Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

HIDROMECHANIZÁCIÓS ANKÉT - Pásztor Dezső: Beszámoló a "Hidromechanizációs földműépítés" című ankétról - Dános Valér: A hidromechanizációs ankét bevezető előadása

ciklon alkalmazása. Ez azonban homokra még megoldva és kikísérletezve nem volt, betervezni sem tudtuk. Előírtuk kísérletre azonban a szovjet irodalomból ismeretes úgynevezett „nadrágcső" kipróbálását, melynél a kétfelé ágazott vízszintes csövet függőleges síkban elhelyezve egy elválasztó lemez hatására az alsó csőben sűrű, míg a felső csőben híg zagy távozik el. A kísérleti munkának célja kettős volt. Egyik az, hogy kisszelvényű háttöltés építéséhez a legmegfelelőbb technológiát ki tudjuk választani, másik pedig az, hogy a hidromechanizációs építést jövőben műszakilag megalapozottan lehessen költségelni. Ennek érdekében már a tervben szigorúan előírtuk a kísérleti munka egyes fázisainak és tapasztalatainak pontos feljegyzését, a szokásosnál sokkal részletesebb és intenzívebb művezetést vállaltunk és a pontos utókalkuláció érdekében megköveteltük, hogy minden munkarészre naplóban rögzítsék — szakmunkánkénti bontásban — a gépi és kézi munkaerők számát, az elvégzett munkamennyiséget, a ráfordított időt stb. Az elvégzendő kísérleti munkára részletes ütemtervet készítettünk és azt 12 hétre ütemeztük, de előírtuk, hogy a kotró csak egy műszakban üzemelhet. A kísérlet költségeit I millió Ft-ban irányoztuk elő. Közös megállapodással előre beterveztük a VITUKI munkáját is. Ezek: a kotort anyagból naponta folyamatosan vett minták szemcseeloszlási görbéjének megállapítása, pontos zagysűrűség mérés, különböző csőhosszaknál zagysebesség mérés, majd a leülepedett töltésből mintavétel útján az ülepedési rétegződés megállapítása. Ezekkel kapcsolatban végzett munkáról és azokból leszűrt eredményekről Ivicsics Ferenc számol be. Magáról a kísérleti munkáról, az alábbiakban — a vonatkozó kiértékelő jelentésünktől eltérően — az idő rövidsége miatt, az egyes problémákkal kapcsolatban mindjárt a szerzett tapasztalatokra is kitérek. A kiviteli munkaszervezete akként alakult, hogy a FOKA volt a generálkivitelező, a Bajai VÍZIG a FOKA alvállalkozójaként dolgozott. A beruházó ugyancsak a Bajai VÍZIG volt. A FOKA végezte a kotrási és csőfektetési munkákat, míg a Bajai VÍZIG kivitelező egysége az ülepítőgátak építését, a kiülepített víz átemelését és egyéb járulékos munkákat. A generálkivitelezői szerződés I 060 000 Ft összegről szólt 1962 agusztusi kezdés és október 31 — i befejezési határidővel. A kiviteli munka előkészítése a VÍZIG részéről július 25-én a felmérési és kitűzési munkával kezdődött, míg a tényleges földmunkát augusztus 3-án kezdték el. A FOKA augusztus 13-án vonult fel és a kotrási munkát a csőszerelés, illetőleg az első ülepítőgát elkészülte után augusztus 29-én indította be. A zátonyból vett mintának szemcseösszetételi görbéit a Duna hosszantartó magas vízállása miatt a VIZITERV csak augusztus l-én kapta meg. Ezekből megállapítható volt, hogy az anyag közel azonos szemcseösszetételű és 80—90%-ban 0,1 —0,3 mm 0-jű iszapmentes finom homok. Itt is ki kívánom hangsúlyozni, hogy a szerzett tapasztalatok értékelése csakis ezzel az anyaggal végzett hidromechanizációs munkára vonatkozik és ettől eltérő anyagnál a kiértékelés felülvizsgálatra szorul. Augusztus 17-én a munka beindítása ügyében tartott megbeszélésen elhatároztuk, hogy a tervtől eltérően a II. szakaszt is két részre osztjuk. Egyik részben olyan medencét kívántunk kiképezni, melynek nagyságát a kialakítandó háttöltés méretei határozzák meg. Vagyis itt hidromechanizációval tulajdonképpen csak fejtés és anyagszállítás történne, míg a háttöltést dózermunkával kell utólag elvégezni. Ezt a vegyes megoldást a továbbiakban Márton féle megoldásnak fogjuk nevezni, mert az elgondolást Márton főmérnök javasolta. A II. szakasz másik részében meghagytuk a terv szerinti szabadrézsüs megoldást. A humuszt a tervtől eltérően az OVF utasítására nemcsak az árvédelmi töltés mentett oldali rézsűjéről, hanem a háttöltés alapja alól is el kellett távolítani. A humuszletolás dózermunkával történt és anyaga az első ülepítőtöltésbe került beépítésre. Ugyanide építettük be a vízlevezető árokból kiemelt földet is. így a tervezettnél lényegesen több humuszanyag állt rendelkezésre és ennek következménye lett, hogy az első ülepítőgát a tervezett kb. 2 m

