Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Soltész Margit: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság Szolnoki Csoportjának megalakulásáról

A Magyar Hidrológiai Társaság Szolnoki Csoportjának megalakulásáról A Csoport alakuló ülését 1967. március 6-án Szolnokon a Ságvári Endre Megyei Művelődési Házban tartotta. Az alakuló ülés a meghívóban közölt program szerint zajlott le. Nemes Gerzson korelnök a következő megnyitó beszédet mondta el: , „Valamennyiünk nevében köszöntöm dr. Vitális Sándor egyetemi tanár urat, a Magyar Hidrológiai Társaság elnökét. Köszöntöm valamennyi kedves vendégünket, munkatársainkat, az utóbbiakat, mint a Magyar Hidrológiai Társaság leendő tagjait. Az ülés célja: a Magyar Hidrológiai Társaság Szolnoki Csoportjának megalakulása. Szolnok város a központja, az Alföld középső részének. Működési területünkön nagyjelentőségű az árvízvédelem, és az aszályos Alföldünkön életfontosságúvá válik a vízhasznosítás. Ezek a feladatok igénylik, hogy a Hidrológiai Társaság keretében elmélyültebben, tudományos igényességgel fejlesszük, alkalmazzuk a vízgazdálkodással és vízépítéssel foglalkozó tudományt." A korelnök megnyitója után dr. Vitális Sándor, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke tartotta meg ünnepi beszédét, melyet kivonatosan az alábbiakban ismertetünk: „Mélyen tisztelt Alakuló Ülés! A Magyar Hidrológiai Társaság ebben az évben ünnepli fennállásának 50 éves jubileumát. Engedjék meg, hogy itt a Szolnoki Csoport alakuló ülésén röviden ismertessem Társaságunk történetét. Az első világháború előtt nem volt olyan szakegyesület, amelyik a tágabb értelemben vett hidrológiának vitafóruma lett volna. A Magyar Mérnök és Építész Egyletben a vízimérnököknek volt ugyan egy vízépítési Szakosztálya, de ez lényegében csak a vízimérnökök, főleg vízépítési tevékenységével foglalkozott. Ezért a magyar hidrológus társadalom örömmel fogadta Marenzi Ferenc Károly 1916-ban megjelent hírlapi cikkét (Pester Lloid 1916. szeptember hó 2, 3 és szeptember hó 5 száma), melyben önálló hidrológiai egyesület felállítását szorgalmazta. A háborús viszonyok ezt nem tették lehetővé, ezért az akkori vezető hidrológusok élén Bogdánfy Ödönnel elhatározták, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében alakítanak önálló Hidrológiai Szakosztályt. Az elhatározást hamarosan a tettek követték, és 1917 nyarán megalakult a Hidrológiai Szakosztály, melynek első titkára Bogdánfy Ödön volt, aki összeállította a Szakosztály munkatervét, mely ma 50 év után is működési alapja Társaságunknak. Az alakuló ülésen 45 tag vett részt, s ezzel megindult a Hidrológiai Szakosztály működése. A világháború befejezése, forradalmak, megakasztották a Szakosztály működését, de lassan sikerült a Szakosztály életét újra megindítani, felfejleszteni úgy, hogy 1948 végére kereken már 400 tagot számláltunk, és így lényegesen több tagja volt a Szakosztálynak, mint az Anyaegyesületnek. Ezért 1949. január 26-i közgyűlésünk elhatározta a Magyar Hidrológiai Társaság megalakulását. Azóta a Társaság élete és munkássága felfelé ívelt. A Társaság fejlődését, és 50 év alatti működését talán legjobban azzal ismertethetem, ha vázolom szaklapjaink, kiadványaink fejlődését. 1918-ban a Földtani Közlöny mellékleteként megindul a Hidrológiai Közlemények összesen 132 oldal, 8 tanulmánnyal. 1921-ben megindul a Hidrológiai Közlöny (régi formátumban), és 1946-ig megjelenik 27 kötet, 4821 oldal, 340 tanulmánnyal. 1947-től 1966-ig bezárólag (nagy formátum, két hasábos szedés) megjelenik 121 szám, 8650 oldal terjedelem, kereken 2000 tanulmány, több mint 1000 rövid hír és ismertetés. 