Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Dobos Irma: A Zagyvavölgy Pásztó és Hatvan közötti szakaszának vízföldtana

Negyedkori képződmények vize Pásztó és Hatvan É-i része között a negyedkori összlet vastagsága általában a 10—15 m-t nem haladja meg. A felső 4—5 m vastagságú agyagos, iszapos, gyengén homokos rétegben a talajvíz tárolódik. Erre számos ásott kút települt Pásztótól Hatvanig és a kutak a velük szemben támasztott vízigényt általában kielégítik. Ez a talajvízréteg némi utánpótlódást kaphat a csapadékon kívül a Zagyvából is, mivel jelenlegi medrét ebben az agyagos-iszapos rétegben alakította ki. A rétegvizet tároló kavicsréteg általában 4—5 m vastagságú, helyenként azonban kivékonyodik. Pásztón csak az utóbbi időben létesült néhány kisebb mélységű fúrt kút erre a rétegre. Nagy. vízhozama ellenére általában nem szívesen csapolják meg a réteget, mert a kis vízmennyiséggel történő üzemeltetéskor vastartalma a víz agresszív jellege miatt erőteljesen megemelkedik. Szurdokpüspökinél 6—7 m-nél kezdődik a görgeteges kavicsréteg, melynek vastagsága 2—6 m között változik. A közel azonos (kb. 5 m-es) leszívás mellett a kutak csupán 200—300 l/p vízmennyiséget adnak. Abban az esetben, ha a réteg vastagabb, úgy vízhozama is megemelkedhet 700 l/'p-re is. A nyomásviszonyok igen kedvezőek, a nyugalmi vízszín a felszín alatt 0,5—1,0 m-en marad. A víz vegyi összetétele folyamatos szivattyúzás esetén kedvező. Több kútnál a rétegeredetű vastartalom 0 mg/l, máshol maximálisan 0,4 mg/l mennyiségre emelkedik. A közepes agresszivitás miatt pangó víz esetén a vastartalom emelkedik. Az összes keménység 15—20 n. k. f. között változik, a szulfáttartalom nem haladja meg a 60 mg/l értéket. Szurdokpüspökitől D-re, Jobbágyi községnek a Zagyva-völgyre eső területe vízbeszerzés szempontjából már jóval kedvezőtlenebb. Annak ellenére, hogy a vízadó réteg kőzettanilag aránylag kedvező kifejlődésű, vastagsága is 3—4 m között ingadozik, mégis rendkívül gyenge vízszolgáltató. Ugyanerre a rétegre több ásott kút is települt, az eredmény hasonló a fúrt kutakéhoz. A kitermelt víz mennyisége általában kutanként az 50—60 1/p-et nem haladta meg. A gyenge vízszolgáltató képesség következtében a nyomásviszonyok is feltűnően eltérnek a környező területétől, s általában a nyugalmi szint a felszín alatt 2—3, néhány 4—5 m-en marad. Megvizsgáltuk még a klorid- és szulfáttartalom változását is, és az előbbi 300 mg/l-nél nagyobb, az utóbbi pedig 260—300 mg/l. Ezen a területen tehát kis mélységen belül nagyobb vízmennyiség és jó minőségű víz kinyerésére sincs lehetőség. Apc község már jóval kedvezőbb vízföldtani adottságokkal rendelkezik, különösen annak D-i része. Bár a vízadó réteg vastagsága nem haladja meg itt sem a 3— 4 m-t, s kőzettanilag hasonló kifejlődésű, mint a többi terület, mégis 600—700 l/p vízmennyiség is kitermelhető egy-egy kútból 2—3 m-es leszívás mellett. A rétegvíz nyomása ezen a helyen a legkedvezőbb, a nyugalmi vízszín a felszín közelében marad. A jelentős vízhozam mellett azonban a víz vegyi összetétele nem kielégítő. Rétegeredetű vasat ugyan nem tartalmaz a víz, azonban a rendkívül nagy szabad szénsav tartalma miatt már rövid (V2—1 órás) pangás után is 1,0 mg/l fölé emelkedhet a vastartalom. A keménység sem a legkielégítőbb, néha eléri az 52 n. k. f. értéket, a szulfát pedig a 720 mg/l mennyiséget. Abban az esetben, ha a szabad szénsav hatását ki tudja fejteni, akkos a szulfáttal vasszulfidot alkot és színeződést okoz. A víz így már semmiképpen nem használható fel, ezért a kutakat nagy vízhozammal kell üzemeltetni. Itt a szulfát feldúsulása származhat olyan hozzááramlásból, amely szulfidos érces anyagot oldott, vagy a víztároló kőzetből oldódott ki. A közeli andezit terület feltétlenül alkalmas ilyen jellegű víz szállítására. Ez a jelenség arra mutat, hogy