Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Soltész Margit: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság Szolnoki Csoportjának megalakulásáról

fő- és részfeladatok társadalmi megvitatása, sokszor a hivatalos állásponttal szemben a szabad, de mindig tárgyilagos kritika, főleg a helyes szakmai kritika kialakítása, és a legidőszerűbb vízgazdálkodási kérdések megvitatása. Ezeket a kérdéseket egy vidéki csoporton belül, központi segítséggel, vagy közös központi-vidéki nagyrendezvényekkel célszerű megoldani. A megalakuló Szolnoki Csoport Társaságunk munkájából alaposan kiveheti a részét. Ha csak arra gondolunk, hogy most indul meg a kiskörei vízlépcső építése, a vele kapcsolatos vízkészletgazdálkodás, tározás, öntözés, árvíz elleni védekezés, vízvédelem, szennyvíztisztítási kérdések mind olyan feladatok, melyeknek megoldásában a Szolnoki Csoport tagjai igen aktívan vehetnek részt. Az 1960-as adatok alapján elkészült a TVK és az OVK, melynek továbbfejlesztése társadalmi bírálattal való segítése, kijavítása, élővé tétele nagyban segíti a helyes országos vízgazdálkodást. A meginduló csoport legfontosabb feladata lesz, hogy vízgazdálkodási kérdésekben szorosan együttműködjön a megyei, városi, községi, tanácsi, párt és népfront szervekkel, és ha szükséges segítse a TIT munkáját. A megalakuló Szolnoki Csoport tagjai ha önzetlenül végzik a rájuk háruló szakmai feladatok megoldását, akkor nemcsak a szolnoki térségnek, Társaságunknak, hanem egész népgazdaságunknak is igen nagy hasznára lehetnek. Engedjék meg, hogy a Szolnoki Csoport megalakulása alkalmából sok szerencsét és kitartást kívánjak elkövetkezendő munkájukhoz." Az Elnök ünnepi beszéde után szabályosan lezajlott a Csoport vezetőségének megválasztása. Elnök: Hegedűs Lajos, alelnök: Paksi Gábor, Karcagi Gábor. A vezetőség tagja: Nemes Gerzson, Szalóki József, Pálhidy Csaba, Makrai Mihály, Mészáros Pál, Zéman László, Tóth András, Kapusi Lajos, Nagy Illés. Titkár: Soltész Margit. Az alakuló ülés második részében két vízhasznosítással kapcsolatos előadás hangzott el. Röviden ismertetem a két beszámoló előadást. Szalóki József főmérnök: Vízhozamegység alkalmazása a mezőgazdasági vízhasznosításban. Az érvényben levő rendelkezések egyértelműen meghatározzák az öntözések víznormáit, talajfajtától, növénykultúrától, öntözési módtól függően. Ennek alapján az öntözési egységek vízigénye meghatározható. Sok esetben azonban az így kiadandó vízhozamok nehezen kezelhetők. Ezért került javaslatba az öntözési szabványban is meghatározott, de a gyakorlatban csak részben alkalmazott vízhozamegység bevezetése. A javaslat alapján 50 1/sec-os vízhozamegység bevezetése látszik célszerűnek, melyet az ideiglenes csatornák vízszállítóképessége, a hordozható esőztető öntözőberendezésekkel való összehangolhatósága (2 vízhozamegység megfelel 3 db MÁ 200-as berendezés vízigényének) indokol. Az üzemelési gyakorlatban is egyszerű a számítása, mivel 1 nap alatt 16 órás öntözési időt feltételezve 100 mm vízborítással 5 kh-t lehet egy 50 1/sec-os vízhozamegységgel megöntözni, 6 kh-t 80 mm-rel és 4 kh-t 120 mm-rel. Az előadáson bemutatásra került a vízhozamegység használatát megkönnyítő grafikon, melynek segítségével meghatározható egy adott területre szükséges vízmennyiség és az öntözési napok száma. Ennek segítségével az öntözés üzemelés egyszerűen irányítható. A grafikonokból táblázat is készült, mely adott terület vízigényét tartalmazza. Az előadás második része foglalkozott a berendezett •öntözőtelepek üzemelésével, illetve javaslatot tesz az öntözővíz szétosztás módszerének megváltoztatására. A javaslat szerint a rendszer vízkészletét kell szétosztani az érintett gazdaságok között. Ezért fizessenek a gazdaságok alapdíjat, és a felhasznált vízmennyiség után már csak minimális vízdíjat. Ilyen formán nem lenne megkötve az újabb öntözőtelep beépítésének lehetősége vízügyi szempontból. Az ilyen irányú állami támogatást, hitelt a már berendezett területen történt öntözés