Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Schmidt Eligius Róbert: A magyarországi hévízkutatás rövid története

évre visszatekintő kútfúró ipar fejlődése mellett a vízföldtani irányítás hosszú időn keresztül elmaradt és csak az utóbbi néhány évtizedben volt lehetőségünk arra, hogy a vízkutatást szakemberek végezzék. A legutóbbi tíz évben pedig elértük azt is, hogy a vízkutatást geológusok irányítják, közreműködnek a feltárás folyamatában és ezen túlmenően gondoskodnak az adatok rögzítéséről, irattárakban való elhelyezéséről, ami a további eredményes kutatás elengedhetetlen feltétele. A magyarországi hévízkutatás rövid története DR. SCHMIDT ELIGIUS RÓBERT Magyar Állami Földtani Intézet Magyarországon a hévízfeltárások történetében három — egymást részben átfedő — szakaszt lehet megkülönböztetni. A negyedik, most, a hatvanas évek derekán kezd kialakulni. Az első időszak 1866—1867-tel, a harkányi és a margitszigeti I. sz. fúrással kezdődik és Zsigmondy V. nevéhez fűződik. Zsigmondy a zseni ösztönösségével és éleslátásával nemcsak meglátta, hanem szívós kitartással, nagy felkészültséggel és nem kis anyagi kockázattal be is bizonyította, hogy a 'budai Gellérthegy karsztos jelegű triász képződményei a pesti síkság alatt is megvannak, és hogy belőlük hévíz tárható fel. Állításának igazolásaképp 1868 és 1878 között lefúrta a 917 m mély városligeti I. sz. kutat, amellyel 460 l/p 73 C°-ú hévizet tárt fel. Ez a kút ma is zavartalanul szolgáltatja a vizet. Zsigmondyriák. ezen eredményeire támaszkodva létesítették később a többi budapesti hévízifúrást (a két margitszigetit 1935—1936-ban, illetve 1942-ben, a városligeti H'. számút 1938-ban, a Tétényi útit 1943-ban, a dagályfürdőit 1944-ben, az Elektromos sportpálya kútját 1949ben stb.). A második időszak a két világháború közé esik és főleg a kincstári szénhidrogénkutatásokkal, valamint Pávai—Vajna F. nevével függ össze. Az akkor készült kutakat (a hajdúszoboszlóiak, a debreceniek, a karcagiak, a tiszaőrsi, a cserkeszőlői stb.) vélt tektonikai kisszerkezetekre, ún. barchia ntik 1 i nátisokra, vagy boltozatdkra telepítették. Ugyanígy a városligeti II. sz. kutat is, amely azonban mégis mélyebben (1246,8 m alatt) érte csak el a dachsteini mészkövet. Az említett, de szénhidrogénkutatás szempontjából nem kielégítő fúrások hévíz kutakként való hasznosítása Böhm F. mellett Pávai—Vajna F. érdeme,' aki az adott időszakban előadásokban, szakcikkekben és a napi sajtóban erősen propagálta a hazai hévizek hőenergiájának hasznosítását. A kincstári, főleg a hajdúszoboszlói fúrási eredményeken felbuzdulva két város: Szeged (1926—27-ben) és Szolnok (1926—28-ban) is fúratott hévízre. Az előbbinél Buocz K., Kocsárdi B. és Schmidt E. R., az utóbbinál Horusitzky H. működött közre. A két világháború közötti időszakban nagyon megszaporodtak azok az artézi fúrások, amelyek az Alföld egyes helyein már a századforduló idején és a század elején elérték a 400—500 m mélységet. Különösen Békés megyében (Csanádapáca, Füzesgyarmat, Kondoros, Orosháza, Szeghalom stb.), ahol mélységük nem egy esetben megközelítette a 800 m-t (Békés, Mezőberény). Ezeket a fúrásokat pozitív artézi víz feltárása érdekében mélyítették, elsősorban olyan városok, községek, kúttársaságok és uradalmak, ahol nagyobb mennyiségű és gravitációs úton vagy természetes nyomás alatt elvezethető túlfolyó vízre lett volna szükség ún. körzeti vízvezetékek létesítése céljából. A folyó vízzel ezenkívül a kútcsöben stagnáló víz nagyobb vastartalmát és rossz ízét is ki kívánták küszöbölni. A kúttechnika fejletlensége és esetenként a földtani viszonyok