Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Bányai János: Than Károly

A százéves elvetett mag THAN (1834A magot Than Károly egyetemi vegyész tanár 1864. évben vetette el a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Marosvásárhelyen tartott vándorgyűlésén. Micsoda hosszú idő kellett amíg napjainkra kicsírázhatott! Az akkoriban tartott előadássorozatban ez volt az egyetlen, amely nyomot hagyott maga után. Nagy feltűnést keltett az ásványvíz elemzés nagymesterének újító javaslata. Hát hogyne, amikor régi megrögzött szokások abbahagyására hívta fel a figyelmet. „Ha az ásványvizek vegyelemzésének szokásos öszszeállítási modorát kellő tárgyilagossággal bírálat alá vesszük, azon meggyőződésre jutunk, hogy ezen összeállítások a vizeknek valódi alkatát nemcsak ki nem fejezik, hanem e helyett olyan képzelt alkatot tárnak elénkbe, mely a legtöbb alkotórészt illetőleg mind minőségi, mind mennyiségi tekintetben határozottan téves". — Ezért azt javasolja, hogy a vegyelemzés alkalmával kapott alkotórészeket ne csoportosítsuk sókká, mert ez önkényes föltevésen alapul, ahelyett szorítkozzunk csak azokra az alkotó részekre, amelyek az elemzés közvetlen adatai. A szokásos sókká való kombinálás különben is sok számítást, türelmet és időveszteséget jelent. Jobb ha az elemzési táblázatba az elemzéssel kapott adatokat állítjuk be, kiegészítve az alkotórészek egyenértékszázalékaival, mert ezek gyorsan és feltűnpen fejezik ki a megelemzett víz természetét. Javaslatát megtoldja azzal, hogy ugyanezt, a módszert alkalmazzuk a kőzetek, ásványok, a talaj, s más hasonló testek elemzésénél. Az előadás szövege a következő évben jelent meg a Vándorgyűlés Munkálataiban (1). Hogy az újító gondolat minél szélesebb körben elterjedhessen még ugyanezen évben megjelentette dolgozatát az Orvosi Hetilap ban (1, 3, 6, 7 sz.) és a Gyógyszerészi Hetilapban is. Ugyancsak megküldte javaslatát, a bécsi Tudományos Akadémiának is, hogy ily módon a nemzetközi tudományos világ is tudomást vehessen korszakalkotó javaslatáról, s így a hozzászólásokra adjon utat-módot (2). Nagy hallgatás! Az értékes gondolat visszhang nélkül maradt! Maga Than is, a későbbi ásványvízelemzéseinek a során, engedve a régi szokásoknak, s az ásványvízforrások tulajdonosaira való tekintettel, a kapott elemzési eredményeket nemcsak összefoglaló táblázatban közölte, hanem sókká kombinálva is, hiszen ezeket kérték a fürdőismertetések és az ásványvizes palackokra ragasztott cimkék számára (3). A kor, illetve az elméleti kémia akkori állása még nem érett meg Than által javasolt újítás elfogadására. A megrögzött régi szokásból nehéz volt egy új útra áttérni! A legérdekeltebbek, a fürdőket, ásványvizeket ajánló orvosok akkoriban még a híres bécsi iskola hatása alatt, beleszoktak abba, hogy az ásványvizek elemzési táblázatában az ismert sókat, s azoknak súlymennyiségeit kifejező négy-öt tizedesig menő törtszámait silabizálják. Számukra a kalciumkarbonát, nátriumkarbonát, konyhasó, keserűsó, s a vastartalom volt a szembeszökő adat. Két évtized múlik el, amikor Arrhenius S. 1387ben (4) megjelenteti munkáját az elektrolitos disszociációról. Nagy ugrást jelentett ez az elméleti kémiában, amely Ostwald W. (5) tankönyvében leközölve világszerte elterjedt. Ekkor tűnt ki, hogy Than javaslata, most már ion táblázat néven, teljesen igazolt. 1890. október 20-án az Arrhenius elmélet adatai alapján, Than a Magyar Tudományos Akadémia elé terjesztette kiegészített dolgozatát, külföld számára pedig a bécsi Tschermalc féle szakfolyóiratban (6) tette közzé. Négy nappal később a budapesti Balneológiai Kongresszus gyűlésén adta elő (7). 1908) Jogos önérzettel hangsúlyozza: „Az ezelőtt 26 évvel tett javaslatomnak jogosultságát a legújabban történt tudományos felfedezések fényesen és minden kétséget kizáró módon igazolták ..." „Az említett felfedezések azt derítették ki, hogy javaslatom nemcsak a fennebbi szempontból célszerű, hanem hogy az egyúttal az ásványvizek legnagyobb részének valódi chemiai constititióját is szabatosan kifejezi." Űjólag hangsúlyozza, hogy „a vegyelemzéssel kapott ionoknak önkényes sókombinációja nemcsak tudományos szempontból kifogásolható, hanem felesleges is. Hiszen ily módon ugyanazon ásványvizet két kémikussal megelemeztetve s eredményeiket sótáblázatban közölve, két különböző eredményt kell kapniok." Ennek jellemzéséül közöljük a közismert borszéki borvíz elemzését, a régimódi sótáblázatok alakjában, amit három vegyész munkája nyomán akkoriban leközöltek. 1 liter vízben van: Schnell-Gottlieb 1852 Than 1873 Hankó 1890 CaCO, 1,507 g 1,331 g 2,263 g MgCO, 0,707 g 0,765 g 1,210 g Na>CÖ; 0,778 g 0,548 g 0,842 g FeCO. 0,015 g 0,007 g 0,012 g KCl 0,025 g 0,086 g 0,095 g NaCl 0,079 g 0,033 g 0,023 g CaSO, 0,000 g 0,006 g 0,006 g AliO-j 0,005 g n 000 g 0,000 g SiÖ, 0,076 g 0,072 g 0,066 g Hogy a sókká való kombinálás oktalanságát bebizonyítsa, Hunkár Béla (8) éppen megfordított kísérleteket végzett. Háromféle oldatot készített ismert sókból, hogy mind a három másféle sóból legyen, de mindenikben azért ugyanazon ionok szerepeljenek. I. oldat: 1 millimol CaSO, = 40 mg Ca+96 mg SO, = = 136 mg CaSO, 2 millimol NaCl = 46 mg Na+71 mg Cl = = 117 mg NaCl Összesen: 253 mg só II. oldat: 1 millimol CaCl = 40 mg Ca+71 mg Cl = 111 mg CaCl, 1 millimol Na,

SO, = 46 mg Na+96 mg S0

4 - 142 mg"' NaoS0

4 Összesen: 253 mg só III. oldat: V-, millimol CaSO, = 20 mg Ca+48 mg SO,, = = 68 mg CaSO, Va millimol CaCl. = 20 mg Ca+35,3 mg Cl = = 55,5 mg CaCli Va millimol Na^SO, = 23 mg Na+48 mg SO, = = 71 mg NaoSÖ, 1 millimol NaCl = 23 mg Na+35,5 mg Cl = = 58,5 mg NaCl Összes oldott só: 253 mg A fenti három féle sóoldat megelemezve ugyanazt az eredményt adta. Vagyis: 40 mg Ca... 46 mg Na . .. 96 mg SO,... 71 mg Cl. Tehát, ha a régi szokás szerint a kapott elemzési adatokból ismét, sókat kombinálnák össze, akkor rengeteg variációja lehetne a kihozott sóknak. Pl.: az I.