Hidrológiai tájékoztató, 1967
2. szám, november - Aujeszky Géza: Nyomásingadozások terjedése az Eger patakot kísérő vízvezető rétegben
— a vízvezető réteg keresztszelvénye D felé haladva nemhogy nem növekszik meg az eséscsökkenés mértékével arányosan, hanem inkább még csökken is. A vízszállító képesség csökkenése a vízvezető rétegben É-ról D felé áramló víznek a rétegből történő fokozatos kiszorítását eredményezi. A vízzáró völgyoldalak és az ugyancsak vízzárónak tekinthető fedőréteg és fekü következtében a víz a völgyoldalak és a fedőréteg, illetőleg a fekü irányában távozni nem tud, a rétegből kiszoruló vízmennyiség a patak felé kénytelen áramlani. A fenti elképzelést alátámasztják a vízszin észlelések alapján szerkeszthető hidroizohipszák is (1. ábra). A hidroizohipszák alapján a vízvezető rétegben a patak folyásirányával párhuzamos vízáramlás feltételezhető, melyre a patak leszívó hatást gyakorol. Ennek az áramképnek az alapján a patak vízállás növekedésének hatása abban áll, hogy a mederben megnövekedett víztömeg megnövekedett nyomása ndiiezíti a vízvezető rétegből a mederbe történő vízbeáramlást, ennek hatására a patak felé szivárgó víz visszaduzzad és a rétegben levő víz nyomása megnövekszik. A vízállás csökkenésével a mederben levő víztömeg kisebb lesz, miáltal kisebb lesz a mederben a víznyomás, a rétegből a víz könnyebben jut a mederbe és ennek folytán csökken a rétegben levő víz nyomása. A patak vízállás változásai révén a mederben előálló hullámszerű nyomásingadozás hatására tehát a vízvezető rétegben is megfelelő jellegű és mértékű nyomásingadozás áll elő. Az irodalmi adatok szerint a Duna esetében a kisalföldi függőmedrű szakaszon, ahol a partmenti sávban csak egyirányú talajvíz áramlás van, sikerült a Duna vízállás és a talajvízszin között egyértelmű kapcsolatot felállítani (2). Azokon a Dunaszakaszokon, ahol változó irányú a talajvízáramlás a partmenti sávban, ilyen egyértelmű összefüggés megállapítására az eddigi vizsgálatok szerint nincs mód. Mivel a mi esetünkben az Eger patak völgyében szintén egyirányú vízáramlást tapasztaltunk a partmenti sávban, yiegkíséreltünk összefüggést megállapítani a patak vízállások és a vízvezető réteg píezometrikus szintjei között (4. ábra). A meder mellett közvetlenül telepített (távolság 6 m) 4. jelű kút esetén ez sikerült is, a pontok a megrajzolható kiegyenlítő görbére általában +20 cm-en belüli szórással jól illeszkednek, függetlenül attól, hogy az egyes pontok áradó, apadó vagy stagnáló jellegű patak vízállásokhoz tartoznak. A görbe jellege hasonló a Duna esetében megállapított görbe (2) jellegéhez: a magasabb vízállások tartományában ' azonos vízállás növekedéshez kisebb piezometrikus vízszint növekedés tartozik, mint az alacsonyabb vízállások tartományában. A pataktól távolabb fekvő 5. jelű (távolság 128 m) és 6. jelű (távolság 218 m) kutak, esetében a pontok már nagyobb szóródást mutatnak. Már a piezometrikus vízszintek idősorait feltüntető 3. ábráról látható, hogy az árhullámok ápadó szakaszában ezeknek a viszonylag távolabbi figyelő kutaknak az esetében a piezometrikus vízszintek csökkenésében bizonyos késleltetés tapasztalható. Ezt tükrözi az is, hogy a 4. ábrán az egyes pontokat az áradó, apadó vagy stagnáló patak vízállásoknak megfelelően külön jellel jelölve az 5. és 6. jelű kutak esetében az apadó jelleghez tartozó pontok általában a kiegyenlítő görbe alatt helyezkednek el. Ugyanakkor megfigyelhető az is, hogy az áradó jelleghez tartozó pontok általában a kiegyenlítő görbe fölött, míg a stagnáló vízállásokhoz tartozó pontok a kiegyenlítő görbén helyezkednek el. Ez arra mutat, hogy a késleltetés nemcsak apadáskor, hanem áradáskor is jelentkezik. összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az Eger patak völgyében az Eger város és Andornaktálya község közötti szakaszon a patak mentén húzódó nyomás alatt álló homokos kavics vízvezető réteg (k=l,3:103 m/s) piezometrikus szint ingadozásai az Eger patak vízállás változásainak hatása alatt állnak. A szóbanforgó völgyszakasz sajátságos vízföldtani adottságai következtében a vízvezető rétegben a nyomásviszonyok olyanok, hogy mindig a meder felé irányuló vízáramlás alakul ki, még a patak árvizei idején is. A patak ugyanis az egyetlen megcsapolója a vízvezető rétegben a patakkal párhuzamosan áramló és a réteg vízszállító képességének fokozatos csökkenésével onnan mindjobban kiszoruló víznek. A patak vízállás emelkedése folytán a mederben megnövekvő víznyomás visszaduzTalajvizállás m B.f. 4 jelű kút esetén Távolság a medertől 6m Tolai vízállás m B.f. 5 jelű kút esetén Távolság a medertől: 128 m cs q S o Talajvizállás m B.f. 6 jelű kút esetén _ Távolság a medertől: 218 m 4. ábra. Az Eger patak vízállásai és a 4., 5. illetőleg 6. jelű figyelő kútban észlelt vízszintek összefüggései 66