Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Madár János-Csinády László-Gábos László-Ivánka Gyula-T. Kiss Jenő-Reviczky János: Hajdú-Bihar megye közkutas ivóvíz-ellátásának higiénés kérdései

Hajdú-Bihar megye közkutas ivóvízellátásának higiénés kérdései* DR. MADÁR JÁNOS, CSINÁDY LÁSZLÓ, GÄBOS LÁSZLÓ, IVÁNKA GYULA, T. KISS JENŐ, REVICZKY JÁNOS Hajdú-Bihar Megyei KÖJÁL, Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság A falvak lakosságának jó ivóvízzel való ellátása a közegészségügy egyik legfontosabb és egyben legnehezebb kérdése. A műszaki, a vízföldtani és a higiénés igények egyeztetése anyagiakban és az egyes érdekelt szervek működése tekintetében sok nehézséggel jár. A falu ivóvizének biztosítására az utóbbi években a közegészségügyi és műszaki igényeknek jobban megfelelő törpevízművel való vízszolgáltatás került előtérbe. Bár az elmúlt 8 év alatt jelentős előrehaladás történt, — 17 törpevízmű létesült — de a lakosság zömét ma is a fúrt közkutak látják el ivóvízzel. Ezért a közkutas ivóvízellátás körülményeinek tisztázása, a károsító tényezők számbavétele és elhárítása ma is elsőrendű közegészségügyi érdek. A közkutas ellátottságunk mai helyzetének feltárása és a helyes irányú fejlődés kijelölése komplex műszaki és higiénés munkát igényel, és csak az érdekelt szervek teljes együttműködésével valósítható meg. Számba kell vennünk, hogy alakult ki a jelenlegi helyzet, sokoldalúan elemeznünk kell a hiányosságok okait, és egyeztetni kell a továbbfejlődéshez szükséges igényeket. Hajdú-Bihar megye jelenleg a fúrt közkutakkal jól ellátott megyék közé tartozik (1). Ebben fontos szerepet játszott kedvező vízföldtani adottsága. Megyénkben vízföldtani szempontból (2) három jellemző tájegység különböztethető meg. A középalföldi depressió keleti része, ahol a vízadó rétegek átlagos mélysége 200—400 m, és területén aránylag sok a pozitív artézi kút. A tiszántúli Pannon magashát hortobágyi része, ahol a negatív artézi kutak vannak túlsúlyban, és a kutak átlagos mélysége 120—200 méter. Végül a tiszántúli Pannon magashát nyírségi része, ahol csaknem kizárólag negatív kutak vannak és mélységük 100 méternél kisebb. A múlt századbeli ásott kútjainlc, — ízük, keménységük és baktériumokkal való szennyezettségük miatt — (3) csak szükségmegoldást jelentettek. A fordulat a múlt század 70—80-as éveiben történik meg, amikor Zsigmondy Vilmos bányamérnök mélyfúrású kútjaival megkezdi az artézi kutak létesítését (4). Ezzel a századfordulón megindul rohamosan a mélyfúrású kutak létesítése. Közegészségügyi szempontból is indokolt annak áttekintése, hogy fúrt kútjaink létesítése milyen ütemben történt. A kútkataszter (5) adataiból az derül ki, hogy több mint 100 fúrt kút létesül a XIX. század végén, és a XX. század elején. Ujabb jelentős számú kút létesítése történik az 1930—40-es években, amely fejlődésben a járványok mellett feltehetőleg már az OKI és fiókállomásainak vizsgálatai is komoly szerepet játszanak. Megyénkben 1949-ig kútfúró dinasztiák dolgoztak, akik egyszerű eszközeikkel leleményesen igen mély fúrásokat is elvégeztek, de a kutak kiképzése a későbbi vizsgálatok szerint sok esetben kifogásolható volt (6). Minden eddiginél nagyobb mértékű a fúrt közutak létesítése a népi demokrácia időszakában. Az 1950—60 között kb. 100 fúrt közkút létesült. Ezek mélysége 100—200 méter között változik. Fontos tényezőként kell számba vennünk a kutak karbantartásának módját is. Csak az 1950-es évek elején ismerik fel, hogy nem elegendő a kutak megépítése, hanem a karbantartásukról is gondoskodni kell. Az 1952. évtől kezdődően a kormányzat rendszeresen biztosít fedezetet