Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Forgó László: Vízminőségvédelmi Kiállítás megnyitó

Vizminőségvédelmi Kiállítás Szeged, 1967. augusztus 9—13. Megnyitó FORGO LÁSZLÓ vízügyi igazgató Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged Mindannyian ismerjük helyünket, az ember helyét a természetben. Azt is tudjuk, hogy a természet egyik legfőbb mozgató ereje földünkön a víz. A víz összekapcsolja az embert a természettel, és ez az a hatalmas erő, amely mélységesen befolyásolja az ember és a természet létét. Hazánkban különös jelentősége van a víznek. Akkor is, amikor hasznunkra válik és akkor is, amikor kárunkra van. Minél magasabbra érünk a szocialista építés útján, minél jobban iparosodunk, minél intenzívebb lesz a mezőgazdaságunk, minél többen leszünk ebben az országban, és minél nagyobb igényünk van a kultúrával szemben, annál több, annál jobb Vízre van szükségünk. A XIX. században egy nagy magyar vízimérnök: Beszédes József, a vízgazdálkodás alapgondolatát a következő módon határozta meg: „Házad udvarából ne ereszd ki az eső-, vagy hó levét, amíg nem használtad, úgy határodból, vármegyédből, országodból a vizet ki ne bocsássad . .." Ebben a mondatban nemcsak magát a vízgazdálkodás fogalmát mondja ki, hanem meghatározza azt az igényt, hogy a vízzel úgy gazdálkodjunk, hogy az a legnagyobb hasznot hajtsa számunkra és egészségünket ne csak óvja, hanem makulátlan tisztaságával a legkülönfélébb módon felüdítsen bennünket. Az emberiségnek a vízzel szembeni igénye egy olyan nagy költő ihletében is megnyilatkozik, mint Goethe. A Faustból idézek: „A víz volt ősforrása a létnek! Mindent a víz tart fenn, ami csak van!" Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezetősége és dolgozói, a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Csoportja ismerik a víz jelentőségét. Tudják a kötelességüket minden vízügyi témával kapcsolatban, s elhatározták, — nagy részben azért, hogy a vizek minőségének érdekében felhívják a társadalom, a hatóságok, minden vízhasználó figyelmét arra, hogy a vízzel nemcsak jól kell gazdálkodni hazánkban, mert abból kevés van, hanem azt a keveset a legjobb minőségen kell megőrizni azért, hogy célunkat, a szocializmus felépítését, annak minden olyan építő vonatkozását, mely vizet igényel, kiszolgálhassák, — részben azért is, hogy a végzett munkájukról, 10 éves fejlődésükről beszámoljanak a társadalom előtt, hogy tájékoztatást adnak. Ilyen gondolatok adták végül ezt a megoldást, amelyet vízminőségvédelmi kiállítás formájában mutahatunk be. A kiállítás célja a már elmondottakon kívül a felvilágosítás, az oktatás. A kiállítás tartalma a felszínt borító óriási tömegű vízből indul ki és megmutatja, hogy az összes vízkészletből különböző célokra mennyire nem korlátlan az édesvíz készlet, amely jó minőségénél fogva felhasználható. Nemcsak a világon, már hazánkban is, és ezenbelül a mi területünkön helyileg is, jelentkezik adott esetben a víz hiánya. A vizet a víz szennyezése nemcsak minőségileg, hanem mennyiségileg is befolyásolja, hiányát fokozza. Csökken a felhasználható vízkészlet, a másik, a felhasználó oldal növekvő igényével szemben. Mint ahogyan minden vízügyi probléma, a vízgazdálkodás fogalmába beletartozik, és az egyetemes, egységes vízgazdálkodás elválaszthatatlan részeként ott jelentkezik. így a vízminőség védelem is, amelynek nemcsak hazai, hanem velünk összefüggően nemzetközi szintű problémái és feladatai is vannak. A kiállítás képanyagával, makettjeivel az oktatás, a propaganda mellett a vízgazdálkodás egységét, a közös célt igyekszik bemutatni és olyan részével, mint pl. a működő kis vízvizsgáló laboratórum, arról kíván fogalmat adni, hogy milyen módszerekkel kell elvégezni azokat a vizsgálatokat, melyeknek az eredményére támaszkodva lehet intézkedéseket tenni, szükség szerint büntető szankciót alkalmazni a vízminőség védelme érdekében. Az Igazgatóság működése során, az elmúlt 10 évben az 1956. évi 31 kizárólag öntözővíz vizsgálati feladat feldolgozása óta, ma közel 1400 vízvizsgálatot végez, amelynek egynegyede szennyvíz vizsgálat. Különös vízügyi feladatot is jelent az ország iparosodásának a területünkön megnyilatkozó legújabb igen fontos formája az olajipar hatalmas arányú fejlődése. Mondhatjuk, hogy eddigi tapasztalataink szerint a legveszedelmesebb vízszennyeződési lehetőség az olaj okozta szennyezés. Erre az Anglia és Franciaország partjain bekövetkezett tankhajó katasztrófája vakítóan éles villanással hívta fel a világ közvéleményének figyelmét. Az olaj termelése alig hogy megindult, itt nálunk máris több esetben jelentett veszélyt egy-egy olajszökés a területen. Vannak itt sajnos korábbról, hagyatékként ránk maradt szennyvíz problémáink is bőségesen, amelyek mjnd súlyosabban jelentkeznek, ahogyan városaink fejlődnek, urbanizálódnak, ahogyan községeinkben szaporodnak törpevízműveink és iparosodnak megyéink. Jövő feladatainkat munkáljuk a jelenben, tehát politizálunk most, amikor ezzel a vízminőség védelmi kiállítással felhívjuk a figyelmet erre a kérdésre. Nagyon fontos lépésnek tartjuk a vízminőség védelem propagálását egyetemes építő munkánk fejlesztése tekintetében is. A szakmához közelállók között is, de különösen a lakosság széles rétegeiben nem eléggé ismert a víz értéke és ennek következtében nem eleggé él a vízminőségének a védelme, a szennyezések elhárításának az igénye. A vizek pazarló szennyezése, mely különösen ilyen aszályos időszakban rendkívüli gondokat okozhat, fel kell, hogy világosítson arról, hogy ha a vízminőségét védjük, a szennyeződést elhárítjuk, azzal a vízben rejlő nemzéti vagyonunkat óvjuk, és az okszerű felhasználás lehetőségén keresztül így is biztosítjuk a lakosság, a társadalom jólétét. Mint minden kárelhárítási feladat, így a vízminőség védelem is a megelőzés állapotában a legcélravezetőbb, a leghasznosabb, a legeredményesebb. A vízminőségvédelmi kiállításunk és az ezzel kapcsolatos előadások, értekezletek, ezeknek a gondolatoknak, összefüggéseknek ismertetését, propagálását is szolgálják. Abban a reményben nyitom meg ezt a vízminőségvédelmi kiállítást, utalva a kiállítás programjára, hogy az céljának megfelel, és felhívja a figyelmet mind a lakosság, mind az üzemek, iparvállalatok körében, mind az egész társadalomban arra, hogy a vízzel csak 7* 98