Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Vendl Aladár: A források védelméről

A forrásfoglalások szempontjából az igen eltérő típusú (megjelenésű) források gyakorlatilag két csoportba oszthatók: 1. hasadékforrások, egyesek szerint sziklaforrások, amelyek repedezett, de egyébként tömött kőzetek (tömött mészkő, dolomit, mészmárga, eruptív kőzetek, kristályos palák). Ezekben a víz a kőzet hasadékaiban helyezkedik el, s onnan jut a forrásokban a külszínre. 2. A rétegforrások, amelyek vize vízzáró, vagy kevésbé vízáteresztő kőzeteken települő törmelékes kőzetekből tör elő. Ezekről az előzőkben már tájékoztatóan szó volt. A hasadékforrások közül hazánkban legfontosabbak a tömött mészkőből és a dolomitból eredő vizet adó források. A magmás kőzetek hasadékforrásai is lényegesek, noha ezek egyenként csak kis vízhozamúak. A hasadékforrások helyes foglalása megkívánja a vizet szolgáltató vízjárat feltárását. A foglalást magában a szálban álló kőzetben kell elvégezni. Előfordul, hogy a hasadékforrás vize a tömött kőzet lejtőjén vagy a lejtő lábánál összegyűlt laza törmelékes kőzetből, esetleg lerakódott mésztufából, vagy laza vulkáni tufákból fakad. Ilyen esetekben célszerű a foglalást nem a törmelékes kőzetben, hanem fent a szálban levő kőzetben foglalni. A törmelékbe ugyanis rendszerint a tömött kőzet hozadékából szivárog be a forrás vize. A mészkőből, dolomitból több járatból kifolyó vizet célszerű galériás vagy alagutas foglalással összegyűjteni. Kisebb települések (üdülők, kisebb terjedelmű termelőszövetkezetek, különböző otthonok és magánépületek) vízellátására mindinkább előtérbe kerülnek az igen különböző rétegforrások, amelyek a leggyakoribbak. A durvábbszemű törmelékes kőzetekből (kavicsból, durva homokból) előtörő víz foglalására igen alkalmas az aknás foglalás: a vizet aknában összegyűjteni. Az akna mélységét célszerű előzetes feltárással (pl. fúrással) pontosan meghatározni. Ha ugyanis az alul levő vízzáró kőzet áttörik, esetleg a forrás vize mélyebb szintre szökik el, akkor ha a vízzáró kőzet alatt vízvezető réteg csoport van. Jól megoldott foglalást érzékit a 2. ábra, Stiny szerint. V *'; • ••' ..•••• 3\ V *'; • ••' ..•••• 1 vízháztartás egyensúlyát erősen megzavarhatja. A túlságos vízduzzasztás következtében a víz más helyeken törhet elő. A gondos, tökéletes foglalás sem a forrás vizének mennyiségét, sem minőségét nem befolyásolhatja kedvezőtlenül. Általában már a foglalások tervezésekor és méginkább építésekor különösen figyelembe kell venni a víz természetes helyi körforgalmát és ezt elvileg nem szabad megbolygatni. 2. ábra. Jól megoldott forrásfoglalás Stiny szerint 1. \ízzaró. talajvíz duzzasztó- " törmelékes kőzet, víztartó; 3. beton Azokat a forrásokat, amelyeknek vize finom homokból, vagy löszből származik, ugyancsak legcélszerűbb aknával foglalni. Bőséges vízmennyiség esetében az aknából különböző galériák vezethetnek ki. Helyenként több forrás vize tör a felszínre ugyanazon magasságban, forrásvonalat, Keilhack szerint forráshorizontot képezvén (3. ábra). Az ilyen forrásokat célszerű nem külön-külön foglalni, hanem együttesen, galériával, alagúttal. Ilyen források főleg folyók partjain alakulnak ki. Minden forrásfoglalásnak olyannak kell lennie, hogy a víz természetes útját ne zavarja meg, sem a forrás küszöbének felesleges süllyesztésével, sem a víznek mesterséges, erőszakos visszaduzzasztásával. A forrásküszöb nagyfokú mélyebbre süllyesztése a természetes 3. ábra. Forrásvonal (Keilhack szerint forráshorlzont) 1. vízzáró kőzet; 2. víztartó törmelékes kőzet A vízzáró kőzetekkel visszaduzzasztott karsztforrásoknál a nyugalmi vízszint alatt kialakított alagutas foglalás egyúttal a természetes vízhozamingadozás közelítő kiegyenlítését idézi elő. Előfordul, hogy a foglalás elkészülte után úgyszólván azonnal kezd a víz szivárogni a foglalás alatt, vagy esetleg a foglalás oldalán. Ennek oka többnyire a forrásszerkezetnek nem kellő ismerete, vagy figyelmen kívül hagyása. Ilyen esetben többnyire az a hiba, hogy a foglalás nincs a szükséges mélységig megépítve, vagy pedig oldali irányban nem elég hosszú. Másik ok lehet a túlságos takarékosság. A foglalásokat állandóan jó karban kell tartani. Ez a törpevízművek forrásainál rendszerint meg is történik. Az erdei és a mezei források egy része foglalt, nagyobb része foglalatlan. A foglaltak karbantartása általában nagyon hiányos. Az ezeknél tapasztalt legnagyobb hiba a gondozatlanságból a szétfagyás, az eliszapolódás Amint a foglalaton a legcsekélyebb, hajszálnyi repedés keletkezik, azonnal gondoskodni kell a javításról. Ha ez meg nem történik, megkezdődik a víz kiszivárgása, ami folyton erősödik, a víz egy része elszökik a repedéseken keresztül. Az eliszapolódás: a laza törmelékes kőzetből fakadó víz finom szemcséket szállít, amelyek idővel felhalmozódhatnak az aknában, a galériában. Ezért időnként célszerű az iszap eltávolításáról gondoskodni. A foglalt erdei és mezei források vize, vagy a víz egy része a foglalás megkerülésével megszökik. Ez legtöbbször az olyan rétegforrásoknál fordul elő, amelyek vize magában a törmelékben létesített foglalásban fakad. Utólag szokott kiderülni, hogy ezek csekély feltárással a szálban illó kőzetben is könnyen foglalhatók lettek volna. Ha a rétegforrások vízzáró kőzete vékony, megtörténhetik, hogy a víz a vékony záró kőzetet idővel átréseli, s a foglalás alatt, vagy mellett folyik ki. Az ilyen források vízhozama csapadékos időszak után nem lesz nagyobb, hanem csökken. A galériás foglalásoknál a víz megszökésének okát a víz helytelen visszaduzzasztása idézi a leggyakrabban elő. A források környékén természetesen kerülni kell minder. olyan mélyebbre behatoló beavatkozást, ami a forrás hozamát befolyásolhatja, illetőleg csökkentheti. Kutak, árkok létesítésekor különös figyelem fordítandó arra, hogy a létesítmény a forrás vízhozamát a beavatkozással ne csökkentse. Ilyen esetet érzékit meg a 4. ábra. Kút hatása a forrás vízhozamára 1. talajvízduzzíasztó vízzáró kőzet; 2. talajvíztartó törmelékes kőzet. A pontozott vonal a talajvíz tükrét jelzi. F = íorrás. A függőleges vonal a kutat jelzi. 12