Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Schulhof Ödön: A gyógyvizek gyógyító szerepéről

gyógyeredménye is jó lesz. Ezt a jelenséget, melyen a gyógyfürdőkezelésben részesülő betegek többsége átesik fürdőreakciónak nevezik. A fürdőreakció felléptének gyakorisága és súlyossága a gyógyvíz összetételétől, az alkalmazott kúra intenzitásától és a betegség jellegétől függ. Éppen ezért különböző gyógyhelyeken és különböző időszakokban más és más gyakorisággal észlelhető a fürdőreakció. Régebben, amikor intenzívebb fürdőkúrákat alkalmaztak és kevésbé támaszkodtak a gyógyszeres kezelésre, a fürdőreakció gyakrabban fordult elő. Hévizén, Harkányban, Hajdúszoboszlón általában a kúrázók 50—55%-ánál lehetett fürdőreakcióra számítani, a budapesti gyógyfürdőkben valamivel ritkább volt a fürdőreakció előfordulása, csak a legerősebben radoaktív Rudas Juventus fürdőjében várható nagyobb gyakoriság. Az alkalmazott kúra intenzitásának egyik tényezője a víz hőmérséklete. Igen nagy hőmérsékleten, mint 45 C°-ig emelkedő hőmérsékletű Walinski-Lampert féle ún. túlhevítő fürdők sorozatos alkalmazásakor édesvizű fürdőkkel is kiválthatók a fürdőreakció jelenségei. Kisebb hőmérsékleten a közönséges vízvezetéki víz nem hozza létre az ásványvizekhez hasonlóan a fürdőreakciót, akkor sem ha egyébként az összes körülmények azonosak. Hévízen, ahol a betegek régebben, amikor a melegebb vizű kutak még nem voltak feltárva, kizárólag a közel közömbös hőmérsékletű tó-vízben fürödtek, kb. a fürdőzők 50—55%-ában lehetett a fürdőreakció tüneteit észlelni. Mivel a fürdőreakció szubjektív tünetei éppen úgy alá vannak vetve a szuggesztív hatásnak, mint a gyógyeredmények szubjektív része, már régen indikátort kerestünk a fürdőreakció létrejöttének objektív kimutatására. Már 40 év előtt végeztünk ilyen irányú vizsgálatokat, melyek eredményeit első ízben 1928-ban közöltem. Akkor a Hévízi-tóban 32—33 C°-os vízben fürdőző 120 egyén vizsgálata azt mutatta, hogy a fürdőreakció idején, tehát a 4—6. fürdő után a fehérvérsejtszám megnő. Ez a leukocytosis jelentékeny, mert a fehérvérsejtek számának fokozódása 100—150%-os. Ugyanakkor a különböző típusú fehérvérsejtek aránya is megváltozik, az izgalmi állapotnak megfelelő ún. balratolódás látható a fehérvérképben. A fürdősorozat folytatása folyamán kb. a 3. héten az eredeti viszonyok állnak helyre, a vérkép normalizálódik, sőt a kúra folytatásakor a 4. héten egyes esetekben ellenkező irányba csap át a vérkép és leukopenia jön létre. A vérkép változása hasonló ahhoz, melyet rövid lefutású lázas betegségek esetén vagy láz kiváltása céljából adott injekciók után szoktunk észlelni. Ezen vizsgálatok folyamán az is kiderült, hogy nemcsak azokban a betegekben volt ez a jelenség észlelhető, akiknek fájdalomfokozódással, általános tünetekkel járó manifest fürdőreakciójuk volt, hanem azokban is, akik ilyen tüneteket nem mutattak. A vizsgált 120 egyén fele (50%-a) jelezte a fürdőreakció kellemetlenségeit, míg a vérképváltozást a vizsgált egyének 80%-ában találtuk meg. A fürdőzők 30%-ában tehát mindenféle érezhető tünet nélküli fürdőreakció zajlott le. Vízvezetéki vízzel, azonos közömbös hőmérsékletű és időtartalmú fürdősorozattal sem a fürdőreakció szubjektív tüneteit, sem a vérképváltozást nem sikerült létrehozni. A következőkben megkíséreltük az akkoriban szokásos anti rheumatikumokkal, salicyl, pyramidon-, atophannal a fürdőreakció kellemetlen tüneteit kiiktatni. Azt tapasztaltuk, hogy a fájdalmak szempontjából ez teljesen sikerült is, de a vérkép változást a gyógyszert szedő betegek 70%-ában mégis ki tudtuk mutatni. Ezt úgy értelmeztem, hogy az adott gyógyszerek csak a szubjektív tüneteket nyomják el, de az a b' ológiai reakció, melynek indikátora a vérképváltozás és amelynek az insensibilis fürdőreakció nevet adta' a, annak ellenére létrejött. A további megfigyelések ; zt mutatták, hogy ezeknek a betegeknek a fürdőkúráj; éppen olyan sikeres volt, mint azoké, akik a manifest fürdőreakció tüneteit mutatták. Azóta számos vizsgá) 5 közölte azt a véleményét, hogy a fürdőreakció kellemetlen szubjektív tünetei nélkül is eredményes lehet a