3/fm-es szelvény helyett 5—7 m

3/fm-es szelvénnyel épült meg és az első lépcső átlagos magassága a tervezett 0,80 m-rel szemben 1,40 m lett. Helyes elgondolásnak bizonyult az első ülepítőtöltést humuszból megépíteni, mert a gyökerekkel átszőtt humusz anyaga jobban ellenállt az iszapolás okozta kimosásnak, mint az iszapolt homokból épített. Szükségesnek mutatkozott az ülepítőtöltésen kívül a vízlevezető árok elkészítése. Ez azonkívül, hogy az átszivárgó vizeket és töltésszakadások vizét levezette, tározóként is működött, amikor szivattyú üzemzavar miatt maga a szivattyúakna megtelt vízzel. A jövőben azonban ügyelni kell arra, hogy az árokból kikerült földet külön deponálják és ne építsék be az első ülepítőtöltésbe, mert a munka végén az árok visszatöltéséhez ez az anyag szükséges. A tervezett túlfolyó, amely deszkával emelhető bukóélű facsatornából és 60 cm 0-jű betoncsövekből állt, jó megoldásnak bizonyult, de aránylag nagy költsége miatt csak nagyobb mennyiségű hidromechanizációs munkánál célszerű alkalmazni. Egyszerűbb és olcsóbb megoldás az ülepítőtöltésen keresztülfektetett több vascsőből álló túlfolyó, melyeket különböző magasságban célszerű elhelyezni, de ezeknél is védeni kell a rézsüt deszkaborítással a kimosás és átszakadás ellen. Ilyen volt a II. a. szakasz túlfolyója. Megjegyezni kívánom, hogy a második és harmadik lépcső ülepítőgátja földmunkagép zavarok miatt annyira utolsó percben készült el, hogy nem volt idő a gát közelítően pontos kialakítására és a keresztszelvények felvételére sem. A dózerrel összetolt harmadik gát tömörítetlen, össze-vissza rézsüjű és vonalvezetésében is egyenetlen volt. Az iszapolás alatt állandóan utána kellett igazítani dózerrel a töltést és fokozottan kellett karbantartani. Annyi tapasztalat feltétlenül leszűrhető, hogy jövőben az ülepítőtöltéseket min. 2,5—3,0 m

3/fm szelvénynyel és a külső oldalán 1 : 3 rézsüvei célszerű megtervezni, ezenkívül két főt kell előirányozni a töltések építés alatti karbantartására. Az I. a. szakasz második lépcsőjében az ülepítő töltések helyett kipróbálásra került a palánkos gát. Ez a megoldás az adott körülmények között nem vált be. Az egyenlő szemcsenagyságú finom homok ugyanis, amilyen ideális anyag ülepedés szempontjából, olyan rossz az ülepítőtöltés részére, mert az áramló víz könnyen megbontja. Az ülepítőgát mellett kialakuló vízfolyás a legrövidebb idő alatt alámosta a palánkot és mögé vezette a zagyot. Ez ellen csak úgy lehetett védekezni, hogy a zagyolással párhuzamosan állandóan a palánk mögé töltöttek anyagot. A palánk részére előre elkészített deszka- és nádpallótáblák mégsem váltak feleslegessé, mert igen jól felhasználtuk az ülepítőtöltés belső rézsűvédelmére. A tervezettnél nagyobb méretű ülepítőgátak miatt a tervezett 4x80 cm-es háttöltést 3 lépcsőből alakították ki. A három lépcső átlagos magassága 1,40 0,70 és 1,10 m volt. Az első két lépcső kedvező tapasztalata alapján elrendeltük, hogy a harmadik lépcsőben az I. b. szakaszon a háttöltést a tervtől eltérően jóval keskenyebb szelvénnyel, csak 7,00 m szélességűre építsék ki. A harmadik ülepítőgátat az iszapolt anyagból, dózertolással alakították ki. A tervben előírtunk I db dózert, I db 0,50 m

3-es kotrót markolóberendezéssel és 2 db tömörítő vibrólapot. Kivitelező ezekből csak a dózert tudta biztosítani, ami sok nehézséget okozott. A kísérleti munka tapasztalata azt bizonyította, hogy a földmunkagépeket helyesen irányoztuk elő és a jövőben készülő munkákhoz ezeket feltétlenül 71