kedvezőtlen volta miatt mind mélyebbre kényszerültek anélkül, hogy a kitűzött célt maradéktalanul elérték volna. A túlfolyó víz többnyire kevés lett és amellett meleg is volt. Ezért ezek a vizek eleinte inkább csalódást okoztak, és csak fokozatosan ismerték fel jelentőségüket és komplex használhatóságukat. Ugyanebben az időszakban a főváros egyes épületkomplexumainak hévízzel való fűtése is többször megvitatásra került. Így pl. legutóbb 1942. január 10-én, amikor Papp K. javaslata alapján egy, a városháza udvarán telepítendő (600 m-es) fúrás esélyeit tárgyalták. (Papp K.: A Fővárosi Tanácsház udvarán tervezett artézi kútfúrás földtani lehetőségei. Hidrológiai Tájékoztató 1961. augusztus, pp. 25—26.) Az 1930-as és 40-es években létesültek Budapesten azok a Zsigmondy-íé\e hévízkutakat sűrítő fúrások is, amelyekről már megemlékeztünk és amelyek hőenergiáját jórészt már komplex módon hasznosították: fűtésre, melegvízelláttásra, fürdési és gyógyászati célokra, sőt, szükség esetén ivóvízellátásra is. A harmadik időszak 1952-vel kezdődik, tehát már a tervgazdálkodás idejére esik. Az Országos Földtani Főigazgatóság főfelügyelete alá tartozó Országos Vízkutató és Fúró Vállalat fokozatosan hévízfeltárásra alkalmas nagy teljesítményű berendezéseket és vizsgálati eszközöket, valamint szervezetet kapott. Az 50-es évek derekán már a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium, később az Építésügyi Minisztérium termálvíz osztályán keresztül (Pettyke M.) a Műszaki Fejlesztési Tanács is komoly érdeklődést mutatott az ország hévízfeltárási és hévízhasznosítási lehetőségei iránt. Megbízást is adott a Földmérő és Talajvizsgáló Irodának és azon keresztül Schmidt E. R.nek a kérdés tanulmányozására. Emellett a gyógy- és hévízzel szemben támasztott konkrét igények rohamos növekedése is szükségessé tette a hévízfeltárási lehetőségek regionális tanulmányozását és a kockázat csökkentése érdekében az extrapolálható törvényszerűségek kimunkálását. Ezek során mindenekelőtt általánosítható volt Schmidtnek az a korábbi (a fent említett kincstári mélyfúrásoknál, valamint a szegedi, kabai stb. fúrásoknál tapasztaltak alapján levont) megállapítása, hogy különösen a nagy mélységbe ikerült felső-pannóniai rétegsor homokos tagjai, kiváltképp pedig a felső- és alsó-pannóniai rétegsor határán levő homokos összlet az, amely hévízfeltárásra alkalmas. E rétegekből lényegileg nátriumhidrogénkarbonátos, tehát szikes jellegű hévíz tárható fel, esetleg gyenge konyhasó, bróm és jód tartalommal. Áz aisópannóniai, a miocén és az oligocén rétegsor hévízfeltárás, különösen pedig hőenergia-termelés szempontjából gyakorlatilag alig — legfeljebb mint gyógyvíz — jön tekintetbe, a tárolt víz sós volta és részben a víztároló kőzetek korlátolt kiterjedése miatt. Kitűnő hévízszolgáltatök azonlban még a fedett mezozoikumnak különösen a felső triászba tartozó rétegei: a dac'hsteiini mészkő és a fődolomit. A fölöttük levő eocén összlet akkor jelentős, ha az mészköves kifejlődésű és a triász mészkőösszlettel közvetlenül érintkezik. Mindezek felismerése alapján lehetségessé s indokolttá, sőt szükségessé vált — a regionális lehetőségek áttekinthetőbbé tétele érdekében — egy olyan térkép szerkesztése, amely a felső- és az alsó-pannóniai rétegösszlet, valamint az alaphegység mezozóos pásztáinak elterjedését, térbeli helyzetét tünteti fel. Ez a térkép 1955—1956-ban számos átnézetes szelvénnyel együtt el is .készült. A térkép később, kiegészítve Magyarország Vízföldtani Atlaszában is helyet kapott és alapul szolgált további variánsok elkészítéséhez (Kőrössy L., Béltuky L., Boldizsár T. stb.)