Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Holló István: A vízvédelem időszerű kérdései

nin, szerves sav- stb. tartalma közvetlenül káros a befogadóra, míg a szennyvízben levő rothadó anyagok közvetett úton, a víz oldott oxigéntartalmának elvonásával fejtik ki káros hatásukat. Mivel a cukoripari szennyvizek sokkal hosszabb idő után bomlanak le mint a házi szennyvizek, a cukorgyárak mellett létesülő tárolómedencék szerepe cukorgyáraink jelenlegi technológiája mellett feltétlenül szükséges. A húsipar, konzerv-, tej- és baromfiipar szennyvizei nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg jelentékenyen befolyásolhatják a befogadókat. Zsírfogók, ülepítők és más mechanikai berendezések lényeges segítséget jelenthetnek, de a tejipar esetében úgy látszik, a biológiai tisztítás útján kell haladni. A kohó- és gépipar területének gyárai lebegőanyag tartalmú, savas, lúgos, fémsó-, cianid-, szerves- és egyéb anyag tartalmú szennyvizeinek a tisztítása a kohászat és a gépgyártás terén egyaránt nehezen megoldható feladatokat jelent. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság szerint közel 300 ilyen hazai ipartelep működik és ezeknek vízfelhasználása 40 000 m

3/évtől mint 100 millió m

3/év vízmennyiséget jelent és a hűtővizeket leszámítva a szennyvizek részben tisztítatlanul vagy részben nem tökéletesen tisztítva kerülnek a befogadókba. A villamosipar elsősorban a hűtési célokra használja fel a nagymennyiségű ipari vizet, tehát megfelelő hűtőrendszerek kialakításával ennek az iparágnak az óriási vízigényével szemben a szennyvízmennyiség lényegesen csökkenthető. Regionális vízvédelmi koncepciók A Vízgazdálkodási Keretterv távlati elgondolásai szerint a regionális vízellátáshoz hasonlóan a regionális csatornázási és szennyvíztisztítási tervek is a következő 5-éves népgazdasági tervek során megvalósulásra kerülnek. A tatai öregtó, a Séd—Gaja—Nádorcsatorna környéke, a Balaton térsége, a Velencei tó stb. a regionális csatornázási és szennyvíztisztítási koncepciói az első állomások. Külföldön, különösen az üdülőtavak környékére tervezik a regionális csatornázást és szennyvíztisztítást, de megvalósulás alatt áll olyan nagyvonalú terv is, mint az Emscher folyónak (vízhozama 20—45 m

