Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Tóth József: Állattenyésztő telepeken keletkező tárgyalé hasznosítás útján való elhelyezése

azonos fermentum értékeket talált, ellenben a hatodiknyolcadik napon, tehát a fürdőreakció idején statisztikailag signifikans eltéréseket tudott kimutatni, mégpedig a szénsavas fürdők hatására minden esetben csökkent fermentaktivitást, míg a sósfürdők után aktivitás növekedést talált. Itt az azonos körülmények között nyert ellentétes irányú eredményeket nem lehetett a környezet vagy az élelmezés változásának rovására írni, hanem ezek kizárólag az alkalmazott gyógyvizek kémiai különbözőségének tulajdoníthatók. Számos vizsgálat foglalkozik a nagyobb mennyiségű oldott anyagot tartalmazó gyógyvizek hatásával. Ezeknek ismertetése nem fér ennek a közleménynek keretébe. Itt csak arra szeretnék rámutatni, hogy egy-egy nagyobb és nyilvánvalóan hatásos mennyiségben kimutatható alkotórész ismerete sok esetben nem magyarázza meg teljesen a gyógyvíz hatékonyságát, mivel a legkisebb mennyiségben jelenlevő anyag is nagymértékben módosíthatja a kifejtett hatást és ezért nem alkalmasak a mesterségesen készített só oldatok a természetes gyógyvizek pótlására. Az erre irányuló sok vizsgálat közül csak egy állatkísérletet említenék meg, amelyben biztosan nem szerepelnek szuggesztív hatások. Annak bizonyítására, hogy az alkalikus vizek nem csupán savkötő, közömbösítő tulajdonságuknál fogva hatásosak, Keysselitz a következő kísérletet végezte. Híg sósavas oldatba ebihalakat helyezett, majd rövid idő után egy részüket vízvezetéki vízbe, másik részüket aacheni forrásvízbe és a harmadik csoportot pedig ezzel egyenlő lúgosságú szódabikarbóna oldatba tette át. A vízvezetéki vízben hat óra után valamennyi kísérleti állat elpusztult, a szódabikarbónaoldatban a 9 órát egy sem élte túl, míg az aacheni vízben 12 óra múlva még valamennyi élt és 48 óra múlva is csak a kísérleti állatok 20%-a pusztult el, jeléül annak, hogy ebben az esetben nem egyszerűen a szódabikarbónának savközömbösítő hatásáról volt szó, hanem az ásványvíz egyéb alkatrészei által is lényegesen befolyásolt komplex hatásról. A betegek gyógyulása, javulása igen sok szubjektív tényezőtől függ és ezért kísérleti értékelésük rendkívül nehéz. De vannak jelenségek, melyek a szubjektivitástóJ függetlennek látszanak. Az erre irányuló vizsgálatokból emelnék ki egyet. Ismeretes, hogy hideg hatására a periferiás erek összehúzódnak, megszűkülnek. Egyes betegségekben, így pl. chronikus ízületi gyulladások kíséretében az ereknek ez a reakciója igen erős és tartós. Hille, Gerstein és Brede a meleg fürdők hatását vizsgálták ennek a hideg által kiváltott érösszehúzódásnak (vasoconstrictio) létrejöttére, és azt találták, hogy kénes gyógyvízben végzett fürdők lényegesen nagyobb mértékben csökkentik az ereknek hidegre bekövetkező szűkülését, mint az ugyanolyan hőmérsékletű és időtartalmú édesvizű fürdők. Ez igen jól egyezik azokkal az eredményekkel, melyket évek előtt Sándor Róbert-tel a Lukács-fürdő vizével végzett kísérleteinkben találtunk. A nagymennyiségű oldott anyagot jódot, ként, konyhasót, keserűsót, radioaktív elemeket stb. tartalmazó vizek hatása könnyen értelmezhetőnek látszik. Ebben az összefoglaló felsorolásban arra kívántam rámutatni, hogy a kis mennyiségben jelenlevő anyagokat sem szabad lebecsülni, mert néha éppen ezek határozzák meg az ásványvíz gyógyító sajátságait. A gyógyhelyi tartózkodás általánosan elismert gyógytényezői a környezetváltozás, klimatikus viszonyok, a vidék szépségének és a gyógyhelyi dolgozók magatartásának szuggesztív hatásai. Ezen az önmagában hatásos kereten belül is jelentősége van a gyógyvíz összetételétől függő specifikus hatásnak. Állattenyésztő telepeken keletkező trágyáié hasznosítás utján való elhelyezése A Magyar Hidrológiai Társaság Debreceni Csoportja, illetékes szervek bevonásával 1966. június 20-án vitaindító ülést tartott, termelőszövetkezetek majorjaiban keletkező szennyvizek elvezetése és elhelyezése címmel. A vitaindító előadást Gábos László (TIVIZIG) tartotta. A nagyüzemi mezőgazdaság keretén belül számottevő az a tevékenység, mely a mezőgazdasági üzemek állattenyésztése célját szolgálja. A többszáz férőhelyes korszerűen kialakított állattenyésztő telepek üzemelése csak közművesített formában biztosítható. A vezetékes vízellátás kiépítése a termelőszövetkezeti majorokban rohamosan készül. Ezáltal a vízfelhasználás egyben a szennyvíz keletkezés mértéke -— a kisüzemi gazdálkodáshoz viszonyítva — számottevően emelkedik. A keletkezett szennyvizek elhelyezése az eddigi gyakorlat szerint igen költséges és mind műszaki, mind közegészségügyi vonatkozásban igen kifogásolható. A keletkezett szennyvizek gazdaságosabb és szakszerűbb elhelyezése érdekében a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság tanulmánytervet készített, mely egyben a vitaindító előadás alapját képezte. A tanulmányterv különböző műszaki megoldások és gazdaságossági számítás alapján a TSZ major szennyvizek elhelyezésére háromféle módot tárgyal. 1. Napi 10 m

