Hidrológiai tájékoztató, 1968 június
Dr. Cziráky József: A varsói Nemzetközi Balenotechnikai Szimpózium - Dr. Székely Miklós hozzászólásával - Dr. Kérdő István hozzászólásával - Dr. Papp Ferenc hozzászólásával
Amíg a vízellátást a keleti és nyugati zóna különkülön oldotta meg, a csatornázás (4. ábra) és szennyvíztisztítás vonalán a két zóna kooperációt hajtott végre. Ennek az oka az, hogy a szennyvizet befogadó híján csak a talajban lehet elhelyezni, miután azonban a nyugati zónában ilyen, elhelyezésre alkalmas terület nincs, illetve olyan kevés van, hogy az erre a célra nem elégséges, tisztítás után átvezetik azt a keleti zónába, ahol öntözőtelepeken helyezik el. A nyugati zónában egyetlen kis területen végeznek szennyvízöntözést, Karolinenhöhe-ben, az NDK államhatára mellett. Nyugat-Berlin szennyvíztisztítását egyetlen korszerű nagy telep végzi. A telepet Ruhlebenben telepítették (5. ábra). Lényegében eleveniszapos biológiai tisztítással működő telep, amelynek egyetlen érdekessége van. Mivel Nyugat Berlin az NDK államhatáraival van övezve és terjeszkedési lehetősége nincs, az általában szokásos iszapágyak helyett (amelyek nagy területet foglalnak el, itt pedig a terület méregdrága) fűtött vákuumdobos szárítóberendezést alkalmaznak és az így szárított iszapot papírzsákokba gyűjtve szállítják az NSZK-ba, ahol a parasztoknak trágyázás céljából eladják. A tanulmányút tapasztalataiból leszűrhető tanulságok A tanulmányúton látottak alapján az alábbi tanulságok voltak levonhatók: a) Részben szükségszerűségből, részben gazdasági megfontolások miatt egyre több helyen törekednek a regionális vízgazdálkodás megvalósítására. Ez egyes helyeken csak a vízgazdálkodás részterületeire, másutt komplex megoldásokra terjed ki. b) Egyre több helyen kényszerülnek felszíni vizeket tisztítani és vízellátási célra felhasználni. Egyre gyakoribb a felszíni vizek előtározása a tározókban kialakuló jó hatásfokú öntisztulás miatt. c) Lényegében minden hazánkban alkalmazott szennyvíztisztítási rendszert ismernek és használnak is. A nyugati adatok azonban nem adnak alapot ezek összehasonlítására, mert a cégek versenye a reális képet elködösíti. d) Határozottan megállapítható volt, hogy a szennyvíz- és iszap átemelésére ma már majdnem kizárólag csak csavarszivattyúkat alkalmaznak. Gazdaságos voltát minden országban megerősítették. e) Míg az északi államokban a felszínközeli légbefúvásos eleveniszapos eljárást (INKA system) kedvelik, délebbre a mélybefúvást alkalmazzák. Ez esetben a víz felszíne alatt 3 m mélyen elhelyezett porózus csövön át fújják be a levegőt a víztérbe. f) Túlhaladottnak tekinthető a^ a szemlélet, hogy a szellőztető árok gazdaságos alkalmazásának felső határa a 3000 lakosegyenérték. A terhelés emelésével az oxidációs árok 180 g/m : ) BOI s terhelését ma már 4—5 kg/m 3-re emelték és így létrehozták az eleveniszapos medencék árkos típusát, a nagyterhelésű árkot, amely alkalmazásának felső határa nincs. g) A tanulmányúton látottak meggyőztek arról, hogy vízkezelés és szennyvíztisztítás vonalán a teljes automatizálás a jövő útja. Ennek azonban nemcsak műszaki, hanem személyi előfeltételei is vannak. h) A látottak és tapasztalatok meggyőztek arról, hogy új tisztítási eljárásokat szolgai módon, szakcikk, vagy prospektus alapján átvenni nem szabad. A nyugaton kifejlődött cégek közötti verseny erre a térre is kihat, így nem lehet tudni, hogy a közleménynek mennyi a valódi