Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Dr. Lovász György: A szerkezeti viszonyok hatása a Dráva és Muravölgy esésgörbéjére, illetve a nagyobb mellékfolyók mechanizmusára

V ezen a vonalon ma is mozgások vannak és ezek odahúzzák a folyót, hanem azért is, mert leszorult a hordalékkúp magasabb szintjéről. Az újpleisztocénbeli hordalékkúp Ny-i peremének alján halad a Kainach folyó, amely csak annak DK-i végződésénél, Wildon-nál tud a Murába torkollni (8. ábra). A Grazi medence térségében tekintélyes folyótorkolat elvonszolódások és a hordalékkúp okozta folyásirány változások figyelhetők meg (8. ábra). A Kainach mai mellékvizeinek nagy része a hordalékkúp feldomborodó felszíne miatt nem tud a közelebbi Murába ömleni, hanem a Kainachba torkollik. A Mura Graz -térségében az utolsó 110 év adatai szerint 350 cm-rel mélyítette medrét. Ez a medermélyülés azonban nem azonos mértékű. A kezdeti kisebb ütemet az 1880-as években erőteljes mélyülés váltja fel, ami valószínűleg műszaki, azaz szabályozási munkálatok hatását mutatja. A Grazi medencét Wildon térségében előreugró pannóniai rög zárja le, ahol a folyó völgy 2—3 km hosszúságban összeszűkül (8. ábra). Wildon DK-i térségében az előbbinél lényegesen kisebb, de a Grazi medencével azonos korú süllyedék található, melyben a Mura szintén nagy hordalékkúpot épített a pleisztocén második felében (8. ábra). Ezen a területen a folyó ismét ágakra bomlik és alsószakaszszal kanyarog. A képződött hordalékkúp térségében ismét felismerhető a torkolat elvonszolódás jelensége, amely különösen nagy a Sülm esetében. Ez a vízfolyás Wildon D-i térségében 2 km-re megközelíti a Murát, azonban a hordalékkúp csúcsának magasabb felszíne eltereli a torkolatot. A folyó kénytelen D-re fordulni és eltávolodva a Murától, a hordalékkúp alján haladva, csak Leibnitz D-i térségében tud a Murába torkollni. Hogy a folyó Wildon DK-i térségében a holocénba is épít kisebb hordalékkúpot, azt annak a térségében található és a holocén ártér szintjében kialakuló folyótorkolat elvonszolódások igazolják. Mindezen rövid szakaszra vonatkozó mechanizmus változások az esésgörbén nem rajzolódnak ki, mert 10 m-es esésen belül játszódnak le. Wildontól Radkersburgig a Mura, mint mondottuk, egy hatalmas D-re billent pannóniai tábla D-i süllyedékterületén folyik (8. ábra). E süllyedékterület É-i részén épített fiatal hordalékkúp Leibnitz térségében fejeződik be. Ettől kezdve a völgy aszimmetrikus, mert a jobb parton is egy pannóniai tábla, a Windisch Bücheln dombság pereme húzódik. E dombság É-i, magasra kiemelt pereme alatt halad a folyó Radkersburgig. Esése ezen a szakaszon rendkívül kicsiny. Töltésezett a vízfolyás. A terület általános domborzati és hidrográfiai viszonyai meggyőzően mutatják, hogy a folyó ezen a szakaszán nemcsak a holocénban, de már az újpleisztocén ban is akkumulált. Ezt jól igazolja az É felől érkező folyók torkolat-elvonszolódása. Az akkumulációs tevékenység nem volt mindenütt azonos, mert néhol igen nagymértékű elvonszolódások alakultak ki, másutt kisebb fokú. Radkersburg térségéből van hoszszabb sorozatú mérési eredmény, melyből számszerűen is fogalmat alkothatunk a medermélyülési viszonyokról. Az idevonatkozó adatok meglehetősen bizonytalan képet rajzolnak. Az 1850—1920 közötti 70 évben gyene akkumuláció rajzolódik ki, melynek eredményeként kb. 30 cm-es mederfeltöltés mutatkozik. Radkersburg