3/sec) a teljes biológiai tisztítása a Rajna folyóba beömlés előtt Duisburg (NSZK) térségében. Ennek a tervnek a megvalósítása több mint 120 millió DM-et igényel. Ez a téma egyébként annyira szétágazó és sokrétű, hogy részletesebb taglalásától el kell tekinteni. Szakemberképzés Az eddig elmondottakból nyilvánvaló, hogy a különböző iparok különböző összetételű szennyvizeinek a tisztítása súlyos feladatot ró a tervező, kivitelező és üzemeltető vállalatok dolgozóira. Ezek a feladatok csakis úgy oldhatók meg, ha legalsóbbfokútól a legfelsőbb fokú kiképzésig a szennyvíztisztítással foglalkozó szakembereket úgy készítik fel feladataikra, hogy azokat jól oldják meg. Hiába épülnek korszerű tisztítási technológiával rendelkező telepek, ha azok üzemeltetését és kezelését a feladatok megoldásához kellően fel nem készített személyzet végzi. Szakítani kell az eddigi felfogással, hogy a másutt fel nem használható dolgozókat a szennyvíztisztító telepekhez osztják be. A szennyvíztisztítás éppen olyan folyamat, mint bármely ipari termék előállításához szükséges technológia. Ha megkívánjuk, hogy szerszámgépeink vagy gépláncaink mellett csak szakképzett esztergályosok, marósok, lakatosok stb. álljanak, akkor a szennyvíztisztítás igényei sem lehetnek kisebbek. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakmunkásképző és telepkezelői tanfolyamain a hallgatói létszám növekszik, de még mindig nem elegendő ahhoz, hogy minden helyre olyan szakember kerüljön, aki tudja, hogy mit-miért csinál. Felsőoktatási szinten a vízellátás-csatornázás szakmérnökeinek első — mintegy 30 főnyi — gárdája most fejezte be tanulmányait és újabb szakmérnök képzés a Műszaki Egyetemen folyamatban van. Minden szinten a tananyag korszerűsítése, megfelelő oktatók beszervezése szükséges ahhoz, hogy ezen a téren is lépést tudjunk tartani a külföldön tagadhatatlanul magasabb szinten álló szakemberképzéssel. Ehhez természetesen szükséges az is, hogy az általános közvélemény is belássa a vízvédelem szükségességének kérdését és a vízellátás megoldásához hasonlóan a csatornázás és szennyvíztisztítás terén tagadhatatlanul fennálló lemaradásunk behozható legyen. A vízvédelem szervezete A vízvédelem fontosságát hangsúlyozzák azok a nemzetközi és nemzeti szervezetek valamint társadalmi egyesületek, amelyek a vízszennyezés és vízvédelem kérdésével „hivatalból" kifolyólag foglalkoznak. Először a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség (International Association of Scientific Hydrology, IASH) és a Nemzetközi Vízellátási Szövetség (International Water Supply Association, IWSA) említhető, mint ezzel a témával foglalkozó társadalmi szervezet. Kifejezetten csak szennyvízkutatással foglalkozik a Szennyvízkutatók Nemzetközi Szövetsége (International Association on Water Pollution Research), amelynek 1966. évi müncheni és 1968-ban tartandó prágai konferenciái szemléltetően tükrözik azt a haladást, amely a szennyvízkutatás terén mutatkozik. Hogy mennyi intézmény foglalkozik szennyvízkutatási témákkal, arról szemléltető képet ad az 1965-ben Párizsban kiadott tájékoztató a vízszennyezés kutatásával foglalkozó laboratóriumokról. (14). A vaskos kötetben országonként vannak felsorolva az intézmények vezetőikkel, szervezetükkel, személyzetükkel és munkaprogramjukkal együtt. Az Egyesült Nemzetek Szervezete és az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának egyes bizottságai, így pl. az Európai Gazdasági Bizottság (Economic Comission for Europe, ECE) évente Genfben, a Világegészségügyi Szervezet (World Health Organization, WHO) és az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (Food and Agricultural Organization, FAO) pedig különböző országokban (így Budapesten 1966 nyarán) konferenciákon tárgyalja mindazoknak az időszerű kérdéseknek a megoldását, amelyeket az ipar növekvő mennyiségű és változó minőségű szennyvizei az élővizekre gyakorolnak. A higiéniai, biológiai és vízújrafelhasználási szempontok sokszor költséges berendezéséket kívánnak meg, különösen olyan befogadók esetében, amelyek mentén a gyárak sűrű egymásutánban települnek. E mellett még esetleg mezőgazdasági öntözést is figyelembe kell venni. A víz öntisztító erejének és az egyes iparágak teherbíró képességének figyelembevételével az Európai Ipari Szövetkezések Tanácsa (Council of European Industrial Federation, CEIF) a konferenciákon annak adott hangot, hogy ne kívánjanak az ipartól műszaki vagy gazdasági szempontból nehezen megoldható vagy előre megoldhatatlan szennyvíztisztítási technológiát. Ezenkívül a szennyvíztisztító telepek létesítésére olyan irányú támogatást kérnek, hogy adóelengedést vagy mérsékelt kamatlábú amortizációs kölcsönt biztosítsanak azoknak az ipartelepeknek, amelyek szennyvíztisztítási kérdéseiket korszerűen kívánják megoldani. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (International Atomic Energy Agency, IAEA) a radioaktív szenynyezések; víz, talaj, levegő káros hatásaival és azok megszüntetésével foglalkozik. Az izotópok fokozott felhasználása a gyógyászatban és iparban különösen időszerűsíti ezt a törekvést. Hazánkban a következő évtizedben üzembe kerül az első 800 MW-os atomerőmű. Ennek szennyvízproblémái most foglalkoztatják a szakköröket. Európai viszonylatban az Európai Vízvédelmi Szövetség (Föderation Europäischen Gewässerschutz, FEG) évente nemzetközi szimpóziumokon tárgyal olyan ajánlásokat, amelyeknek betartása a vízvédelmet szolgálja. Az eddigi szimpóziumok közül az 1966. évi Salzburg-i a tavak vízvédelmi kérdéseit tűzte ki célul. Az 1967. évi őszi hamburgi szimpózium a tengerpart vizének tisztántartásával foglalkozott. 103