Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Holló István: A vízvédelem időszerű kérdései

akkor tudunk helyesen és eredményesen gazdálkodni, ha annak minőségét a legnagyobb sikerrel meg tudjuk óvni. Akik ezt a kiállítást öszeállították és erre időt, fáradságot nem kíméltek, azok számára a legnagyobb elismerés az lesz, ha a kiállítás a célját, a vízminőség védelmet területünk társadalmában tudatossá teszi, sőt ezt a gondolatot innen más hazai területekre — úttörő módon — is tovább sugározza. Ehhez kapcsolva hadd idézzem végül befejezésül Giordano Brunot: „Csakúgy, mint háborgó vízben A hab habra hull A mélységbe tűnik, majd feltör újra vadul S ami veri, űzi Állandó az ok Semmi sem nyugszik, minden mozog." A vízvédelem időszerű kérdései HOLLÓ ISTVÁN* A vízminőségvédelem fontossága Prof. dr. Zimmermann, a vízminőségvédelem ismert harcosa szerint „Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megvárjuk amíg valami . történik, a vízellátás szennyezésének veszélyét azonnal ki kell küszöbölnünk." Közismert tény, hogy napjainkban a föld összes kultúrországában komoly műszaki és pénzügyi erőfeszítéseket tesznek a folyók, tavak, völgyzárógátak, röviden az élővizek tisztántartására vagy elszennyeződésük esetén a szennyezés megszüntetésére. Mindenütt üzemelnek vagy építés alatt állnak a házi- és ipari szennyvizek tisztítóberendezései, sőt az egyedi megoldásokon túlmenően mindjobban terjednek a különböző, regionális koncepciójú Vízvédelmi Szövetségek (Emscher Genossenschaft, Ruhr Verband, Lippe Verband stb.). Az állami költségvetésben majdnem mindenütt jelentékeny anyagi eszközöket tartanak fenn a vízvédelem és a hatékony szennyvíztisztítás céljára. Hazánkban már eddig is milliárdos nagyságrendű beruházások történtek és a következő 5-éves tervek során hasonló nagyságrendű összegeket irányoznak elő csatornázásra és szennyvíztisztításra annak tudatában, hogy a vízvédelem véglges megoldására, élővizeink minőségének megfelelő szinten való tartására több 5-éves tervidőszak szükséges. Ha vizsgáljuk a most már évenként készülő hazai vízminőségi térképeket láthatjuk, hogy néhány folyónkon minden erőfeszítés ellenére a vízminőség romlik. Folyóink mintegy 95%-a külföldről érkezik az országba és sajnálatosan meg kell állapítani, hogy néhány folyó, illetve folyószakasz kivételével a szennyezettség nem tűnik el, sőt helyenként fokozatosan emelkedik. Olajszennyezések Szegeden a magyar kőolajtermelés most kialakuló új bázisán vízvédelem szempontjából feltétlenül az egyik legégetőbb kérdés az élővizek olajos szennyezéstől való megóvása. Ha az ivóvízhez csak egy milliomod rész kőolajszármazék kerül, ihatatlanná válik. 1967. május 12—13-i országos energetikai tanácskozásokból tudjuk, hogy hazánk energiaszükséglete 1965—1975 között 1,4-szeresre emelkedik, de ezen belül az energiaellátásnak a szén részesedése 65%-ról 45%ra csökken, viszont a kőolajtermelés 1,4-szeres, a földgáztermelés pedig 3,5-szeresre emelkedik. Az importált kőolajmennyiség 1975-ben az 1965. évi mennyiség 2,5-szeresére becsülhető, tehát vitathatatlan, hogy a kőolaj okozta szennyeződés vízvédelem szempontjából országosan is előtérbe kerül. Szeged térségében jelentősége feltehetően meghaladja az összes többi szennyezés veszélyét. A termelő olajkutakból általában gáz, olaj és víz elegy jön a felszínre. Az ebből leválasztott ún. rétegvíz tisztítása szükséges, az minden további kezelés nélkül nem bocsátható a befogadóba. A rétegvíz * A Szegedi Vízminőségvédelmi Kiállításon 1967. augusztus 9-én felolvasta Bartha Tibor. mechanikai, biológiai vagy vegyszeres tisztítása, vagy ezeknek a tisztítási módoknak a kombinálása olajmezőnként változik, de erre a kérdésre időhiány miatt nem térünk ki részletesen. Az olajfinomítók szennyezésével, illetve szennyvizei tisztításával most ugyancsak nem óhajtunk foglalkozni, mert ilyen ipartelep — legalább is az eddigi tervek szerint — Szeged térségében egyelőre nem épül. Az olajszennyezések összes fajtáival dr. Zimmermann (1) a stockholmi és Sauboin (2) a barcelonai Nemzetközi Vízellátási Kongresszusra készített összefoglaló tanulmánya foglalkozik. Országszerte épülnek olajtávvezetékek, amelyeket úgy kell lefektetni, szerelvényekkel ellátni és üzemeltetni, hogy mechanikai behatásokkal szemben tömörségüket megtartsák és a belső-, valamint külső korrózióval szemben védettek legyenek. Másképpen a talajt 7. kép. Kettősfalú olaj nyomócső a Boden-i tó partján (Genua—Ingolstadt-i távvezeték) 2. kép. Olajriadó esetén kivonuló kármentő autó felszereléssel 99