Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Schmidt Eligius Róbert: 75 éves az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület

1967 nyarán 840 000 m

3 és akörüli csúcsfogyasztás több alkalommal jelentkezett. Az elmúlt tél folyamán a munkanapokon a vízigény 650 000 m

3 körül járt. El kell érnünk néhány éven belül az egy millió m

3-es nyári csúcs biztosítás kielégítését is. Ezt megfelelő fejlesztéssel és gazdálkodással meg is valósíthatjuk. Ä Fővárosi Vízművek a magyarországi vízművek között kiemelkedő nagyságánál, mérnökeinek-, szakembereinek nagy számánál és minőségénél fogva kiemelkedő szerepet tölt be. Ezt a szerepet csak akkor tudjuk betölteni, ha minden területen keressük az újat és a jót, munkatársainkkal, létesítményeinkkel példát tudunk kisebb, és emiatt hátrányosab helyzetben levő testvérvárosainknak nyújtani. Ehhez a lehetőségeink megvannak és azokat törekszünk állandóan fejleszteni. Külön osztályunk foglalkozik a műszaki fejlesztés kérdéseivel, és ezen belül hidrogeológiai, vízgazdálkodási és automatizálási, gépészeti csoporttal dolgozik. Tervező osztályunk mélyépítési, gépészeti és csőhálózati csoportból áll, melyek évente 2—300 millió Ft értékű létesítményhez szükséges tanulmányt, programot és kiviteli tervet készítenek. Beruházási osztályunk végzi a beruházások, pénzügyi és műszaki lebonyolítását és ellenőrzését. Létesítményeinket több mint 500 fővel működő víztermelési osztályunk üzemelteti. Bakteriológiai, kémiai, biológiai és technológiai laboratóriumunk működik a víz ellenőrzése és a tisztítási technológia biztosítása céljából. Építőipari részlegeink ma már évi 70—80 millió Ft építőipari kivitelezést és 60—70 millió Ft karbantartási tevékenységet teljesítenek. Csáposkút építő részlegünk nemcsak Budapesten, hanem más hazai és külföldi városokban is öregbítette a Fővárosi Vízművek hírét. Műhely osztályunk elektromos és gépészeti javító részlegekkel rendelkezik. A fogyasztóknál felszerelt közel 130 000 vízmérő javítását és hitelesítését a Vízmérőjavító műhely végzi. Ezenkívül különlegesen szakképzett részlegeink foglalkoznak vízföldtani feltárásokkal, a csőhálózat vizsgálataival és fertőtlenítésével, valamint a vízgazdálkodás területén szükséges sok egyéb tevékenységgel. Üzemgazdasági, vízgazdálkodási, pénzügyi tevékenységünket is nagy létszámú részlegek végzik. A Fővárosi Vízművek ma 2100 dolgozójával szervezett, ütőképes kollektívákat képez, mely a szakmai, szervezeti és politikai követelmények magas normáit is kielégíti. Ez évben elnyertük a „Szocialista Munka Üzeme" címet, mivel dolgozóink és telepünk túlnyomó része évek óta részt vett a szocialista brigádmozgalomban. A Fővárosi Vízművek 100 éves múltjára visszatekintve minden alapunk megvan arra, hogy a jól végzett munka örömét érezzük és bátorságot merítsünk ebből a következő évtizedek újabb és valószínűleg még nehezebb feladataink megoldására. Hajdú György 75 éves az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1967. szeptember 12—13-án ünnepelte a magyar bányász és kohász társadalom, fényes keretek között, szakorgánumának a Bányászati és Kohászati Lapok megindításának 100. és országos szervezetének, a Bányászati és Kohászati Egyesület alapításának 75. évfordulóját. Érdekes, mozgalmas, a mienkhez sokban hasonló, erőtől duzzadó, szabadság- és tudásvágytól fűtött, sok vajúdás árán, de nevezetes reformokat szülő idő volt a múlt század, különösen 1825-től kezdve. Ekkor alapították a Magyar Tudós Társaságot — a Magyar Tudományos Akadémiát, amelynek égisze alatt a magyar bányász-nyelv megteremtésére irányuló első erőfeszítések is történtek. Magyarországon ugyan, ezt jóval megelőzően is