mértéke és minősége szabná meg. A vízdíj konstrukció megváltoztatásával a termelőt érdekeltté tennénk a lekötött vízmennyiség felhasználásában, így csak annyi vizet igényelne, mely részére elengedhetetlenül szükséges. Ezzel a rendszerek kihasználtságát nagymértékben növelnénk. Pálhidy Csaba főmérnök előadása az öntözés bevezetése szükségessének vizsgálatával foglalkozott, azt vizsgálta tehát, hogy bizonyos területen adott éghajlati viszonyok mellett szükséges-e az öntözés bevezetése, érdemes-e öntözéses gazdálkodásra berendezkedni? A kérdés eldöntésére — mivel igen sok tényező befolyásolja — grafikus módszer alkalmazását javaslom. A módszer lényege az, hogy kétféle görbe sereget kell szerkeszteni. Az egyiken az öntözés bevezetése nyomán keletkező bevételi oldalt, a másikon a kiadási oldalt kell ábrázolni. A bevételi oldalt úgy ábrázolhatjuk, ha vízszintes tengelyén a természetes csapadékot, függőleges teneglyen pedig az öntözéssel elért többlet termelési értéket tüntetjük fel. A kiadási oldal ábrázolása hasonlóan történik, itt azonban nem a természetes csapadék, hanem az öntözővíz függvényében ábrázoljuk az öntözéses gazdálkodás többlet költségeit. Az öntözővizet a vízszintes tengelyen a negatív irányba, és a természetes csapadékkal azonos beosztásban tüntetjük fel. Az öntözés többlet termelési értékét növénykultúránként és talajtípusonként tüntethetjük fel, míg a többlet költségeket öntözési módként, és berendezés típusonként ábrázolhatjuk. A szerkesztett görbe sereget egymásra fektetve megállapítható, hogy adott csapadéknál mennyi a pótlandó öntözővíz mennyisége, és milyen jövedelmező az öntözés, illetve vizsgálható az, hogy az öntözési módok közül melyik milyen talajtípus és csapadék mellett alkalmazható gazdaságosan. A két előadáshoz négy hozzászólás hangzott el A hozzászólások legnagyobb részben gyakorlati vonatkozásúak voltak, amelyek bizonyították, hogy Igazgatóságunk területén igen nagy problémát jelent az öntözés. Az alakuló ülés utolsó napirendi pontjaként Hegedűs Lajo$ igazgató főmérnök, a Szolnoki Csoport elnökének felszólalása hangzott el. „Mindenekelőtt engedjék meg, hogy a most megválasztott elnökség és a magam nevében megköszönjem a bizalmat. Az elmúlt időben többször került sor választásra, és ez a mai választás nemcsak egy a sok közül, hanem egy olyan nevezetes dátumhoz kapcsolódik, mint amit az elnöki megnyitóban dr. Vitális Sándortól hallottunk, a Magyar Hidrológiai Társaság ez évben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Azt kívánom mind a Hidrológiai Társaságnak, mind a Szolnoki Csoport tagjainak, hogy az elkövetkezendő 50 évben működjünk továbbra is közre a Társulat célkitűzésének megvalósításában, és nemcsak a Szolnoki Csoport 50 éves működését, de egyben a Magyar Hidrológiai Társaság 100 éves működését is ünnepelhessük. Megalakulásunkat nemcsak az 50 éves évforduló teszi időszerűvé, de úgy ítélem, időszerűvé teszi az a meginduló munka, amely a kiskörei vízlépcső, és a hozzá tartozó öntözőrendszerei építési programjának megkezdését jelenti. Akkor, amikor mi hitet teszünk, és elfogadjuk a Magyar Hidrológiai Társaság programját, amit Professzor úr megnyitójában ismertetett, akkor úgy gondolom, hogy ezeken Jelül foglalkoznunk kell azokkal a vízhasznosítási kérdésekkel, amelyeknek lehetőségét éppen a kiskörei vízlépcső megépítése lehetővé tesz számunkra. Jelenleg Csoportunk fő feladata az aktív vízgazdálkodás terén kifejtett tevékenység, természetesen nem akarom lebecsülni azt az — elődeink által végzett, igen nagy munkát sem — ami a vízrendezés, ármentesítés, a passzív vízgazdálkodás keretében adódik. Igen szép feladatunk a Hidrológiai Társaság célkitűzéseinek megvalósítása, és munkánkat úgy ítélem az teszi könnyebbé, vagy legalábbis egyszerűbbé, hogy mindennapi tevékenységünk, a vízgazdálkodás nagy célkitűzéseinek megvalósítását célozza. így, amit napi munkánk kapcsán teszünk az tulajdonképpen egybeesik a Hidrológiai Társaság célkitűzéseivel is." i Soltész Margit 90