Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Somogyi Miklós-Somogyi Miklósné: A Duna-völgyi öntözőrendszer vízgazdálkodása

A Dunavölgyi öntözőrendszer vízgazdálkodása SOMOGYI MIKLÓS ÉS SOMOGYI MIKLÓSNÉ Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Nincs talán az országban még egy olyan speciális műszaki felépítettségű mesterséges vízrendszer, mint a Duna—Tisza közén levő Dunavölgyi belvízöntözővíz hálózat. Már kialakulásának története is érdekes. A Duna—Tisza közi nagy lecsapolások során épült meg a közel 150 km hosszú Dunavölgyi Főcsatorna, amelyhez fő lecsapoló ágakként csatlakozott a XX. és a XXX. számú lecsapoló csatorna és hálózata. Minden műszaki előtt ismeretes, hogy ez a lecsapolóhálózat feladatát „túl jól" hajtotta végre és bizonyos mértékig kiszárította a lecsapolt területeket. Ugyanakkor az igen nagy mennyiségű belvizet ez a csatornahálózat nem tudta kellő gyorsasággal elszállítani. Fentiek miatt épült meg a XXX. sz. csatornát és Soroksári Duna-ágat összekötő I. sz. Árapasztó csatorna a Szúnyog! szivattyúteleppel, valamint a Borzasi, Ürbői, Kunpeszéri és Kunbábonyi zsilipek. Az Árapasztó csatorna segítségével belvíz szempontból tehermentesíthetővé vált a Dunavölgyi Főcsatorna. A Kunpeszéri és Ürbői zsilipek lezárásával, valamint a Borzasi zsilio kinyitásával ugyanis a belvíz a Szunyogi szivattyútelepen és az Árapasztón keresztül átemelhető a Soroksári Dunába. Mind ez ideig a vízrendszer kizárólagosan belvízvezetési funkciót töltött be. Alapvetően megváltozott a helyzet a Duna —Tisza Csatorna első 22 km-es szakaszának megépültével. A csatorna, amelynek egyik fő feladata az öntözővíz szállítás, a 132 km környezetében becsatlakozott a Dunavölgyi Főcsatornába. Ezzel megnyílt a lehetőség a DVCS-n történő öntözővíz szállításra. Ezt hivatott szabályozni a Sári zsilip. Ugyanakkor mód nyílt arra is, hogy a Dunavölgyi rendszer Duna— Tisza Csatorna feletti szakaszáról érkező belvizek ne folyjanak végig a Duna—Tisza közén, hanem a DTCS-n keresztül közvetlenül a Soroksári Dunába vezethetők legyenek. Kialakult tehát a Duna—Tisza közén egy olyan speciális vízhálózat, amely a nyári öntözési időszakban öntözővizet szállít, őszi—tavaszi időszakban pedig a belvíz levezetését biztosítja. Mind az öntözővíz, mind a belvíz áramlását az előzőekben említett zsilipekkel lehet szabályozni. Nem szükséges külön magyarázni azt a tényt, hogy a rendszer öntözővíz szállítóképessége eltérő ugyanazon csatornának belvízszállító-képességétől, hiszen a mezőgazdasági területek művelése miatt bizonyos maximális csatorna vízszintekhez kell kötni magunkat. Az elmúlt esztendők során a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén — akárcsak az ország egyéb területein — igen nagymértékű fejlődésnek indult az öntözés. 1963-ban megkezdődött a Kiskunsági ÁG 3 éves nagy öntözésfejlesztési programja, melynek első lépcsőjeként megépült mintegy 3000 kh felületi öntözőtelep 1964. évben már részben üzemelt is. Ezen új területeknek öntözővízzel való ellátása nagymértékben megemelte a vízigényeket. Elengedhetetlenül szükségessé vált tehát a Dunavölgyi rendszer öntözővízszállító-képességének meghatározása. A rendszer célszerűen két részre választható a Borzasi zsilip zárvatartásával: az É-i rész a Soroksári Dunából kiindulva a Duna—Tisza Csatornán és a Dunavölgyi Főcsatornán keresztül szállítja az öntözővizet, amelynek szabályozása a Sári és a Kunpeszéri zsilipekkel történhet. A Kunpeszéri zsilip részleges zárásával a DVCS vízszintmagasságát lehet befolyásolni. A vízrendszer déli része a Sordksári Dunából kiindulva az I. sz. Árapasztó csatornán keresztül gravitációsan szállítja az öntözővizet a XXX. sz. csatornáig. Az Ürbői zsilip szabályozza a XXX. sz. csatornán az Alsódunavölgyi Vízig, részére leeresztendő vízmennyiséget, és ugyanakkor meghatározza a XXX. csatorna középső szakaszán a visszaduzzasztás mértékét is. A vízállások, illetve vízmennyiségek szabályozása még a Dömsödi és a Szunyogi zsilipek állításával is történhet A) VÍZKÉSZLET 1. Vízhozammérések. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság az 1964. évben két vízhozammérési sorozatot hajtott végre a Dunavölgyi rendszerben június és szeptember hónapokban. Egy-egy méréssorozat keretében négy brigád forgószárnyas sebességmérővel egy nap alatt összesen 9 mérőhelyen hajtott végre mérést és azokat az elkövetkező napon ellenőrzésként megismételte. Tekintettel arra, hogy maximális vízszállító-képességet vizsgáltuk a DTCS—DVCS rendszerben, a Sári és Kunpeszéri zsilip teljesen nyitva, a Borzasi zsilip pedig zárva volt. Nyitott állapotban volt a XXX. sz. csatorna DTCS beeresztő csőzsilipje is. Az I. Árapasztó és XXX. csatorna rendszerében a méréseket nyitott Dömsödi zsilipállás mellett hajtottuk végre. A Szunyogi és Ürbői zsilipeket olyan módon állítottuk be, hogy azoknál a vízszint 95,50 m A. f. (Szúnyog alsó vízállás), illetve 95,20 m A. f. (Urbő felső vízállás) legyen. A vízszinteket — az öszszes zsilipek teljes nyitvatartásával — magasabbra emelni káros elöntések veszélye nélkül nem lehetett. A mérési adatok pontos kiértékelése érdekében az egyes zsilipeknél levő vízmércék Adria feletti adatait geodéziailag ellenőriztettük és az értékelésben már a helyesbített adatokkal számoltunk. 2. Vízhozammérések eredményeinek értékelése. Az adatok feldolgozásakor egyrészt a vízrendszer egyes jellemző keresztszelvényeit vizsgáltuk (1. ábra) és ösz^mböbam/i tsitip iSSS-tól üzemelő önt telep | | Távlatban üzemelő önt telep 1. ábra. A Dunavölgyi vízrendszer helyszínrajza 72