Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Cziráky József: Gyógyfürdőügyünk helyzete

4. ábra. A rétegforrást tápláló talajvíz tükre olyan ma­gasan alakult ki, hogy kúttal elérhető, a talajvíz jobb­ról balfelé áramlik. A kút használata a forráshoz jutó víz mennyiségét csökkenti, esetleg teljesen meg is szüntetheti hosszabb-rövidebb időre. A nagy vízhozamú vagyis terjedelmes vízgyűjtő terü­letű (főleg nagyobb települések vízellátására szolgáló) források védőterületét a földtani viszonyok alapján na­gyon gondosan kell kijelölni és karban tartani. A terü­let erdősítésétől sok előny származik a források védel­mében. Ha a talajvíz tükre annyira közel van a felszínhez, hogy a talajvizet tartalmazó törmelékes kőzetben nem mehet végbe a csapadékból beszivárgó víz erősebb megszűrése, akkor a forrás védelmére különös gondot kell fordítani egészségügyi szempontból: semmiféle szennyező anyagot, hulladékot, trágyát stb. nem szabad a forrás környékén megtűrni, s a legeltetést is meg kell szüntetni. Dr. Vendl Aladár IRODALOM BRYAN K: Classification of springs. Journal of Geology XVII. 1918. KEILHACK K. : Lehrbuch der Grundwasser- és Quellen­kunde. Berlin 1935. Magyar Szabványügyi Hivatal: Forrásfoglalások mintater­vei. Budapest 1953. NÉMETH E.: Hidrológia és hidrometria. Budapest 1954. RIES ».—WATSON T. L.: Engineering Geologie. New York 1931. STINY J.: Die Quellen. Wien 1933. VENDL A.: Geológia. I. köt. 4. kiadás. Budapest 1962. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet: Az országos forrásnyilvántartás. Tanulmányi és kutatási eredmények. VII. Budapest 1959. Gyógyfürdőügyünk helyzete DR. CZIRÄKY JÓZSEF Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság A hazai gyógyfürdőügy fejlődése új mérföldkőhöz ér­kezett 1966. július 6-án: hatályba lépett a 11/1965. (VII. 11.) Korm. számú rendelet, mely a gyógyfürdő- és üdülésügy, valamint az ásvány- és gyógyvizek feltárása és hasznosítása egyes kérdéseinek rendezéséről szól, va­lamint a 4/1966. (VII. 6.) Eü. M. számú végrehajtási rendelet és megalakult az Egészségügyi Minisztérium Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatósága. E tanulmány célja a hidrológus szemével megvizsgálni azokat a fon­tosabb kérdéseket, amelyek a hazai gyógyfürdőügy fej­lődésében szerepet játszanak. Űj gyógyfürdőügyi fogalmak, szabályok A gyógyfürdő a gyógyfürdő intézményeknek csak az egyik csoportját alkotja. Gyógyfürdő intézmény a jog­szabály szerint: a gyógyfürdő, a fizikotherápiás gyógy­intézet, az éghajlati gyógyintézet, a gyógyüdülő, a gyógyvízivócsarnok és a gyógybarlang. Gyógyvízellátás szükséges a gyógyfürdőben, a gyógyvízivócsarnokban és lehetséges a gyógyüdülőben, mint pl. a hajdúszoboszlói „Béke" gyógyüdülőben (1. kép). A gyógyfürdőben a 1. kép. A hajdúszoboszlói „Béke" gyógyüdülő gyógykezelés elismert ásvány-, illetőleg gyógyvíz vagy hévíz természetes lelőhelyén való felhasználásával — egymagában vagy más gyógymódokkal együtt — törté­nik. A gyógyvízivócsarnok elismert gyógyvizet szolgál­tat ki belső használatra közvetlenül a fogyasztó részére. A gyógyfürdő intézmények megszervezését és köz­használatba vételét az egészségügyi miniszter engedé­lyezi. Gyógyfürdő intézmények tervezése, létesítése és átalakítása (felújítása) alkalmával az Országos Gyógy­fürdőügyi Igazgatóság véleményét be kell szerezni. Ugyancsak be kell szerezni az Igazgatóság véleményét olyan fürdő létesítése és átalakítása (felújítása) esetén is, amelyben elismert ásványvizet, gyógyvizet vagy hé­vizet kívánnak felhasználni, vagyis minden ún. termál­fürdőnél is. A gyógyfürdők rendeltetésük, nagyságuk, berendezésük és felszerelésük szerint országos, körzeti vagy helyi betegellátási feladatokat látnak el, másszó­val a gyógyfürdők országos, körzeti vagy helyi jelle­gűek. A gyógyfürdő tisztasági, illetőleg üdülő (strand) fürdőrészleggel is üzemeltethető. A gyógyfürdő szak­mai vezetését orvos látja el. A gyógyvízivócsarnok vala­mely más gyógyfürdő intézményhez vagy elismert gyógyvizet termelő (palackozó és forgalomba hozó) vál­lalathoz kapcsolódva is működhet. A gyógyvízivócsar­nok orvosi felügyelet, illetőleg ellenőrzés alatt működik és csak forrásfoglalásból vagy kútfejből kifolyó, vagy palackozott, elismert gyógyvizet szolgáltathat ki. A víz­ügyi hatóság védőterületet állapít meg a gyógyfürdő­kön kívül az elismert ásványvízzel, gyógyvízzel vagy hévízzel üzemelt fürdőt fenntartó gyógyüdülők, az ás­ványvizet alkalmazó fizikotherápiás gyógyintézetek és a gyógyvízivócsarnokok részére. Az ásvány- gyógyvíz védőterület belső, külső és hidrogeológiai védőövezet­ből ál!. Az új jogszabály szerint ásványvíznek kell tekinteni a természetben előforduló azt a vizet, amely literen­ként legalább 1 g oldott sót vagy valamely, a rendelet mellékletében megnevezett anyagot az ott meghatáro­zott értékben tartalmaz, vagy amelynek évi középhő­mérséklete forrásvíz esetében 20, fúrott kútvíz esetében 25 C°-nál magasabb. Gyógyvíz az olyan ásványvíz, amelynek gyógyhatása van. Iszapnak kell tekinteni azt az anyagot, amely forrás, folyó, tó vagy tenger vizének lerakódásából geológiai korszakokban, vagy újonnan keletkezett. Forrástermék a víz természetes előfordulá­sából készített só, gázelőtörésből származó termék vagy iszapból előállított készítmény. Ásvány- és gyógyvíznek, iszapnak és forrásterméknek elismert ásvány- illetőleg gyógyvízként, gyógyiszapként, gyógyforrástermékként való megnevezése abban az esetben engedélyezhető, ha a víz (iszap, termék) kémiai összetételénél vagy fizikai 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom