Hidrológiai tájékoztató, 1968 június
Szlabóczky Pál: Fürdőlétesítési lehetőség Korlát községben
c W 200 300 5. ábra. C—C' vázlatos földtani szelvény forrás található, melyek egyenkénti hozama helyszíni vizsgálatunk időpontjában (1966. május 21.) 10—20 l/p volt. Hőmérsékletük 14,8—17,5 C° volt, 13 C° levegő hőmérséklet mellett. A kis források és fenékszivárgások vizét egy kis meder vezeti el a domb láb előtt, majd nyugat felé fordulva egyesül a fő vízfeltörés, a „Király tó'' vizével. Szóbeli közlés és irodalmi adat szerint a tó fenekén régebben több eltérő hőmérsékletű forrás jelentkezett, melyek ma már nehezen nyomozhatok a nagyméretű beiszapolódás miatt. A fő vízfeltörésr* vonatkozó hőmérsékleti adatok időrendi sorrendben a következők: Szabó József 1866-ban 25,6 C°-ot mért; Hoff er András 1925-ben 30,0 C°-ot, 25,5 C° levegőhőmérséklet mellett; Csörnyei Sándor 1953. szeptember 7-én 25,0 C°-ot mért; szerző 1966. május 21-én az északi szélén 18,7 C°-ot, a nyugati szélen 19,4 C°-ot mért, 13 C° levegőhőmérséklet mellett. A hiányos vízhozam idősort a Vilmányi havi csapadékátlagokkal összevetve bizonytalan kapcsolat jelentkezik a csapadék és vízhozam között. A környező mélységi eredetű vizek minőségi viszonyait összefoglalva megállapítható, hogy azok összes keménysége 10—15 nk°, Ca++ 50 mg/l, HCO : :— 270 mg/l, Na+ 35 mg/l, K+ 18 mg/l átlagosan. A szálban álló kőzetben feltárt forrás szennyezetlen. SS! 4 £ ' 6OK -/o/ntf far f&X^aéo'/t&yrx: sgstr* 200 000 <f/?ó> /íW <7//cyar /xrzor?? WAzj/ 6. ábra. Szerencsi patakvölgyi forrás küszöbszint és hozam összefüggések a Vízrajzi Évkönyv alapján Általános vízföldtani vonatkozások A Tokaji hegység hévizei természetes feltártságukban 20—30 C°-osak. A 6. ábra és a végardói fúrások szerint a kifolyási hőmérsékletből számított látszólagos geotermikus gradiens (gg') nagy valószínűséggel 10, pesszimálisan 20 m/C°. így a közvetlen vagy másodlagos tároló mélysége, miként az alábbi számok is mutatják, néhány 100 m mélységűnek adódik. gg' (m/C°) Kifolyási vízhőmérséklet (C°) 30 20 10 20 tárolómélység (m) 120 220 220 420 A hévíz feltöréseknek a törésrendszerekhez való kötöttsége és a vízminőségben uralkodó kalciumhidrogénkarbonátos jelleg, feltételezhetővé teszi a másodlagos tároló kapcsolatát az alaphegységi, paleo-mezozóos elsődleges tárolókkal. A tengerparti és lagunáris rétegek helyenként nyomás alatti rétegvizeket tárolnak: Nádaskút forrás, boldogkőváralja TBC szanatórium vízfúrása (1. ábrán B 3. jelű). Ez a típusú víz a törésrendszer helyzetétől függetlenül is feltárható. A fiatal, lazább, porózus, riolittufákból (pl. lavinatufa) helyenként kishozamú (10 l/p nagyságrendű) források vize lép a felszínre (pl. Vilmány). A Vilmányi bizonytalan rétegsor leírású V 2. jelű vízfúrásban a lavinatufa alsó szintjét szűrőzték be (3. ábra). A limnikusnak feltételezett, Korláttól keletre eső felszínközeli rétegösszlet porózusabb rétegeiből is lép ki víz. Ilyen eredetű lehet az időszakos Köszvényes kút forrás, bár lehet, hogy ezt már a „nyirokvizek" csoportjába kell sorolnunk. IRODALOM 1. ERHARDT GY.: A Tokaji hegység északnyugati peremének új harmadkori üledékes képződményei. MAFI ÉVI JEL 1963. ÉVRŐL (1965). 2. ERKEL A.: Komplex geofizikai kutatás a Csereháton. ELGI 1965. ÉVI JELENTÉS. 3. FRITS J.: A végardói termális vonal. MAFI ÉVI JELENTÉSE AZ 1961. ÉVRŐL (1964). 4. HOFFER A.: Geológiai tanulmány a Tokaji hegységből. Debreceni Tisza I. Tud. Társ. Honism. Biz. Kiadv. 1925. 5. HOFFER A.: A Szerencsi sziget földtani viszonyai. TISIA 2. Debrecen 1937. 6. I.-NÉ PERLAKI E.: Tokaji hegységi riolittufák alkalmazási kőzetjellegei. FÖLDTANI KÖZLÖNY XCVI. 1966. 7. LIFFA A.: Gönc és környékének hidrogeológiai viszonyai. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY VII—VIII. (1929). 8. LIFFA .: Telkibánya környékének földtana és kőzettana. FÖLDTANI INTÉZET ÉVKÖNYVE XLI. (1953). 9. MÁTYÁS E.: A Rátkai felsőszarmata édesvízi medence földtani és teleptani viszonyai. FÖLDTANI KÖZLÖNY XCVI. 1966. 10. MÁTYÁS E.: A Mád környéki felsőszarmata vulkáni utómúködés. FÖLDTANI KUTATÁS IX. 1966. 2. sz. 11. PANTO G.: A Tokaj-Szalánci hegység és a Zempléni dombvidék megismerésérő. FÖLDTANI KÖZLÖNY XCVI. 1966. 12. POSGAY K.: A magyarországi földmágneses hatók áttekintő vizsgálata. GEOFIZIKAI KÖZLEMÉNYEK XVI. 4. 1967. 13. SCHULHOF Ö. szerk.: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Budapest, 1957. 14. SCHMIDT E. R. szerk.: Magyarország Vízföldtani Atlasza. Budapest, 1958. 15. SZABÓ J.: Tokajhegyalja és környékének földtani viszonyai. MATH. ÉS TERMÉSZETTUD. KÖZL. IV. 1866. 16. VARJÚ GY.: Rátkai transzelőfordulás földtani viszonyai. FÖLDTANI KUTATÁS IX. 3. sz. 1966. 17. VITUKI.: Vízrajzi Évkönyv 1959. 18. ZELENKA T.: A Mád-Szilvásfürdői artézi kút. HIDROLÓGIAI TTÁJÉKOZTATÓ 1962. 19. ZELENKA T.: A „Szerencsi-öböl" szarmata tufaszintjei és fáciesei. FÖLDTANI KÖZLÖNY XCIV. 1964. 90