alatt ér a Mura a Muraszerdahelyi medencébe, melynek nagysága a Grazi medence méreteit meghaladja. Ebben a térségben ugyanis két nagyszerkezeti rendszer találkozik. Egyik az egyre szélesedő ÉNy—DK-i csapású Mura árok, a másik az ÉK—DNy-i irányú kettős törésrendszer, amely a Kárpát medencében egyrészt nagy sasbércek (Bakony, Vértes stb.), másrészt süllyedék, illetve áttolódási területekben (Zalai dombságon a Pacsai, és Lenti medence, a Cserta völgy) rajzolódnak ki domborzatilag. A Muraszerdahelyi medencében a Mura mechanizmusa változó. A teljes medencére kiterjeszkedő hatalmas hordalékkúp Ny-i részén, azaz a csúcsán a folyó számtalan ágra bomolva rakja le hordalékát. Később, amint eléri a kúp D-i peremét, meanderezésével igazolja inkább középszakasz jellegét. A medencét kitöltő hatalmas hordalékkúp jelenlétét legjobban az itt is megtalálható torkolat elvonszolódások igazolják. Ezek futásából kiderül, hogy a hordalékkúp K-i vége Alsólendva DK-i térségében van, ahol a Zalai dombság és a Windisch Bücheln pannóniai felszíne a legjobban meközelíti egymást. Ezután a Mura a Varasdi medencébe lép, ahol szintén igen kicsiny eséssel torkol a Drávába. A mintegy 308 km hosszú esésgörbe részletes leírásából tehát a következők állapíthatók meg. A 308 km hosszú hossz-szelvényt az alpi szakaszon több helyen lépcsőzetesen tagolják a fiatal kéregmozgások. Ezek által keletkezett szintkülönbségeket a folyó még nem tudta eltüntetni. Ezen lépcsők fő kialakítója tehát a kéregmozgás. A Glein Alpok DK előterében már laza a kőzetminőség. A fiatal szerkezeti mozgások szerepe azonban nagyobb. Ez a szerkezeti medencék sorozatában nyilvánul meg. Ezen medencéknek azonban nincs olyan nagy hatása az esésgörbére, mint a felsőbb folyásszaka^jpn. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem okoznak konuply mechanizmusváltozást a Murán. Az igazi nagyterjedelmű hordalékkúpok éppen ezen a területen, a Glein Alpoktól DK-re fekvő pannóniai dombvidéken találhatók. A fiatal újpleisztocén-holocén kéregmozgások által keletkezett szintkülönbségeket azonban a folyó éppen a laza kőzetminőség miatt már el tudta tüntetni. Ezért ebben a térségben az esésgörbe már lépcsőzetes. A szerkezeti vonalak jelenlétét a keletkezett kisebbnagyobb hordalékkúpok igazolják. A nagyobb mellékvölgyek esésgörbéi A vízrendszerben a két főfolyón kívül az Isel, Möll, Lieser, Gurk, Lavant, illetve a Mürz és a Kainach esés — görbéjét dolgoztuk fel. Anélkül, hogy a felsoroltakat egyenként elemeznénk, összefoglalásként a következő esésgörbe-típusokat lehet közöttük megkülönböztetni: •Első típus a nagy esésű, lépcsős esésgörbe (9. ábra I.). Ez jellemző azokra a völgyekre, melyek ma is igen erőteljesen emelkedő felszíneken vannak és ennélfogva a felszint igen sok, erőteljes szerkezeti vonal szabdalja. Ezek a lépcsők a törésvonal közvetlen térségében alakulnak ki. Ebbe a típusba tartozik az Isel, a Drávavölgy az Isel torkolatáig és bizonyos tekintetben a Lieser is. 9. ábra. A Dráva—Mura vízrendszer völgyesésgörba típusai Ezen görbék hidrológiai szerepe elsősorban a gyors lefolyás biztosításában van. E típus víztározása akár mederben, akár ártéren rendkívül kicsiny, illetve rövid ideig tart. Viszont éppen az általában igen élénk relief energia és a nagy mederesés miatt ezekből a vízgyűjtőkből származnak a viszonylag leghevesebb árhullámok is. A második esésgörbe típus két részre: egy kezdeti 46