Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Tanay Jenő: Dr. Kunszt János

oldat adataiból ki lehetne hozni a III. oldat sóit, s így tovább. Mennyivel egyszerűbb és a valóságnak megfelelőbb, ha az elemzéssel kapott eredményeket ún. ion táblázatba állítjuk össze, ahol egyetlen számítás, az egyenérték százalékok kiszámítása, amelyeknek az aránya megadja az ásványvíz tulajdonságait, vagyis a típusát. Ez az eredményközlési mód egyúttal alkalmat ad arra is, hogy az ásványvizek összetételét, a manapság igen használatos, szemléletes ábrázolással grafikonok, vagy diagramok alakjában mutathassuk be (10). Ily módon, a rajzra való rápillantással rögtön tájékozódni tudunk az ásványvíz összetételéről. Than javaslata lassanként tért hódított s elismerésre talált. Az 1907. évben kiadott, s az ásványvizek ismertetésében irányt szabó Deutsches Bäderbuch, már közli a régies sótáblázatok előtt, a számításokhoz alapot szolgáltató iontáblázatot is. Később, az 1928. évben kiadott österreichisches Bäderbuch az ásványvizek ismertetéséhez már csak iontáblázatokat közöl. Ma már általánosan elterjedt az egész földkerekségen a Than által javasolt, elemzési eredményt feltüntető iontáblázat. As ásványvizek összetétele így szerepel a fürdőismertetésekben, úgyszintén az ásványvizes palackok címkéin is. A rajta való eligazodást elősegíti, hogy a vegyjelek ma már általánosan ismertek. A táblázatok, valamint a róla készített diagramok megértése így egyszerű. Különösnek tűnhet fel sokak előtt, hogy Than értékes javaslatával, miért éppen Marosvásárhelyen lépett nyilvánosság elé? Ez nem lehetett véletlen. Egészen biztos, hogy a nagy tudós, a remek gondolatának a kicsíráztatásához az ásványvizek klasszikus földjét tartotta legcélszerűbbnek. A mag elvetésének századik évfordulója legyen egyúttal szerény megemlékezésünk a gondolat szülőjéről Than Károlyról. Dr. Bányai János IRODALOM 1. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1864. aug. 24.—szept. 2-i Marosvásárhelyen tartott X. Nagygyűlésének Munkálatai. (Pest, 1865. p. 232.) 2. Sitzungsberichte der mat.-naturw. Klasse der Kaiserl. Akademie der Wissenschaften in Wien. (1865. p. 347.) 3. Than K.: A borszéki Főkút vegyelemzése. (Akad. Ert. a termtud. köréből. Budapest, VI. 1. 12. sz. 1875.) 4. Zeitschrift für physik. Chemie. (1887. I. p. 631.) 5. Ostwald W.: Lehrbuch der allgemeinen Chemie. II. Aufl. (1891—1906.) 6. Than K.: Az ásványvizek chemiai constitutiójáról és összehasonlításáról. (Akad. Ért. a Természettud. köréből. XX. 2. sz. 1890. Németül megjelent: Tschermak's Min. und petrog. Mitteil. Wien. 1890.) 7. Than K.: A hazai ásványvizek összehasonlításáról a külföldiekkel. (Balneol. Egyesület, 1891-iki Evkönyve. Budapest, 1891. p. 17.) 8. Hunkár B.: Az ásványvizek chemiája. (Orvos- • képzés. Budapest. 1943. p. 25.) 9. Soós P. — colect.: Cercetari privind compozitia chimica a apelor minerale din RAM. (Filiala Academ. Cluj. Studii ?i cerc. Seria I. 1955. Nr. 3—4.) 10. Bányai J.: Az ásványvizek összetételének szemléletes ábrázolása. (Orvosi Szemle. Marosvásárhely. III. évf. 1957. 6. sz. p. 21.) 