bár a víz áramlása É-D-i, az utánpótlódás jórésze K-felől is származhat. A pleisztocén vízadó réteg kivastagodására mutat a Petőfibányán létesített kisebb mélységű csőkút beszűrőzött rétege. Itt már 3,8—11,1 m között fejlődött ki a durva kavicsos réteg, amely 0,6 m-es leszívás mellett 300 l/P vizet szolgáltat. A keménység még itt is igen nagy (49 n. k. f.). A Mátra vidéki Erőmű területén a pleisztocén kavics még nem került feltárásra, pedig feltehető, hogy erre felé tovább vastagszik, és igen bőséges vízmennyiséget tárol. A fentiekben már említettük, hogy Hatvanban a negyedkori rétegek elérhetik a 60—80, esetleg a 100 m-t is. Erre a következtetésre kizárólag a fajlagos vízhozam és a rétegek kifejlődése alapján jutottunk, mert sem őslénytani, sem rétegtani adatunk nincs arra vonatkozóan, hogy a negyedkori és a fiatal harmadidőszaki képződmények között pontosan hol húzható meg a határ. A negyedkori rétegek legfelső részének (15 m-en belüli) vízföldtani jellemzői közel azonosak kutatási területünk É-i részével. A Hatvani Cukorgyár megnövekedett vízigényének kielégítésére 1963-ban tárták fel. A gyárnak különösebb minőségi igénye nem volt a vízzel szemben, így a rendkívül nagy fajlagos vízhozam alapján átmenetileg a 10 kis mélységű csőkút bőségesen kielégíti a vízszükségletet. A 20 m alatti rétegek igen változatos kifejlődésűek, mégis megkülönböztethetünk 30—50, 55—70 m közötti rétegcsoportot. Ezen belül több vékonyabb-vastagabb kavicsos, vagy homokos szint fejlődött ki, s egy-egy szint vagy több összekapcsolva bőséges vízmennyiséget szolgáltat. A nyugalmi szint alakulása igen jó, néhol már kis mélységen belül is felszín fölé emelkedik. Magasabb fekvésű területeken, vagy a réteg túlterheltsége esetén a felszín alatt 1—2 m-en áll be. A rétegek fajlagos vízhozama 30—50 l/p/m között változik, kivéve a legfelsőt (20 m-en belülit), ahol 270 l/p/m, tehát jóval nagyobb, mint az alatta lévő rétegeké. A víz minősége a 20 m alatti rétegekben kifogástalan mind vastartalom, mind pedig keménység, de a többi alkotórészek tekintetében is. A kutak túlnyomó többsége éppen ezért ezeket a rétegeket tárja fel. Az újabban létesített 10—15 m mélységű cukorgyári kutak vize kezelés nélkül kizárólag ipari célra használható fel. Hőmérséklete kedvező (10—11 C°), ellenben a keménység (30—40 n. k. f.) már meghaladja a felhasználhatósági határt. Kiegészítésül meg kell említeni még az andezit víztárolóból, de túlnyomóan csapadékvízből utánpótlódó természetes víznyerési lehetőségeket. A Zagyvavölgy K-i oldalán több kisebb, főleg hasadékok, repedések mentén kilépő forrás ismeretes. Gyenge vízhozamuk miatt csak a legritkább esetben kerülnek bekapcsolódásra, községi vagy közületi felhasználás céljából. A források egy része szénsavas (ún. csevice), ezek a völgy Pásztó—Hatvan közötti szakaszán nem ismeretesek. Legközelebb Tar, Maconka, Kisterenye környékén találhatók. Jobbágyi és Apc környékén általában 10—20 l/p vízhozamú források fakadnak, melyek részben időszakosak, részben állandók. A legjelentősebb közöttük a Jobbágyi község Ny-i részén, valamint az apci Kolinvölgyi kőfejtőben fakadó forrás. Vegyi jellemzőik ugyan nem ismeretesek, de' minőségileg kifogástalanok, közfogyasztásra alkalmasak. Ipari létesítmények vízellátottsága A vizsgált területen több jelentős vízigényes ipari üzem és gyár működik. A Lőrinci község területéhez tartozó Selypi Cukorgyár ipari vízszükségletének fedezése már régóta gondot okoz. A gyár fekvése aránylag kedvező, mivel a Szuha és a Zagyva összefolyása közelében létesült. Még ma is e két vízfolyásból fedezi ipari vízszükségletét, azonban a gyenge vízhozam miatt további vízbeszerzésről is kell gondoskodni. Ennek következtében, valamint a fejlesztés miatt szükséges egy 500 000 m

3-es víztározó létesítése a Zagyva és a Szuha közötti háromszögben, 70