Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Cziráky József: Gyógyfürdőügyünk helyzete

tulajdonságainál és tervezett felhasználási módjánál fogva az emberi szervezet életműködésének előmozdítására vagy valamely megbetegedésének gyógyítására a kísérleti felhasználás során elért eredményekkel igazoltan alkalmas. Az ásvány- és gyógyvíznek elismeréséhez — többek között — az Országos Közegészségügyi Intézet vegyelemzése is szükséges (2. kép). 2. kép. Mélységi vízmintavétel a hévízi tóból Ásvány- illetőleg gyógyvíz, valamint gyógyászati célra szolgáló hévíz kutatására és felhasználására irányuló fúráshoz az egészségügyi miniszter előzetes hozzájárulása szükséges. Az egészségügyi miniszter által elismertnek minősített ásvány- és gyógyvíz, vagy gyógyászati célra használt hévíz termelésére szolgáló források és kutak védőterületének külső védőövezetében bármely, nem gyógyászati célra hasznosítható víz kutatására és felhasználására irányuló nagymélységű fúráshoz az egészségügyi miniszter előzetes hozzájárulását is meg kell szerezni. Ha a kutatófúrás során ásvány- inetőleg gyógyvíz tör fel, az egészségügyi miniszter a Központi Földtani Hivatal elnökével, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjével, valamint az érdekelt miniszterrel egyetértésben rendelkezik az ásvány- illetőleg gyógyvíz hasznosításának módjáról. Ha a nehézipari miniszter felügyelete alatt álló fúrások (földgáz-, olaj-, bányafúrások) esetében vagy a bányászat körében tör fel ásvány- vagy gyógyvíz és a nehézipari miniszter a fúrás színhelyén olaj-, földgázkutat vagy bányát létesíteni nem kíván, a kút vizének gyógyászati célra való igénybevétele pedig a további feltáró vagy egyéb — ipari — munkát nem akadályozza, a kutat még annak lezárása előtt az egészségügyi miniszter rendelkezésére bocsátja. Ásvány- és gyógyvíznek, iszapnak, forrásterméknek elismert ásvány-, illetőleg gyógyvízként, gyógyiszapként és gyógyforrástermékként való megnevezését az egészségügyi miniszter engedélyezi. Az elismertté minősítés feltételeit az egészségügyi miniszter szabályozza. Elismert ásvány-, illetőleg gyógyvíz, gyógyiszap, gyógyforrástermék kitermelését, gyógyászati célokra való felhasználását, illetőleg forgalomba hozatalát, továbbá ásvány- vagy gyógyvíz szénsavval telítését, szénsavtartalmának mesterséges fokozását, vastalanítását. az egészségügyi miniszter engedélyezi. A megnevezés engedélyezése előtt meg kell hallgatni a Magyar Tudományos Akadémiát, és a területileg illetékes megyei tanács végrehajtó bizottságát. Elismert ásvány- és gyógyvizek esetében a vízjogi engedély iránti kérelem előterjesztésekor igazolni kell az egészségügyi miniszter előzetes hozzájárulását is. Az elismert ásvány-, illetőleg gyógyvíznek a vízjogi engedélyben foglaltaktól eltérő felhasználásához — a vízjogi engedély módosítása előtt — az egészségügyi miniszter hozzájárulását kell kérni. A hozzájárulás megadása előtt meg kell hallgatni a Magyar Tudományos Akadémiát. Az ország vízkészletéből egészségügyi célra rendelkezésre bocsátott ásvány- gyógy- és gyógyászati célokra szolgáló hévíz-készletekkel az egészségügyi miniszter rendelkezik. Ha a víz gyógyászati célokra a népgazdasági feltételek hiánya vagy egyéb ok miatt a tervezett időben nem kerülhet felhasználásra, az egészségügyi miniszter a fel nem használt vízmennyiségeket az Országos Vízügyi Főigazgatóság rendelkezésére bocsátja. A gyógyfürdő- és üdülésügy kérdéseiben az érdekelt szervek közötti együttműködés és összhang biztosítására az Egészségügyi Minisztériumban Központi Gyógyhelyi, Üdülőhelyi és Gyógyfürdőügyi Bizottságot szerveznek. Az egészségügyi miniszter hatáskörébe utalt és általa meghatározott feladatok ellátására az Egészségügyi Minisztérium szervezetében Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság létesült. Visszapillantás a múltba Ismeretes, hogy a hazai ásvány- és gyógyvizeket már a rómaiak felhasználták fürdésre, saját tervezésű, sok balneotechnikailag új megoldást tartalmazó fürdőkben. Középkori uralkodóink (Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás) a budai hévforrások gyógyvizét szép fürdőpalotában használták fel. A magyar ásvány- és gyógyvizek első szakszerű összefoglaló leírása Georg Wernher (1) 1551ben írt latinnyelvű munkája. A másfél százados török megszállás idején a budai fürdőélet újra fellendült egyrészt a rituális tisztálkodás, másrészt a gyógyfürdőzés miatt. A budai pasák (Mohamed, Szokoli Musztafa) olyan kupolás gyógyfürdőket építettek, amelyek közül néhány még ma is üzemel. A XVIII—XIX. században a természettudományok fellendülése az ásvány- és gyógyforrások tervszerű felkutatását, földrajzi leírását, vizsgálatát és rendszerezését eredményezte. Hazánkban Bombardi (2), Stoker (3), Turoczy (4), Bél (5), Crantz (6), Kitaibel (7), Linzbauer (8), Török (9), Wachtel (10) és mások munkássága nyomán lendült fel az ásvány- és gyógyvízkutatás. Ásvány- és gyógyvizeink számában, mennyiségében és minőségében nagy változást jelentett az artézi kutak létesítése. Hazánkban Zsigmondy Vilmos (1821— 1888) a harkányi, margitszigeti (11) és városligeti (12) termális gyógyvizek feltárásával úttörő munkát végzett. Az első magyarnyelvű könyv, mely külön balneotherápiát, vagyis „idült betegségek fürdői gyógyítástaná"-t is tartalmazott Boleman István dr. (13) fürdőtana volt. Törvényhozásunk a vízjogi törvény (1885: XXIII. törvény) keretében foglalkozott először az ásvány- és gyógyvizek védelmével. A törvény előírja, hogy az ásvány- és gyógyforrásokra és vizekre az illetékes miniszter szakértők és az összes érdekeltek meghallgatásával a helyi viszonyoknak megfelelő „védőterületet" állapít meg. „A védőterületen belül harmadik személyek ásásokat vagy fúrásokat csak hatósági engedély, és ez esetben is csak oly feltételek mellett végezhetnek, hogy ezáltal a védőterületen levő gyógyforrás vagy gyógyvíz, se minőségben, se mennyiségben veszélyeztetve ne legyen.." A gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyforrásokról szóló 1929: XVI. törvény és végrehajtási utasítása (500/1931. N. M. M.) 1966-ig volt lényegében érvényben. A hazai fürdőügy fejlesztésén fáradoztak ebben az időben az 1890-ben alakult Országos Balneológiai Egyesületnek, a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának, majd a Magyar Hidrológiai Társaság Balneológiai Szakosztályának tagjai. Számos, az ásvány- és gyógyvizekkel foglalkozó cikk jelent meg az 1894-ben alapított Balneológiai Értesítőben, és az 1921től önálló Hidrológiai Közlönyben. Budapest fürdőváros kialakításában fontos szerepet játszott a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság. 1929-ben Magyarország balneológiai értékeiről Dalmady Zoltán dr. 14