Hidrológiai tájékoztató, 1967
1. szám, május - Dr. Schulhof Ödön: A gyógyvizek gyógyító szerepéről
sok történetében három — egymást részben átfedő — szakaszt lehet megkülönböztetni. A negyedik most, a 60-as évek derekán, kezd kialakulni. Az első időszak 1866—1867-tel a harkányi és margitszigeti I. sz. fúrással kezdődik és a Budapest városligeti I. sz. fúrással folytatódik, s Zsigmondy Vilmos nevéhez fűződik. A második időszak a két világháború közé esik s főleg a kincstári szénhidrogénkutató fúrásokkal, s Pávai Vajna Ferenc nevével függ össze. A harmadik időszak 1952-vel indult a tervgazdálkodás idején és az alább közölt adatok szerint is eddig a legkiterjedtebbnek és legeredményesebbnek bizonyult. fe/irrguarmat -r/ytregyhaia , • •, no/prrn/kn / p ^ RÓbasö/ry'én ^S_zambaíhe/y r i' a r .j / --N f V S \ S HarÁa'nyt M/os •• 1. ábra. Magyarország hévíz-fúrásai 1952—1966 között A gyógyvizek gyógyító szerepéről DR. SCHULHOF ÖDÖN Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet A gyógyvizek hasznosítása egészségügyi és gazdasági szempontból egyaránt fontos feladat. Azok akik ennek a feladatnak megoldásával kénytelenek foglalkozni mégis gyakran találják szemben magukat olyan véleményekkel, melyek a gyógyvizek jelentőségét lekicsinylik. Sokan úgy vélik, hogy a gyógyhelyeken elért gyógyeredményekben elsősorban a környezetváltozás szuggesztív és pihentető hatása érvényesül és a gyógyvíz minősége csak másodrendű szerepet játszik. Ennek a felfogásnak egyes helyeken az a következménye, hogy a gyógyvizek minőségének megóvását elhanyagolhatónak tartják. A gyógyszeres therapia nemcsak azért szorította háttérbe sok orvos tudatában a baneotherapiát, mert a tudomány haladása és a gyógyszeripar fejlődése számos régebben elháríthatatlanul végzetesnek ismert betegség gyógyítását tette lehetővé. A salvarsan, az insulin, a vitaminok, a sulfonamid-készítmények, az antibioticumok, a különböző cortisonszármazékok előállítása számos eddig szinte befolyásolhatatlan betegség lefolyásában hozott rövid idő alatt bekövetkező, jól észlelhető javulást, s adott lehetőséget a kutatóknak gyors és határozott eredmények elérésére. Sokak szemében úgy tűnik, hogy a heveny betegségek ellen nem használható, lassú hatású balneotherapiás eljárások lassanként feleslegessé válnak. A kutatók fantáziáját is kevéssé foglalkoztatták ezek a nehezen követhető, aprólékos, türelmes munkát igénylő és látszatra nem időszerű kérdések. A korszerű tudomány az észlelt hatások mérését kívánja meg és ez a balneotherapia területén sokáig nagyon nehezen volt megvalósítható. A gyógyfürdő jellegzetes hatása nem az egyszeri procedúra durva beavatkozása az életfolyamatokba, hanem a sorozatosan megismételt enyhe ingerek összegeződése, melyek egyenkint nem lépik túl az élettani körülmények között is létrejövő változások határait, összességükben mégis olyan irányban befolyásolják a szervezet reakciókészségét, mely a betegség leküzdését segíti elő. Az orvostudomány vizsgáló módszereinek fejlődése fokozatosan lehetővé tette olyan hatások észlelését, melyeket hasonló hőmérsékletre melegített vízvezetéki- használati vízzel vagy mesterségesen készített sóoldatokkal elérni nem lehet. A gyógyfürdőkezelés folyamán fellépő egyik legjellegzetesebb jelenség a fürdőreakció. Minden fürdőhelyen működő orvos vagy fürdőmester, de még a gyógyfürdőt gyakrabban igénybevevő laikus is tudja azt, hogy a kúraszerűen, sorozatosan használt gyógyvizes fürdők folyamán, panaszokat okozó kellemetlenségek lépnek fel. A közhit szerint ez jó jel, és azt mutatja, hogy a fürdőző egyén reagál a fürdőre és hogy ezáltal 48
