Hidrológiai tájékoztató, 1968 június
Dr. Cziráky József: A varsói Nemzetközi Balenotechnikai Szimpózium - Dr. Székely Miklós hozzászólásával - Dr. Kérdő István hozzászólásával - Dr. Papp Ferenc hozzászólásával
A Symposiummal kapcsolatos kirándulásokon megtekintettük Krynica és Szczawnica (3. kép) gyógyhelyeket, a Wieliczka-i sóbánya-múzeumot és Krakkó városát. Dr. Cziráky József Dr. Székely Miklós hozzászólása A varsói I. Nemzetközi Balneotechnikai Symposium anyagát elemezve, de főképpen támaszkodva a személyes érintkezés során szerzett tapasztalatokra, a saját részemről a», alábbi eredményt szűrhettem le. A balneotechnika, mint új tudományág széles vonalakban kezíi kibontakozni. Fogalmi köre még korántsem tisztázott. A Symposium mindenesetre — helyesen — az ismeretanyag legbővebb körét igyekezett felölelni és abból indult ki, hogy teljesen új, olyan tudományágat képvisel, amely különálló, s legfeljebb koordinált a rokon tudományokkal. Így a „balneológia" fogalomköre nem foglalná magában a „balneotechnika" elnevezés alatt kialakulófélben levő ismeretanyagot. A kérdés ilyen felvetése ahhoz a régebbi tudományos állásponthoz látszik közelíteni, amely a balneológiát olyan komplex fogalomként fogta fel, amelynek van orvosbalneológiai, műszaki, klimatológiai, földtani, közgazdasági és jogi (államigazgatási) vonatkozása (vetülete). A sorrendiség vitatása aligha lehet célravezető, mert teljesen eltérő rendszerek állnak egymással szemben, de kétségtelen, hogy az említett feladatok csak koordináltan oldhatók meg. Ez az elrendezési elv a balneológiát nem azonosítja a balneotherápiával, annak leginkább a „gyógyfürdőügy" megjelölés felel meg. A varsói Nemzetközi Symposium rendkívül gazdag anyaga rávilágított arra a fejlődési vonalra is, amely a gyógyhelyi tervezés terén a szocialista államokban látható. Az egészségügyi szakvonalnak megvan a maga tervezési részlege, amely kezdeményezőleg kidolgozza a megvalósítandó tervek alapvonalát, s ezek részletekbe menő feldolgozása hárul a tervező intézetekre. Tehát nem a hozzászólás joga biztosított az egészségügyi főhatóság részére, hanem fordítva — az irányvonal kijelölése. A gyógyfürdőügy tervezési vonala a Lengyel Szocialista Köztársaságban magas szintet képvisel. Rendkívül értékes előadást tartott dr. Staniszlaw Sobolski, a Gyógyfürdők Központi Igazgatóságának osztályvezetője, a gyógyhelyi funkciók szerkezetében a civilizáció fejlődése során bekövetkező változásokról. A jogász-közgazdász szakember szintézisbe hozza az üdülés, gyógyászat, szabadságidő, idegenforgalom nem ellentétes, hanem egymással ölelkező fogalmait, abból az elvből kiindulva, hogy a honismeret, sport, turisztika és üdülés a megvalósítási eszközei a közösség megfelelő egészségvédelmének. Ez a megállapítás helyes, de egyidejűleg igaz az az idegenforgalmi tétel, hogy az idegenforgalomnak része a gyógyidegenforgalom és az üdülésügy is. Csupán a nézőpontok eltérőek. A Symposium értékelésében egyebekben egyetértek előadóval. ' Kedves kötelességemnek teszek végül eleget, amikor dr. Cziráky József barátomnak a kiküldött hazai delegátusok nevében őszinte köszönetet mondok az előkészítő munkálatok során kifejtett tevékenységéért. Dr. Kérdő István hozzászólása Az elhangzott előadás és az eddigi hozzászólások jól megvilágították, milyen bonyolultak és összetettek a balneológia kérdései. A magam részéről, úgy is, mint a sympozium egyik magyar résztvevője, az orvos és bioklimatológus szemszögéből szeretnék néhány megjegyzést tenni. A varsói sympozium csaknem kizárólag műszaki kérdésekkel foglalkozott, mégis azt kell mondani, hogy legértékesebb tanulságainak egy részét az orvosok számára hozta. Világosan kiderült ugyanis, hogy gyógyhelyeken, szanatóriumokban eredményes balneológiai, fizikális, klimatikus gyógykezelés csak akkor végezhető, ha annak műszaki, gazdasági, igazgatási feltételei biztosítottak. Be kell ismerni, hogy általában sok orvosból hiányzik az egészségügyért dolgozó más szakágazatok munkájának reális értékelése és megbecsülése. Márpedig éppen a balneológia, a gyógyfürdők és üdülőhelyek ügykörének területén haladás csak akkor érhető el, ha az együttműködő szakágazatok képviselői egymás feladatkörét legalább lényegében megismerik, s a felmerülő kérdéseket karöltve, egymás véleményét meghallgatva és figyelembevéve, sőt tiszteletben tartva igyekeznek megoldani. Dr. Papp Ferenc hozzászólása A Lengyelországban megtartott balneotechnikai symposium Cziráky József dr. beszámolója alapján valóban fontos kérdésekkel foglalkozott. A legtöbb résztvevő ország hazánknál lényegesen kevesebb és távolról sem olyan értékes ásványi és gyógyvizekkel rendelkezik, mégis a beszámoló alapján e tekintetben előbbre van. Legyen szabad egy második világháború előtti példára hivatkozva, amikor a Magyarhoni Földtani Társulat — jóllehet a feladata, mint azt akkor is tudták — más volt, igen sikeres, több hetes geofizikai kurzust tartott, amely tulajdonképpen előkészítette mind az egyetemeken, mind pedig a földtani kutatás terén a magyar geofizikai szolgálat megszervezését; erre a példára hivatkozva a következőket javaslom: A Magyar Hidrológiai Társaság szervezzen a közeljövőben balneotechnikai kurzust (5—6 héten át. hetenként egy alkalommal (előadás sorozatot). Ennek a célja az lenne, hogy a mérnökök (építész-, általános- és szerkezetépítő) rendezzék az ásvány- és gyógyvizek foglalására vonatkozó ismereteiket. Az ilyen irányú tapasztalataikat cseréljék ki, mert így a rendkívül értékes és változatos ásvány- és gyógyvizek foglalása és hasznosítása sokkal gazdaságosabb és hatásosabb lenne. Kétségtelen, hogy egyes tervező intézetekben rendkívül értékes ilyen irányú munkát végeztek már, sőt a budapesti Műszaki Egyetemen is az érdekelt tanszékek felismerték a kérdés jelentőségét és szakmai szempontból igen értékes adatokat közöltek a hallgatókkal, sőt, ilyen irányú diplomaterveket is kiadtak. Ezek ellenére indokoltnak látszik, hogy a lengyel kezdeményezés alapján hazánkban e,kérdésekkel tudatosan és öszszehangolva megfelelő ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező kartársaink ilyen előadás sorozatot tartsanak és ezt követően 1 napos symposiumot tartsunk. 131