3 alatti mennyiség esetén szippantó kocsival történő kihordást javasol. 2. Napi 10—20 m

3 közötti szennyvízmennyiség erdőterületen helyezhető el. 3. Napi 20 m

3 feletti mennyiségben keletkező szennyvíz esetén, szántó területen való hasznosítás célszerű. A terv tárgyalja a gyakorlatban kialakult tapasztalatok alapján jelenleg alkalmazott szikkasztóaknák célszarűtlenségét, kezelési hiányait, költségeit. Foglalkozik a keletkezett szennyvíz mennyiségi és minőségi adataival. összállított egy olyan vetésforgót, amely optimálisan hasznosítja a trágyaértéket, egy hatos növényváltás alkalmazása esetén egész éven át — területkiesés nélkül folyamatosan — ugaron helyezi el a trágyalevet. A megoldás kiküszöböli a nagy nitrogéntartalom káros hatását, mely az egyenlőtlen borítás, azaz túlöntözés miatt állhat elő. Az előadáson megjelentek aktív hozzászólásaikkal az eredményességet nagymértékben elősegítették. Papp Ferenc vízügyi igazgató hangsúlyozta, hogy a szennyvíz elhelyezés mellett a trágyaérték felhasználása is fontos szempont. Vojnár Jenő H. B. m. Tanács mezőgazdasági osztálya részéről a szocialista mezőgazdaság trágya hiányát értékelte. Kálvin Sándor H. B. m. Tanács Tervező Iroda megbízottja utalt a jelenlegi megoldások helytelenségére és gazdaságtalanságára. Dr. Ivánka Gyula (H. B. m. KÖJÁL) az alkalmazott megoldások káros közegészségügyi kihatásait hangsúlyozta. További számos hozzászólás a téma indokoltságát emelte ki. A hozzászólások alapján a tervezés során az alábbi szempontokat kell érvényesíteni. a) A megoldás költsége kisebb legyen, az eddig alkalmazott szikkasztó és gyűjtő aknák költségénél. b) Üzemeltetése megbízható s egyszerű legyen. c) A mezőgazdaság feltétlenül igényli s hasznosítani kívánja a szennyvíz trágyaértékét, tehát az elhelyezés ennek hasznosításával történjen. d) A majorok kiépítése fokozatos, a szennyvízelhelyező létesítmény építésénél is biztosítani kell a fokozatosságot. 50