Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Kiss Árpád: A Bodajki tó

Zygnema chalybeospernum Hansg. nagy tömegben fordul elő a tóban, Mougeotia parvula Hassal. ritka faj a tóban!, Spirogyra hungarica Langer. * kevés egyedszámmal, a tóban mindenütt, i>. nitida (Dillv.) Link. nagy tömegben, a tóban mindenütt!, tfaucheria sessilis Decandolle a tó parti és fenék szakaszán, valamint a túlfolyó kövein gyakori!, Characium epipyxis Hermann a fonalas zöldalgákon mindenütt gyakori a tóban. 5. Kára félék (Charophyceae) Charophyta Egyetlen fajuk, a Chara foetida A. Braun, szép állományokat képez a kristálytiszta tófenéken. A tóban talált algafajok száma: 51, .mely az egyes algatörzsekre fajszám szerint így oszlik meg: Kékmoszatok = 13 faj, Kovamoszatok = 27 faj, Ostorosok = 1 faj, Zöldmoszatok - 9, és Kára-félék = 1 fajszámmal. A különböző algafajok időszakos tömegbeli, és fajszámarány gyakoriságát tanulmányozva arra a megállapításra jutottam, hogy az egyébként jellemző időszakosság, kivéve a nyári vízvirágzást: Spirogyra, Protococcus, Microcystis (5. kép) itt nem jelentkezik. 5. kép. Microcystis és Protococcus algafajok vizvirágzási tömegei a víz felszínén A túlfolyó szakaszain, a zuhogónál igen nagy a környezet relatív páratartalma (gyakran eléri a 100%-ot), mely tény kedvező életteret biztosít a csillagos májmoha (Marchantia polymorpha L.), és a Conocephalum conicum (L.) Dum. számára, aholis ezek tömegesen tenyésznek a köveken, és a talajon. Ugyanitt, szárazabb köveken, és a kőfalon jelentős mennyiségben találkozunk a kövi fodorka (Aspleninum ruta-muraria L.) gazdag telepeivel. v. AZ ÁLLATVILÁG A Bodajiki tó vizét tanulmányozva, abban mindössze 13 állatfajt találtam. Ezeknek is nagy része nem a forrástóban, hanem a 'túlfolyó és zuhogó utáni szakaszban él: Véglények (Protozoa) Paramecium caudatum a túlfolyó szennyezettebb részén gyakori, Glaucoma scintillans a túlfolyó szennyezettebb részén ritka. Laposférgek (Plathelminth.es) Planaria lugubris a túlfolyó utáni szakaszon. Euplanaria gcmocephala a túlfolyó utáni szakaszon. Gyűrűsférgek (Annelida) Haemopis sanguisuga ritkábban, a túlfolyó utáni szakaszon. Ízeltlábúak (Arthropoda) Cyclops strenuus a túlfolyónál gyakrabban előfordul, Gammarus fossarum a zuhogó kövei alatt nagy tömegben, Rhanthus punctatus a tóban ritkábban! Dytiscus marginatus a tóban ritkábban! Orectochilus villosus a zuhogó utáni patak víztükrén ritkán, Gerris pallidum a tó víztükrén gyakran előfordul, Notonecta glauca a tó vízében gyakori. VI. ÖSSZEFOGLALÁS A Bodajki tó egykor gyógyfürdőink között is jelentős helyet foglalt el. Vizének gyógyereje már a múlt századforduló óta ismeretes. A tó túlfolyójának zuhogója egyidőben vízimalmot hajtott. A tó mellé épített fürdő, szállópanzió a II. világháború áldozata lett. A víz kiterjedése 2225 m

2. Karsztvíz jellegénél fogva hozama ingadozó, 700—7500 l/p. A hőmérsékleti értékek évszakosan állandóak, azonban egy év időtartama alatt a hőingadozások megközelítik a 10 C°-ot. Az Országos Balneológiai Intézet Kémiai Osztálya véleménye szerint gyógyíthatóság tekintetében felülmúlja az összes egyéb Mg-tartalmú fürdőket. Ra emanáció értéke = 0,59 Eman. (Mache érték.) Mint tavi forrás, illetve forrástó (limnocrene), a vízi biotópok között kivételes helyet foglal el. Az alzatról feltörő COo buborékok a vizet állandóan keverik. A Kolkwitz—Marsson-iéle szaprobiontikus rendszerben a tó oligoszaprob víznek minősül. Növényi szervezeteit a moszatok adják, melyek közül 51 fajt találtam vizsgálataim során. Az állatvilág sokkal szegényebb, a tóban állati szervezet úgyszólván alig él. A tó állatvilága a túlfolyó utáni szakaszban, egy alfa-mezoszaprob jellegű zónában említésre méltó. Az állatvilágot vizsgálataim szerint 13 faj képviseli. Jelentősebb egyedsűrűséget egyedül a Gammarus fossarum ér el, a túlfolyó utáni zuhogó szakaszán. IRODALOM 1. Pascher A.: Die Süsswasser — Flora Deutschland, Österreich und der Schweiz, Leipzig 1930. 2. Bulla B.—Kádár L.—Kéz A.—Száva-Kováts.: 1963. Általános természeti földrajz, I—II. Budapest, Tankönyvkiadó. 3. Csiszér L. OMIH megbízott levélhagyatóka. 4. Donászy E.: 1955. Helyszíni vízvizsgálatok. Budapest, Mg. Kiadó. 5. Dudich E.: 1950. Állathatározó I—II. Budapest, Tankönyvkiadó. 6. Eber Z.: 1955. A Kárpátmedence fólyóinak planktonja. (Hidrológiai Közlöny 35. 1—2. 176.) Budapest. 7. Filarszky N.: 1941. A Charafélék monográfiájának kísérlete. Budapest, MTA Kiadó. 8. G. Huber—Pestalozzi: 1938. Das Phytoplankiton des Süsswasser. Die Binnengewässer. Stuttgart. 9. Hortobágyi T.: 1962. Mikroszervezetek vizsgálata hálóval gyűjtött és merített minták alapján. (Hidrológiai Közlöny 42. 2. 162.) Budapest. 10. Hortobágyi T.: 1949. Űj eljárás a quantitativ vizsgálatokban (Hidrológiai Közlöny.) Budapest. 11. Hortobágyi T.: 1962. Két vízvirágzás a Balatonon. (Bot. Közi. XLIX. 3—4. 233.) Budapest. 12. Kiss A.: 1962. ökológiai és vízkémiai adatok a Bodajki tóról. Móri Állami Gazdaság Labor. Évkönyve. Kézirat. 55