11. llosvay L.: Than Károly másodelnök emlékezete. (Akadémiai Emlékbeszédek. Budapest, 1912.) DR. KUNSZT JÁNOS (1892—1960) 1960. augusztus 4-én megdöbbentő hirtelenséggel, balneológiai munkája közben szólította el a halál dr. Kunszt Jánost, a magyar források és fürdők hivatott, kiváló tudósát. Váratlan volt halála, mert — bár tudtuk, hogy hosszú ideje gyilkos kórral küzdött —, végig töretlen, lelkes munkássága feledtette mindenkivel a várható közeli véget. Igazi balneológus halált halt,: hivatása közben és azon a munkahelyen lélegzett utolsót, ahol évtizedeken át annyi lelkesedéssel és eredményességgel dolgozott. Dr. Kunszt János Zólyombrézón, 1892. július 26-án született. Gimnáziumot végzett Késmárkon, majd orvostanhallgató lett a budapesti Tudományegyetemen. Harmadéves volt, amikor 1914-ben katonai szolgálatra hívták be. Az egészségügyi csapatoknál végigszolgálta az első világháborút és nehéz körülmények közt, mind magasabb beosztásban szerzett értékes gyakorlatot az orvosi munka minden terén. Emellett, katonai szolgálata alatt is folyton tanult, úgyhogy leszerelése után rövidesen orvosdoktorrá avatták. Hajlamának megfelelően az új orvos azonnal a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások üzeménél jelentkezett és hivatását, előbb, mint osztályos orvos, majd 1935 óta mint a Rudas Gyógyfürdő vezető orvosa gyakorolta. A természetes gyógymódok szakorvosa lett, s a gyógyforrások, gyógyfürdők használatának irányt mutató tudósa. Munkássága nem merült ki balneológiai adottságaink orvosi alkalmazásában, hanem kutatott, és komplex módon vizsgálta, feltárta mindazokat az adatokat, amelyek egy-egy ásványvizünkre vonatkoztak. Így elsősorban az elérhető legjobb gyógyítási eredményeket biztosíthatta, taníthatott, új eljárásokat alkalmazhatott. De ugyanakkor a rokontudományok terén is felbecsülhetetlen adatokat rögzített és tett megőrizhetővé az utókor és továbbkutatás számára. Figyelme nemcsak a régebbi balneológiai értékek felé fordult, hanem vezető szerepet játszott a felszabadulás után megindult, újabb ásványvízfeltárásokban, azoknak népegészségügyünk érdekében való felhasználásánál is. Tudását szívesen tette közkinccsé. Több, mint 60 nagyobb terjedelmű, és még számos kisebb közleménye jelent meg. E téren is halála pillanatáig dolgozott és két posthumus dolgozata vár kiadásra. Művei közül első helyen kell megemlíteni a „Rudas Gyógyfürdő monográfiája" c. könyvét (1947). Negyedszázadon át munkálkodott ebben a gyógyfürdőben és itt érte a halál is. A fürdő minden zugát ismerte, féltő gonddal vezette, fejlesztette, s 1945-ben a fürdő romhalmazzá válásakor sem maradt tétlen. Egy épen maradt kabinban folytatta az orvosi munkát, egy másikban az' újjáépítés irányítását. Ott is írta tovább monográfiáját. Mind e munkáját, mind pedig a' Rudasfürdő újjáépítésének feladatát sikerült befejeznie. Kitűnő könyve mintaképe a gyógyfürdő monográfiáknak, egyúttal tükörképe sokoldalú tudásának is. A fürdő gyógyvizeinek orvosi értékelése, régi és új eljárások keretében való alkalmazásuk és a gyógyhatás részletes ismertetése mellett, a mű a legszélesebb körű tájékoztatást nyújtja, nevezetesen a történeti múlt, a vízföldtani adottságok, a fizikai és kémiai jellemzők, a létesítmények, berendezések pontos leírása, a gazdaságosság, a védőövezet, valamint a régi irodalom ismertetése terén. Egyben kútfő is Kunszt Jánosnak ez a műve, mert a benne közzétett eredeti dokumentumok az ostrom során legnagyobbrészt elpusztultak. 8