Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Aujeszky Géza: Nyomásingadozások terjedése az Eger patakot kísérő vízvezető rétegben

0 10 20 30 40 SOm 1 I J 2. ábra. Az Eger patakra merőleges rétegszelvény a 4., 5. és 6. jelű észlelő kutak vonalában ban észlelt vízszintek tengerszint feletti magasságát tüntettük fel az Eger patak medrétől 6 m-re fekvő 4. jelű, 128 m-re levő 5. jelű és 218 m-re elhelyezkedő 6. jelű megfigyelő kutak esetében. Mérési sorazatunk idején az Eger patak vízállása általában közepes volt, de több jelentősebb árhullám is levonult, melyek közül a február 24-i árhullám az utóbbi 4—5 évben észlelt legnagyobb vízállást is megközelítette. Kis vízállások nem fordultak elő. A réteg vize mindvégig mindhárom kút esetében nyomás alatt állt. A vízadó rétegnek a patak medréhez viszonyított helyzetéből (2. ábra) arra lehet következtetni, hogy még egészén kis vízállások esetén is legfeljebb csak a patak medre melletti 50 m széles sávon belül kerülhet ki a réteg vize a nyomás alól, mert távolabb a kavics réteg teteje is már alacsonyabban van a mederfenék szintjénél. Általánosságban tehát kimondható, 3. ábra. A 4., 5. és 6. jelű figyelő kutakban észelelt vízszintek idősorai hogy a réteg vize úgyszólván mindig nyomás alatt áll. Megfigyeléseink szerint (3. ábra) a patak vízállás változásait a vízadó réteg piezometrikus szintjének változásai határozott jelleggel követik. Érdekesség, hogy a piezometrikus szint minden esetben a völgy szélei felől a patak felé csökken, még az árvíz csúcsok idején is (2. és 3. ábrák), vagyis a nyomásviszonyok alapján bármilyen patak vízállás mellett a rétegből a patak felé irányuló vízszivárgás valószínűsíthető. A szivárgást előidéző, patak felé irányuló nyomásesés nagysága és ennélfogva a patak felé áramló víz rrenynyisége azonban természetesen már nagymértékben függ a patak vízállásától. Vízfolyások mentén általában a vízállástól függően kétirányú szivárgás lép fel, kis vízállások esetén a réteg táplálja a vízfolyást, nagy vízállásoknál a vízfolyás táplálja a réteget. Különleges adottságok esetén azonban állandóan egyirányú áramlás is felléphet. Ilyen esetről számolt be Major Pál (2) a Duna kisalföldi függőmedrű szakasza esetében, ahol éppen a függő meder miatt még kis vízállások esetén is a Duna táplálja a vízvezető réteget. Az Eger patak völgyében szintén állandóan egyirányú a talajvíz áramlás iránya, de ez az irány a kisalföldi függőmedrű Duna-szakasz esetével éppen ellentétesen minden esetben a vízvezető réteg felől a vízfolyás felé mutat, még árvízi csúcsok idején is. Ahogy különleges helyzet — a függő meder — a partmenti sávban fellépő állandóan egyirányú áramlás okozója a Duna kisalföldi szakaszán, úgy különleges adottságok az okozói az Eger patak völgyében tapasztalt egyirányú talajvíz áramlásnak is. A vízadó réteg és a meder egymáshoz viszonyított helyzete itt önmagában véve még nem indokolja ezt a jelenséget, a magyarázatot a kérdéses völgyszakasz sajátságos vízföldtani adottságai szolgáltatják. Amint már említettük, az Eger patak völgyét a vizsgált szakaszon oldalról vízzáró miocén riolittufa határolja, a vízvezető homokos kavics réteget pedig vízzárónak tekinthető iszapos, agyagos réteg fedi. Ennélfogva a völgyoldalak felől és felülről a vízadó rétegbe víz alig juthat be és fordítva, a vízvezető rétegből sem igen távozhat víz ezekbe az irányokba. A patakra merőleges kútsorok észlelési adatai szerint a patak tengelyirányával párhuzamosan folyásirányban lefelé nyomásesés tapasztalható, amiből a patakkal párhuzamos vízáramlásra lehet következtetni a vízvezető rétegben. A rétegben E—D-i irányban áramló víz feltehetően még Eger várostól É-ra, karsztos mészkőből nyerheti utánpótlódását. Dél felé haladva a völgyfenék esésének fokozatos csökkenésével párhuzamosan csökken a piezometrikus szint esése is, aminek hatására a vízvezető réteg vízszállító képessége is kisebbedik, mivel nagyjából változatlan szivárgási tényező mellett — a rétegfeltárások adatai szerint 5 Hidrológia 65