az egyes községek költségvetésében a * A Magyar Higienikusok Társasága vándorgyűlésén, i960, augusztus 25-én Győrött elhangzott előadás. kutak karbantartására (7). Helyenként erre vállalatok is alakultak. Nálunk, Hajdú-Biharban a kérdés megoldatlan maradt, mivel javarészt helyi kisiparosokra lett bízva. Van ugyan kezdeményezés arra, hogy azon településeken, ahol a Hajdú-Bihar megyei Víz- és Csatornamű Vállalat által üzemeltetett városi és törpevízművek működnek, a Vállalat vegye át a közkutak karbantartását is. Ez azonban igen elhúzódó, lassú folyamat. Ügy véljük, hogy a javulást a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3411/1965. számú határozata fogja biztosítani, mely leszögezi, hogy a „közkutak felújítására, karbantartására a tanácsi költségvetésben előirányzott összegeket koncentráltan kell felhasználni és ki kell építeni a szakszerű javítóhálózatot". A közkutak higiénés ellenőrzése az OKI és fiókállomásai részéről több évtizeddel ezelőtt kezdődött. Az első jelentősebb értékelést 1934-től kapjuk (8), melyből kiderült, hogy Hajdú megye közkútjait 33%-ban, Bihar megye közkútjait 25%-ban kellett kifogásolni. Az utóbbi évek vizsgálati adatai, melyet állomásunk végzett, a kifogásoltságnak hasonló arányát mutatják. A Megyei KÖJAL-ban 1958-tól kezdve foglalkozunk tervszerűen a kutak megmintázásával. Ekkor a megyei műszaki szervekkel együtt felmértük és nyilvántartásba vettük a belterületi lakosságot ellátó közkutakat. A vízminták beküldését úgy szerveztük meg, hogy ütemtervet dolgoztunk ki a területi szervek részére, melynek eredményeként folyamatosan figyelemmel lehet kísérni a kutak vizsgálatának végrehajtását, és úgy szabályozni a vízminták érkezését, hogy havonta rendszeresen 200—300 minta kerüljön feldolgozásra. Így egyenletessé vált a laboratórium terhelése, ki lehetett küszöbölni az időnkénti torlódásokat. A hat éves szervezési tapasztalatok azt mutatják, hogy az első évek nehézségei után a vízvizsgálatok ma már gördülékenyen mennek, és évről évre sikerül valamennyi nyilvántartott kút vizét 100%-ban megvizsgálni. Közkútjainknak kb. 30%-os laboratóriumi kifogásoltsága annak ellenére fennáll, hogy a közkutak felújítása az utóbbi években egyre jelentősebbé válik. Az évenkénti kútfelújítási tervek összeállításánál értékes együttműködés alakult ki a Megyei Tanács VB. Építési-, Közlekedési-, és Vízügyi Osztályával, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatósággal, és területi műszaki, valamint közegészségügyi szervekkel. Míg 1962-ben 19, 1963-ban 21, 1964-ben 23, és 1965. évben 42 közkút felújítása történt meg. Az e téren felhasznált anyagi keret is évről évre emelkedett. Ennek ellenére a kútfelújítás nem tud lépést tartani a kívánalmakkal. Ennek oka részben az, hogy a kivitelező vállalatok inkább végzik a költségesebb, de számukra kedvezőbb teljes kútfelújítást, mint a legtöbb műszaki és laboratóriumi kifogást okozó és lényegesen olcsóbb kútfejfelújításokat. Másrészt oka az a sajnálatos tapasztalat, hogy azon községekben, ahol törpevízmű létesül, teljesen elhanyagolják a közkutak karbantartását. így az addig üzemképes közkutak jelentős része tönkremegy, laboratóriumilag kifogásolt vizet szolgáltat. Ezt mutatja az 1. ábra. A kutak műszaki állapotának értékelése és egybevetése a hygiénés vizsgálatokkal, nyújtja közkutas ivóvízellátottságunk reális értékelését. A kiindulási alapot a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság 1963. évi munkája adta, melyben megállapították és összegezték a megye öszszes közkútjainak állapotát helyszíni vizsgálatok alapján. Megyénk 682 közkútja közül 466 (68,9%) szerelőak91