folyt virágzó bányászat és kohászati tevékenység, de ezt lényögileg német telepesek űzték, akik óhazájukból hozott szaknyelvükön érintkeztek. Így Selmecbányán az 1735-ben alapított Bányatisztképző Iskolában is, sőt az abból fejlődött és 1763—1770 között fokozatosan felső fokú tanintézménynyé átszervezett Bányászati Akadémián még egy teljes évszázadon át. Utóbbi csak az 1867-es kiegyezés után vált nyelvében is magyarrá. Ezt a folyamatot segítették érlelni azok a nyelvművelők és német—magyar bányász szakszótár készítők, akik között már sok ismerős bányász-geológus is van. így Pettkó János selmeci geológus professzor, Szabó József későbbi budapesti geológus professzor, még selmeci akadémikus korában, Kovács Lajos, Széchenyi István munkatársa, a magyar folyamszabályozás és közlekedés rendezés egyik úttörője, szintén még mint selmeci akadémikus stb. 1847-ben, Sopronban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 8. vándorgyűlésén dr. Zipser Keresztély András besztercebányai természetrajz szakos tanár javaslatot tett egy földtani- bányászati egyesület alapítására, a hazai ásványkincsek felkutatása, feltárása és bányászata előmozdítása érdekében. Ennek alapján a szabadságharc által kissé késleltetve bár, de 1850-ben mégis megalakult, éspedig első magyar tudományos társulatként, a Magyarhoni Földtani Társulat. Bányászati vonalon azonban akkor még nem volt megfelelő mozgolódás egy nyelvében is magyar egyesület alapítása érdekében. A kiegyezés körül már több kiváló bányász és kohász tollából jeles szak- és tankönyvek jelentek meg magyar nyelven. 1865-ben Zsigmondy Vilmos az artézi kutakkal is foglalkozó bányatana, 1869-ben Péch Antal ércelőkészítéstana és 1873—74-ben Kerpely Antal kétkötetes vaskohászati kézikönyve. A szakma magyarosítása és az erők összefogása terén újabb s egyben döntő jelentőségű lépés volt, hogy Péch Antal megfelelő előkészület után 1868. január 15-én megjelentette a Bányászati és Kohászati Lapok két-hetenkint megjelenő folyóiratának első számát. Péch Antal, Kerpely Antal majd Farbaky István selmeci tanárok, mint egymást követő szerkesztők minden alkalmat megragadtak arra, hogy e lap hasábjain is hirdessék a magyar bányászok és kohászok egy egyesületbe való tömörülésének szükségességét. Különösen serkentőleg hatott, hogy az Akadémia legfiatalabb szakja, az erdészet már a kiegyezést megelőzően, 1862ben megindította tudományos folyóiratát az Erdészeti Lapokat, 1865-ben pedig megalapította volt az Országos Erdészeti Egyesületet. A hagyományokkal terheltebb ősibb bányászat és kohászat azonban még mindig nem érett odáig, a nyelvében való magyarosodás útján, hogy egyesületbe tudott volna tömörülni. Ez a szándék az 1885-ben rendezett budapesti országos kiállítás alkalmából szervezett bányászati, kohászati és földtani kongresszuson azért hiúsult meg, mert nem sikerült egy véleményre jutni abban a kérdésben, hogy az egyesület csak tudományos- társadalmi vagy egyben a bánya- és kohó vállalatok tulajdonosait is magában foglaló érdekképviseleti szerv legyen. Csak 1887-ben sikerült ismét egy lépést az egyesülés irányában tenni azzal, hogy megalakult a Bányászati és Kohászati Szakirodalmat Pártoló Egyesület. Első elnöke Winkler Benő bányamérnök a selmeci Akadémia földtan tanára lett, majd 4 évre rá Soltz Vilmos vaskohász profeszszor, az Akadémia helyettes igazgatója, aki a Szakirodalmat Pártoló Egyesület 1892. évi közgyűlésével kimondatta az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület megalakulását, 582 taggal, gróf Teleki Gézával mint társadalmi elnökkel és a tettre kész Soltz Vilmos ügyvezető alelnökkel. Az egyesületben rögtön pezsgő élet indult meg, éven11