Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Dobos Irma: A Zagyvavölgy Pásztó és Hatvan közötti szakaszának vízföldtana

2. ábra. Vízföldtani szelvények Pásztó és Hatvan között a) Földtani szelvény a legjelentősebb artézi fúrások alapján. b) A különböző korú és mélységből kinyert rétegvíz nyugalmi szintje a felszín Adria feletti magasságához viszonyítva. A +100 m alatti mélységet ábrázolástechnikai okokból eltérő léptékben szerkesztettük. A fúrás talpmélységén és a nyugalmi vízszinten kívül — a negyedkori összlet kivételével — a fúrás helyét is feltüntettük. c) Különböző mélységből kitermelt rétegvíz hőmérséklete C°-ban. A lépték a b) szelvénnyel megegyező. Lőrinci területén feltárt homokrétegek részbeni továbbfolytatását Hatvan területén is megtaláljuk. A felsőpannóniai összlet 70—120 m közötti szakaszában — a mélyebb rétegekkel szemben — 100 l/p/m fajlagos vízhozam is elérhető. Legbiztonságosabban 100 m-en belül lehet artézi kutat tervezni, ennél mélyebben már a rétegek elagyagosodása vagy kiékelődése várható. Feltűnően nagy vízmennyiséget — 1100 1/p-et — egy helyen a 83—94 m közötti réteg adott 14 m-es leszívás mellett. A Hatvan területén lemélyült néhány 120 m alatti kút, amely közel azonos vízhozamú a Lőrincin (kisgombosi) megállapítottakkal. A kedvezőtlenebb víznyerési lehetőség tulajdonképpen csak látszólagos. A rétegvizek nyomása kedvező felszíni alakulás mellett ugyanis mindkét területen közel azonos. Nemcsak a pleisztocén, de a felsőpannóniai összletből is felszín fölé emelkedő víz tárható fel. Hatvan területén nagyobb vízmennyiséget viszont csak jóval a felszín alatt lehet kitermelni. Kisgomboson a fajlagos vízhozam átlagosan 20—25 l/p/m, Hatvanban a kavicsos, durvahomokos pleisztocén összlet alatt 25—30 l/p/m között ingadozik, amely korszerű kútkiképzéssel még növelhető is lenne. A Zagyvavölgyet felépítő felsőpannóniai összlet rétegvizeinek minőségéről igen keveset tudunk, mivel a vízmintákat általában nem azonos körülmények mellett vették és vizsgálták. Az mindenesetre megállapítható, hogy mind a vastartalom, mind az összkeménység még egy-égy rétegen belül is szabálytalanul változik. A vastartalom eltérő alakulását főként a feltűnően nagy szabad szénsavtartalom okozhatja. A Mátravidéki Erőmű egyik kútjában a mélységi vízmintavétel azt mutatja, hogy a rétegeredetű vastartalom mindöszsze 0,5 mg/l, a többi agresszivitásból származik (a kifolyó víz vastartalma 2,7 mg/l). Feltehetően a többi kútnál is hasonló eredményre lehetne számítani, éppen ezért a közölt értékek csak tájékoztató jellegűek (1. táblázat). A keménység Kisgomboson 60—100 m között a legkedvezőbb, ahol 10—18 n. k. f. között változik, míg alatta egyenletesen növekszik és 240—280 m között már 36 n. k. f. értéket is elér. Ezzel együtt a kloridtartalom is megnövekszik (600 mg/l), amely esetleg a miocénkori rétegek vagy szerkezeti vonal közelségét jelezheti. Az OKI vegyvizsgálatai mellett az FTV is számos vegyelemzést végzett különböző vízhozamok mellett, azonban ezek is csak tájékoztató adatként kezelhetők, mert egyik sem mélységi vízminta alapján készült. A hatvani kutak a felsőpannóniai rétegvizet 120 m alatt kellőképpen nem tárták fel. Az a néhány mélységű 180 és 303, illetve 336 m mélységű artézi kút vizének vegyvizsgálata szerint a víz jellege közel azonos a lőrinci területen feltártéval. Eltérés mutatkozik a kloridtartalomban; csökkenése összefüggésben lehet az összlet kivastagodásával. 69