fürdőkúra, ha a megfelelő biológiai reakció létrejön. A fürdőreakció folyamán lezajló periodikus jelenségeket még számos irányban mutattak ki. A kúra első napjaiban Trauner a vegetatív idegműködés sympathicus irányú eltolódását találta, mely a fürdőreakció idején vagotoniába csap át, majd a fürdőreakció lezajlásakor normalizálódik. Zsiray, Balogh és Strecker a Hévízen végzett fürdőkúra eredményeként a fürdőkúra végére a kezdetben rendellenesen beállított vegetatív idegműködés normalizálódását észlelték, de azt is látták, hogy a vegetatív index egyéni napi ingadozásai a fürdőkúra 7—8. napján, tehát a fürdőreakció idején fokozódtak, azaz néhány napos átmeneti labilitás mutatkozott. Hiller a mellékvesekéreg által termelt hormonoknak, a coticosteroidok kiürítésének periodikus változását észlelte, amennyiben a fürdőkúra elején és végén fokozott, a fürdőreakció idején csökkent steroid ürítést tudott a vizeletben kimutatni. A steroid ürítés változásán kívül hormonális hatásokra utal a fürdőkúrák folyamán létrejövő és régen ismeretes menstruációs ciklus változás. Édesvizű fürdők csak igen nagy hőmérsékleten váltanak ki ilyen hatásokat, de Hévízen a langyosvizű tófürdők is eltolódásokat hoznak létre a menses időpontjában. Szalay, Szakái és Forgács kimutatták, hogy ez a hatás a centrális neurohormonális úton, azaz a hormontermelés központi idegrendszeri szabályozása útján jön létre, és szoros összefüggésben van a vegetatív idegműködésnek az intermenstrum első felében fennáló parasympathicus (vagotoniás) és második felében uralkodó sympathicus túlsúlyával. A fürdőkúra idején létrejövő sympathicomim hatás a parasympathicus túlsúly idejét lerövidíti, a sympathicus túlsúlyt pedig fokozza, illetve elnyújtja. Előbbi sietteti, második késlelteti a ciklus kialakulását. A túlérzékenységi állapotok csökkentése, a deszenzibilizáló hatás nagy hőmérsékletű procedúrák folyamán ismeretes. Iszapgöngyölés és hőlégkezelés kapcsán Rajkával együtt 1937-ben közölt saját vizsgálataink is erre mutatnak. De Hévízen a közömbös hőmérsékletű tófürdő hatására a diagnosztikus célból végzett streptococcus kutanreakció, mely a kúra elején pozitív volt, a kúra végére negatívvá vált. Hasonló, deszenzibilizálásra utaló jelenséget édesvizű, közömbös hőmérsékletű fürdőkkel létrehozni nem tudunk. Űjabban korszerűbb eljárásokkal tudták kimutatni a hévízi kúra hatását a szervezet serológiai reakcióira. Balogh I. vizsgálatai szerint a gyulladásos megbetegedések akut fázisaiban a vérben nagyobb mennyiségben kimutatható C-reaktív-protein pozitív reakciója a kúra folyamán az esetek 94%-ában negatívvá vált. A kúra elején fokozott vérsejtsüllyedés a kúra végére a betegek 84%-ában normalizálódott. A vér streptococcus ellenanyag tartalmára jellemző antistreptolysin-titer (AST) a kezdeti rendellenesen nagy értékekről a kúra végére a betegek 92%-ában ment vissza a normális szintre. Balogh vizsgálatai sorozatában a kúra elején normális AST 5 esetben lett fokozott a kúra végére. Az okot kutatva mind az öt beteg manduláiban fertőzött gócot lehetett kimutatni. A szervezetnek ez a reakciója is a fürdő erélyes ingerhatásának bizonyítéka. A Hévízen szerzett tapasztalatok azért érdekesek, mert kis hőmérsékletű, kevés oldott anyagot tartalmazó vízzel végzett kelezések eredményeit mutatják. Az egyenkint kis mennyiségben jelenlevő alkatrészek komplex hatása jelentékeny biológiai ingert fejt ki. A környezeti körülményektől független gyógyvíz hatásra Keller C. H. serumfermentum vizsgálatai mutatnak rá. A serumfermentumok aktivitásának változása sokszor mélyebb betekintést enged a szervezet biochemiai működésébe. Keller ugyanazon gyógyhelyen lévő szénsavas és konyhasós vizek hatását hasonlította össze. Minden kezelésre kerülő beteg vérében nyolc különböző fermentum (phosphohexose isomerase, aldolase, lactatdehydrogenase, malatdehydrogenase, acetylscholin esterase, tributyrinesterase, glutamat-oxalacetat-transaminase, glutamat- pyruvattransaminase) aktivitásának változását vizsgálja meg a fürdőkúra első, a hatodik-nyolcadik és tizenötödik napján. A fürdősorozat elején és végén megközelítően 4 Hidrológia 49