Hidrológiai tájékoztató, 1964 június
HIDROMECHANIZÁCIÓS ANKÉT - Pásztor Dezső: Beszámoló a "Hidromechanizációs földműépítés" című ankétról - Dános Valér: A hidromechanizációs ankét bevezető előadása
m/sec zagysebesség mellett. A zagysűrűségre sem voltak megbízható adataink. A zátonyoknak — amelyből az anyagot ki kellett kotorni — igen kedvező fekvése volt, mert közvetlenül a part előtt terült el és középvíznél a széle mintegy 100—200 m távolságra esett az árvédelmi töltéshez. A tervezett megoldást röviden az alábbiakban ismertetem (2. ábra). yúleve/eto arok II.HO/cOtZ H/ a medence OóteMóiiol Honon féle megoldói U/epifotó!fej \ Vízlevezet őorok l.jtokarz // a medence 71 írpclű/ /Ipaö /.jzokosz 1/L medence Ú/epitó/éves t//ej?//ó fő/fe's írréde/m/ó/tes Mi/espzeró arok 2. ábra. A bajai hidromechanizációs kísérleti munka jellemző keresztszelvényei I). A kijelölt töltésszakaszon belül két kísérleti szakaszt terveztünk. Az I. sz. kísérleti szakasz 430 m hosszú, míg a II. sz. kísérleti szakasz 110 m hosszú volt. Az I. szakaszt ülepítőgátak közötti munkamódszerre, a II. szakaszt szabadrézsüs módszerre terveztük. Mindkét szakasz töltéserősítése a mentett oldalon volt. Az első szakasz erősítő töltésének lábát a meglévő árvédelmi töltés lábától 12 m-re vettük fel. Annak megállapítására, hogy az ülepítőgáttal milyen rézsűhajlás alakítható ki, az I. szakasz erősítő töltését többféle rézsüvei terveztük, így az erősítő töltés átlag 42 m 3/fm volt. Elgondolásunk szerint kisebb keresztmetszetű erősítő töltésre — ha a tapasztalat szerint az kivitelezhető — menetközben is áttérhetünk, megfordítva azonban nem/ Ez az elgondolás helyesnek bizonyult. Terv szerint a háttöltést 4 db 80 cm magas ülepítőgát között és ülepítőgátanként 2—2 ülepítőréteggel kellett volna kialakítani. A kísérleti szakasz ülepítő szakaszának beosztása önként adódott. Az I. szakaszt két részre osztva egyenként 215 m-es ülepítő medence adódott, míg a II. szakasz szabadrézsüs töltését egyben óhajtottuk megépíteni. Az első ülepítőgát lábától I m-re egy szivárgó árkot terveztünk, amely az ülepítő töltésen keresztül várhatóan átszivárgó vizet volt hivatva felfogni és az ülepítő medencék végeinél kiképzett vízgyűjtő aknába vezetni. A vízgyűjtő aknákba kellett bekötni a letisztult víz elvezetésére szolgáló túlfolyókat is és innen szivattyúzással, illetve szivornyával terveztük a vizet az árvédelmi töltésen átemelni és onnan az már gravitációsan folyhatott vissza a Dunába. A kotró üzemórájának költsége nagy súllyal Jelentkezik a hidromechanizációs munkánál, ezért olyan organizációra kellett törekednünk, hogy a kotrónak állásideje minimumra csökkenjék. Ezt azzal értük el, hogy a zagyvezetéket ott, ahol az árvédelmi töltésre feljutott, tolózárakkal három elágazásra terveztük. Az egyik ágon az l/a medencébe, a másikon az l/b medencébe, míg a harmadikon a II. szakasz töltéséhez szállítottuk a zagyot. Előírás szerint 2 tolózár mindig zárva volt és csak egy ág üzemelhetett. Ezalatt a másik két ághoz tartozó medencénél folyt a további előkészítő munka. Elértük ezzel, hogy váratlan csődugulás, ülepítőtöltés megrongálódás vagy átszakadás esetén nem kell a kotróüzemmel leállni, hanem a tolózárak megfelelő kezelésével a zagyszállítás azonnal átterelhető másik szakasz^. Az I. szakasznál kétféle zagycsővezetés kipróbálását javasoltuk. Mégpedig az l/a medencénél a töltéskoronára helyezett és onnan szakaszosan a medence középvonalába vezetett és bakokra helyezett zagycsövet. A II. szakasz zagycsövét végig az árvédelmi töltésen kellett vezetni. Az I. szakasznál a háttöltés aránylag kis szélessége miatt a feliszapolás elrendezését hosszirányú, tehát homloköntéses módszerrel írtuk elő. Feltehető volt, hogy a zagynak a cső végén koncentráltan való kieresztése káros kimosásokat fog eredményezni, ezért alternatívaként a zagynak több nyíláson való kivezetését is megterveztük. Ehhez két normál 4 m-es cső alsó részén ferde irányú oldalleágazást készítettünk 20 cm 0-jű csővel, amely a végén ismét párhuzamos volt a zagycsővel. így a zagy a két leágazáson és a cső végén, azaz három nyíláson távozott. A II. szakasznál egyoldali zagyvezetést kellett alkalmazni, ami egyértelműen meghatározta, hogy a zagycsövet oldalnyílások kiképzésével kell üzemeltetni. Ehhez 3 db 4 m-es csövet 20 cm 0-jű oldal leágazással készítettünk és az utolsó zagycsövet vakperemmel zártuk le. A kiömlő zagyot az 50 cm hosszú leágazó csőtőtől favályúval vagy csővezetékkel lehet a töltés oldalán levezetni, hogy az károsan ne rongálja meg a töltést. Ezen zagycső elrendezésből adódott, hogy az l/a és l/b medencék zagycsőhossza max. 650 m, a II. szakasz zagyvezetéke pedig max. 1000 m lett volna, tehát a már eddig végzett munkák tapasztalatai alapján a szállítási távolság a kotró hatósugarán belül maradt volna. Amint később látni fogjuk, ez nem így történt. Az I. szakasznál a második lépcsőben előírtuk az ülepítőgát helyett deszka, illetve nádpalló palánk alkalmazásának kipróbálását is, egy román műszaki cikk alapján, melyet a Dumbovica folyó szabályozásakor próbáltak ki hidromechanizációs töltés építésénél, kötött talajban. Az építés minden fázisában előírtuk a naponta végzendő zagysűrűség mérését. Ehhez újítás alapján két kis mintavevő szerkezet állt rendelkezésre, melyeket ugyan kalibrálni még nem állt módunkban, de relatív sűrűség meghatározására alkalmasnak látszottak. A hidromechanizációs munka nagy jelentőségű kéndése a zagyszétválasztásnak a megoldása, mert ez esetben a letisztult víz nagy része közvetlenül gravitációsan visszavezethető és így a vízátemelés jelentős költsége elmarad. A zagyszétválasztásra elvileg megfelelőnek látszik a hidro70
