Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Almássy Bálint-Dr. Scheuer Gyula: A Kács-sályi források vízföldtani viszonyai

5. ábra. A kutató fúrások retegszelvenyei kis területen belüli együttes megjelenése azzal magyarázható, hogy az ÉNy—DK-i irányú fővető hegységperemi szakaszán a már nagyobb mélységre lezökkent víztartók felmelegedett karsztvize áramlik felfelé a vető mentén, míg a hegységi folytatásban a hideg karsztvíz vezetődik a felszínre. A hideg és langyos vizek közvetlenül a feltörések környezetében keverednek. Ezért van az, hogy a vizsgált terület É-i részén hidegvizek; a D-i részén pedig melegebb vizek mutatkoznak és a kettő között a keveredés mértékénék megfelelően átmeneti szakasz mutatható ki. 2. Vízhozam megfigyelések A források vizeinek hasznosítását és a regionális vízmű gazdaságos megvalósítását a vízhozamok mennyiségi alakulásai szabják meg. Ezért a források tényleges hozamainak és változásainak, ezt befolyásoló tényezőknek megállapítása érdekében rendszeres és folyamatos megfigyeléseket, összefüggés vizsgálatokat kezdtünk el. amelyeket a VITÜKI bevonásával 1966. december 31-ig kívánunk folytatni. Az eddig végzett vízhozammérések alapján a Sályi forrás 1900—6800 l/p közötti vízmennyiséget szolgáltat, míg a kácsi forrásoknál a főforrásnak 2800—7600 l/p, a melegforrásoknak pedig 1000—2500 l/p a hozama. A hollóstetői és a bogácsi meteorológiai állomás csapadék mérési és egyéb megfigyelési adataival összehasonlítva a forráshozamokat megállapítható, hogy a hozamváltozások az időjárási viszonyokkal szorosan összefüggnek. A csapadék hatása gyorsan jelentkezik levonuló árhullám formájában, amely egy közel állandónak vehető alapvízhozamra halmozódik fel. A források vízgyűjtő területe a Bükk-hegységet felépítő, nagy területi elterjedésben mutatkozó triász időszaki mészkő. A források morfológiai vízgyűjtője rendkívül kicsi, ezért feltételezhető, hogy tényleges tápterület nagyságát a hegység bonyolult rétegtani és szerkezeti viszonyai határozzák meg. Ezen tényezők figyelembevételével valószínűsíthetjük, hogy a vízgyűjtőterület nagysága kb. 40 km

2 a mészkő-dolomit előfordulások között mutatkozó vízzáró-diabáz, porfirit, agyagpala-képződményekkel együtt. A vízgyűjtőterület pontosabb körülhatárolása érdekében vízfestést és sózást végeztünk meghatározott helyeken, azonban ezek nem adtak egyértelmű, kiértékelhető eredményeket. Az 1964-ben megkezdett napi forráshozamméréseket 1966. december 31-ig kívánjuk folytatni. 3. Vízvegyvizsgálati eredmények értékelése A forrásoknál a vízkémiai jelleg megállapítása érdekében több alkalommal végeztünk vizsgálatokat, részben a helyszínen, részben pedig a laboratóriumba behozott vízmintákból. A kémiai vizsgálatok eredményeit az 1. táblázat tartalmazza. Kácsi főforrás A forrás vizét két alkalommal vizsgáltuk 1963. augusztus 8-án és 1964. március 25-én. A vegyi alkotórészek alapján a víz közepes sótartalmú, összes szárazmaradék 395 mg/l és Cl, SO/,-et kismennyiségben tartalmaz. A vízhőmérséklet mindkét esetben 14 C° volt. A két különböző időpontban végzett vizsgálati eredmény között eltérés van. Az eltérés a forráshozam változásával függ össze, mert az 1964. márciusában végzett vizsgálatkor a hozam a tavaszi olvadás miatt nagy volt és ez az oldott sók mennyiségének csökkenésében (6500 l/p) jelentkezett. Az általános csökkenésen belül érdekes módon a Na és a HC0

3 mennyisége viszont növekedett, amely az egyenérték százalékoknál is megmutatkozik. Ezt a vízutánpótldás irányában bekövetkezett változás okozhatja. Kácsi tükörfürdő A medence forrásainak vizét is két alkalommal vizsgáltuk. A forrás hőmérséklete 21,9 C°. A nagyobb hőmérséklet ellenére a főforráshoz viszonyítva a kémiai jellegben lényeges eltérés nincs, az összetétel közel megegyező. A nagyobb hozamnál végzett vizsgálat, itt is kimutatta a víz felhígulását az oldott anyagok menynyiségének csökkenését. Sályi forrás A forrásnál közvetlenül a feltörések helyénél vett vízmintákat vizsgáltuk meg. A víz hőmérséklete 15 C volt. A forrás vize közel azonos összetételű, mint a kácsi forrásoké, azoktól lényegesen nem tér el. E forrásnál is kimutatható a vízhozam növekedésétől eredően az oldott sók mennyiségének csökkenése. összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált források vize közel azonos összetételű, közöttük lényeges eltérés nem mutatható ki. A források vize közepes sótartalmú és keménységű. Kis klorid- és szulfáttartalmúak, de agresszivitásuk nagy. A kémiai összetételt a forráshozamok kisebb mértékben befolyásolják. A vi75