1961ben megindítjuk a Hidrológiai Tájékozatót, melyből ez ideig 10 szám jelent meg 551 tanulmánnyal. Ebből a pár számadatból is láthatjuk a Társaság munkájának nagyarányú fejlődését, Ma a Hidrológiai Közlöny havonta jelenik meg és örvendetes, hogy annyi a szakközlemény, s az átfutási idő közel egy év, így módunkban van válogatni, hogy valóban az arra legérdemesebb,, legidőszerűbb tanulmányokat közöljük. Talán még azzal jellemezhetném Társaságunk fejlődését, hogy 1949től kezdve évről évre több nagyrendezvényt tartottunk mindig a legidőszerűbb vízgazdálkodással összefüggő kérdésekről. (Legyen szabad talán felidéznem, hogy 1959-ben Szolnokon is tartottunk egy öntözési ankétot) 1949—1966-ig összesen 97 ilyen nagyrendezvényünk volt, melyeknek anyaga sokszorosítva, vagy kiadványainkban nyomtatásban is megjelent. Természetesen ezzel a fejlődéssel együtt járt a Társaság munkájának szakosítása, ami maga után vonta a különböző szakosztályok, vidéki csoportok megalakulását. Társaságunknak ma 8 szakosztálya működik Budapesten és 13 vidéki csoportja. A Szolnoki Csoport lesz a 14. 1917-ben 45 taggal indul a Hidrológiai Szakosztály, és 1966 végén Társaságunknak több mint 2000 tagja van. Társaságunk ma már gondosan előkészített éves tervvel működik, összehangolva a népgazdasági tervekkel a központi és vidéki csoportok munkásságát. Társaságunk 1967. évi fontosabb célkitűzései röviden a következők: Az új gazdasági mechanizmus szerepe a vízgazdálkodásban döntően fontos kérdés, melynek társadalmi kimunkálása egyik fő feladatunk lesz. Az öntözés gazdaságossági mutatóinak meghatározása, a különböző öntözési módok műszaki-gazdaságossági összehasonlítása. Sík- és dombvidéki vízrendezés komplex kérdései. Kis víztározók létesítése, és azzal kapcsolatos műszaki-gazdaságossági kérdések. Felszínalatti vízkészletek feltárása, készletszámítás stb. Szolnok és távoli környéke is abba a térségbe tartozik, ahol az ivóvízellátás nagyrészt artézi kutakból történik. Az artézi kutak szakszerű és korszerű kiképzése, a vízpazarlás megszüntetése, a szénhidrogén kutatással kapcsolatos vízkérdések, a hévízhasznosítás ebben a térségben igen fontos szerepet fog a jövőben játszani. Kiragadva példának vegyük csak a hévízhasznosítást, melynek igen nagy szerepe lehet a városok, ipartelepek, és főleg a mezőgazdaság energiaellátásában. A mezőgazdaság szocialista átszervezésén túl vagyunk. Döntően fontos tehát, hogy a mezőgazdasági termelésünket, állattenyésztésünket korszerű, illetve világszínvonalra emeljük. Ennek egyik módja a legolcsóbb energia, az országunkban legtöbb helyen feltárható hévíz mezőgazdasági hasznosítása. Az európai országok üvegházzal való ellátottságát nézve kiderül, hogy a legtöbb országban az üvegházakat hagyományos tüzelőanyagokkal fűtik. Románia 820.000 m

2, Bulgária 2 millió, Anglia 20 millió, NSZK 28 millió és a kis Hollandia 60 millió m

2 üvegházzal rendelkezik. Ugyanakkor országunkban jelenleg csak 520.000 m

2 üvegház, nagyrészt még hagyományos tüzelőanyaggal (kőszén, trágya) működik. A kérdéssel a legkomolyabban kell foglalkoznunk, mert nem kell különösen hangsúlyoznom, hogy mit jelentene, ha országunkban hévízenergiával nem 520.000, hanem 5 vagy 10 millió m

2 üvegházunk lenne, azonkívül a hévízenergiát az istállókban, állattenyésztésnél is felhasználnánk. A Szolnokon megalakuló csoport ezen a téren igen nagy műszaki, gazdasági és gyakorlati propagandát fejthet ki. Természetesen még nagyon sok olyan igen fontos kérdés van, mint pl. a víztisztító berendezések hatásfokának vizsgálata, korszerű szennyvíztisztító berendezések üzemelési, gazdaságossági kérdései, a vízminőség védelme, és így folytathatnám az időszerű kérdéseket. A Magyar Hidrológiai Társaság feladata a népgazdasági tervezéshez kapcsolódó komplex vízgazdálkodási