és mennyi az „üzleti" értéke. Az ij eljárás hazai alkalmazása csak abban az esetben indokolt, ha az eljárás helyességéről ellenőrző kísérletek útján meggyőződtünk. Dr. Illés István A varsói Nemzetközi Balneotechnikai Szimpózium Varsó, 1967. október 11—15. Az 1967. október 11—15 között tartott Nemzetközi Balneotechnikai Symposium színhelye Varsóban a Kultúra és Tudomány Palotája volt. A Symposiumot elsőnek Jan. Rutkiewicz egészségügyi és népjóléti miniszterhelyettes üdvözölte. A tárgyalás 6 témakörre oszlott, ezek közül szakelőadások formájában 4 témakör szerepelt: I. témakör. A természetes balneológiai nyersanyagok ellenőrző vizsgálata a kitermelési folyamat során. E témakörben magyar előadás nem hangzott el. Szakmai szempontból tanulságos volt a balneotechnikai mérések automatizálásáról (Linhardt, K.), gyógygázkivonás hévizekből (Blanc, R.), radonkoncentrációváltozás-vizsgálat (Ciezkowski, M.), a szczawnicai forrásfoglalási munkák (Damse, S.), a gyógyforrások vízháztartása (Giessler, A.), a radioaktív vizek ellenőrző vizsgálatának módja (Ziolkowski, J.), szénsavas és kénes gyógyvizek kitermelés-közbeni összetétel-változása (Jarocka, A.), a gyógyvíztípus és a balneotechnikai berendezés kapcsolata (Madeyski, A.—Walczak, j.), a gyógyvizek párolgás elleni védelme (Konopac, J.—Dvorak, J.), a szénsavas gyógyvizek kitermelésének helyes módja (Rajchman, E.), a Madaunice-i duzzasztómű hatása a pöstényi gyógyforrásokra (Rebro, A.—Tkacik, P.— Stunak, V.), a zakopanei hévízkút (Slawinski, A.), az ásványvízösszetétel változási folyamatának vizsgálata aszkorbinsav segítségével (Szmytowna, M.), a matematikai statisztika alkalmazása a balneotechnikában (Vylita, B.), a gázos gyógyvizek kitermelésének automatizálása Romániában (Dinculescu, T.—Bolohan, J.-Cziuresz, B.), című előadások. II. témakör. A természetes gyógytényezőket alkalmazó gyógyintézetek működése és berendezése. E témacsoportban hangzott el Sándor János: A hévízi tavifürdő építéstechnikai problémái c. előadása. Előadást tartottak meg a Luchon-i új gyógyfürdőről (Blanc, R.), a gyógyfürdőtervezésről a Szovjetunióban (Boncz— Brujewicz, G. A.), az elhasznált gyógyiszap regenerálásáról (Komorek, J.—Madeyski, A.), a lengyel saunáról (Koniarek, H.), a Szovjetunió balneológiai munkájának szervezéséről (Nyevrajev, G. A. előadását betegsége miatt Rajchman, E. olvasta fel), a gyógyhelyi szanatóriumok tervezéséről (Nitsch, A.), az ivócsarnokok helyes kiképzéséről (Piotrowska, H.), a műanyagcsövek alkalmazása a balneotechnikában (Rajchman, E.), sólerakódás vizsgálata az ásványvizes csővezetékekben (Tatarinov, B. P.—Niezdojminoga, N. A.), az ásványvizek hűtése és melegítése (Uhlarik, J.), a szénsavas 1 ásványvizek szállításának és minőségvédelmének problémái (Vala, J.) címmel. III. témakör. A gyógyhelyi tervezés problémái. E témakörben hangzott el dr. Cziráky J.: „A gyógyfürdők elhelyezésének problémái Magyarországon" c. előadá- , sa. Ismertette az Eü. M. Országos Gyógyfürdőügyi Igaz- < gatóság gyógyfürdőügyi intézményei telepítésének bal- '* neotechnikai problémáit. (Szükséges a megfelelő menynyiségű és minőségű gyógyvíz, a megfelelő hely kiválasztása betegellátás szempontjából stb.) Ugyancsak e témakörben adta elő dr. Kérdő István: „Bioklimatológiai szempontok a gyógyhelytervezésben és a balneotechnikában" c. tanulmányát. Egyéb előadások: az emberi erő regenerálása és a területrendezési terv (Chmie9 Hidrológia 129
