Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Nagy L. Dénes: Olaszországi vízművek tanulmányozása

ízének és szagának javítása szempontjából gyakorlatilag hatástalan klórozó fertőtlenítési eljárás helyett új módszerekkel, jobb, élvezhetőbb vizet szolgáltassanak. Véleményem szerint az itthoni, állandóan emelkedő minőségi és mennyiségi igény kielégítésére mindenképpen szükséges lenne újabb, modernebb, az előbbiekben ismertetetthez hasonló vízművek létesítése, annál is inkább, miután a nagymérvű iparosítás következtében természetes vizeink minősége mindinkább romlik. Meg kell még említenem azt a nagyfokú gondoskodást és ellenőrzést, ami a víz minőségének ellenőrzésében megnyilvánul. Erre a célra létesítettek ugyanis egy olyan gépkocsit, amit teljes mértékben felszereltek vízvizsgálati eszközökkel. Ezzel járják rendszeresen végig a kutakat, a hálózatot és ellenőrzik a mindenkori vízminőséget. Így a kezdet kezdetén már sikerül a legkisebb rendellenességet azonnal megtalálni és kiküszöbölni. Olaszországi vízművek tanulmányozása NAGY li. DÉNES É. M. Mélyépítési Tervező Vállalat Az Építésügyi Minisztérium nemzetközi tapasztalatcsere tervének keretében 1963. év folyamán Nagy Zoltán főmérnök és Hunyady Domokos irodavezető tagtársunkkal hármasban 12 munkanapot töltöttünk Olaszországban, elsősorban vízművek tanulmányozásával. Olaszországban a vízépítés valamennyi ágának hagyománya van. Ebben a vízellátás sem kivétel, hiszen Rómában, Nápolyban, Pompeiben és még számos helyen a közműves vízellátásnak több mint 2500 éves múltja van. Tanulmányutunk szervezését az olaszországi Egészségügyi Mérnökök Nemzeti Egyesülete (ANDIS) volt szíves vállalni. Az egyesület vezetősége példamutatóan fogadott és úgyszólván percek alatt intézte el az eredetileg 18 napra rögzített programunk csökkentését az érintett vízművekkel, üzemekkel. E rövid beszámoló keretében csak tanulmányutunk fontosabb eseményeiről igyekszem tapasztalatainkat kézre adni. Róma vízellátása Róma vízellátásával Illés György főosztályvezető tagtársunk a Vízügyi Közlemények 1961. évi 3. sz. füzetében már részletesen foglalkozott, ezért csak néhány mondattal igyekszem röviden bemutatni, illetve újabb adatokkal kiegészíteni az impozáns vízművet. Róma közműves vízellátása több mint 2500 évre nyúlik vissza. A város vízfogyasztása már a császárság első századában elérte a napi 1 millió m

3-t. Ezek a művek a későbbi idők során nagyobbrészt teljesen megsemmisültek. A város mai vízfogyasztása 11—12 m

3/sec-ra tehető, azaz csúcsban kereken napi 1 millió m

3-re, amelyből a háztartásokra jutó víz csak kb. 500 000 m

3 naponta. Róma vízellátása még ma sem egységes. A víz kb. 40%-át az Aqua Antica Pia Marcio társasági vízmű, a nagyobb részét a városi Elektromos- és Vízművek (Azienda Comunale Elettrica ed Aqua) szolgáltatja. Az előbbieken kívül a vízmennyiség kb. 8—10%-át a még mindig üzemelő helyi vízművek adják. A kommunális üzem tehát kb. 6 m3/sec, az Aqua Marcio Társaság kb. 5 m

3/s vízmennyiséget, a helyi — Rómán belüli forrásokra támaszkodó — vízművek kb. 1 m

3/s vízmennyiséget szolgáltatnak. A fokozatosan kiépülő hálózat nagyrészt időközben elavulrt és éppen ezért az utóbbi években mintegy 15 milliárd líra előirányzattal a római vízmű teljes rekonstrukcióját irányozták elő. E munkálatoknak 1963 végéig kb. 40%-a fejeződik be. A tervek szerint a város egyenletes vízellátását 21 zóna, 9 nyomásfokozó berendezés, 5 víztorony és kb. 1 millió m

3 térfogatú tározómedence fogja biztosítani. A vízmű rekonstrukciója előtt meghatározták azokat a víznyerőhelyeket, amelyek fenntartása, illetve kiépítése szükséges a messze távolabbi jövőben. Az új rendszerben a helyi vízművek hasznosítása menynyiségileg eltörpül. Legjelentősebb a Perschiera-patak völgyében telepített víznyerőhely, amely legalább 10 m

3/s vízmennyiséget fog teljes kiépítés után szolgáltatni. Jelenlegi kiépítése 6 m

3/s-ra történt (1. ábra). 1. ábra. A római vízmű Tiberis jobb parti létesítményeinek elrendezési és működési vázlata Űjra fogják a Bracciano tó vizét is hasznosítani új vízkivételi mű és vezeték építésével és természetesen megmarad az Albani hegységre és az Arno folyó vidékére támaszkodó Marcio vízmű is. Róma 1 főre vetített átlagos vízfogyasztása ma már nem annyira kiugró (400 l/lakos), de jelenleg is vannak olyan kerületek, ahol kb. 1000 liter & fejenkénti vízfogyasztás, míg másik kerületekben csak 200 literre tehető. E nagy különbség elsősorban a lakáskultúrával függ össze. Számottevő ipari vízfogyasztás Rómában nincs. Ma már a szökőkutak vizét is igyekeznek visszaforgatni. Róma vízellátásának tanulmányozása nemcsak az itthon hasznosítható műtárgyak és automatika szempontjából jelentős, illetve tanulságos, hanem egy nagy város vízellátásának helyes megoldása szempontjából is. A város vízellátásának rekonstrukcióját részletes és igen költséges előtanulmány-sorozat előzte meg, majd végrehajtották a számításba jöhető víznyerőhelyek feltárását és a kb. 50—80 évi távlatra előirányzott teljes vízmennyiség {20—22 m

3/sec) biztosíthatósága után tértek rá a vezető csőrendszer, illetve a város belső hálózatának teljes rekonstrukcióját biztosító tervek elkészítésére. A fogyasztóknak a vizet m

3-enként egységesen 30 líráért (kb. 1,5 Ft-ért) adják és bár a vízellátás nem tartozik a jövedelmezőbb üzletágak közé, mégis mindkét társaság mindig pozitív eredménnyel zárja a gazdasági évet. A műtárgyak mind külső megjelenésükben, mind belső kialakításukban az időállóságot tükrözik. A használt burkolóelemek nemcsak 'esztétikai, hanem célszerűség szempontjából is fontosak. A műtárgyak hasznos terének kialakításánál biztonságra törekednek, mert a vízművek vonatkozásában minden esetben szükségessé válhat újabb gépek behelyezése, nagyobb vízmennyiségek átvezetésére való átalakítása stb., stb. 90