Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Bencsik Béla: Győr, a vizek városa

GYŐR, A VIZEK VÁROSA BENCSIK BÉLA Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr Ha egy idegen Győrben jár, biztosan kell neki 2—3 nap, mire megnyugtatóan el tud igazodni a városban lévő hidak között, s így a saját bőrén érzi azt a tényt, hogy nem ok nélkül nevezik Győrt a vizek városának. Győr valamikor négy víz városa volt, ma három vízfolyás találkozik itt. A Kis-Duna, a Rábca és a Rába. Korábban a Marcal is Győrhöz közel torkollott a Rábába, de jelenleg a Marcal-torkolat a Rábán magasabban van. A természet szinte kínálta település gyanánt ezt a vizes csomópontot, mely 'hamarosan az utak csomópontja is lett. Magától értetődően természetes, hogy Győr városára és tágabb környezetére is nagy hatást gyakorolnak e vízfolyások, mind az előnyök: azaz jó levegő, vízbőség, sportolási, üdülési lehetőségek, mind pedig a hátrányok; az árvíz, stb. vonatkozásban. Ebből következik, hogy a vízzel kapcsolatos kérdések köre igen széles. A vízügyi feladatok ellátása közben nem szegezhetjük tekintetünket kizárólag a városra, hiszen egy viszonylag távoli beavatkozás Győrt illetően is lényeges változások kiindulópontja lehet. A vízfolyások mint egy természet alkotta háló szálai fonják össze Győrt az egész Kisalfölddel. Éppen ezért nem térhetünk ki a Kisalföld vízviszonyainak átfogó ismertetése elől. A felszín átlagos esése, a Kisalföld belseje felé és nyugatról keletre tart. A vizek ennek megfelelően a Kisalföld belseje felé, és onnan keletre folynak. E természeti adottságnak köszönhetjük azt, hogy Győr környéke, sőt az egész Kisalföld az ország többi részéhez képest vízben gazdagnak mondható. Ez a megállapítás a felszín alatti vízkészletre is érvényes, amire később visszatérek. Az előbb említett irányoknak megfelelően alakult ki a Duna, a Mosoni-Duna, a Lajta, az Ikva, a Répce, a Rábca, a Rába és a Marcal medre. A Fertő tótól — mely hazánk második legnagyobb tava — keletre terül el Magyarország legnagyobb lápvilága, a Hanság. Mint tudjuk, a Fertő tó bizonytalan keleti partvonala 113 m magasságra tehető. A Hanság vízvilágában is csupán 113 m-es szinteket találunk, mélyebbet sehol. Ellenben I 17— 118 m-re kiemelkedő szigeteket annál többet. Tény az, hogy az Ikva, a Répce, a Rábca abba a medencébe torkollanak, melyet a Hanság lápvilága tölt ki. Hogy mennyire megrekedt állóvíz jellegű ez a nagykiterjedésű medence, azt legjobban bizonyítja, hogy Győr alatt, ahol a vizek már egyesülnek, a vizek szintje 109 m körül van, a nagyvizek azonban a 114 m-t is elérik. Azt mondhatjuk tehát, hogy a Fertő, a Hanság és a győri Kis-Duna egy szintben van. Óriási összefüggő vízi világ ez, mindenkor a visszafolyás lehetőségével. A bevezetőben említett vízbőség a nagyvizekre is érvényes és a medence belseje és Győr felé vezető vízfolyások már régen rákényszerítették az embert arra, hogy árvizük ellen védekezzék. A Szigetközre és Győr városára a legnagyobb árvízi veszedelmet a Duna jelenti. Szigetközben Győr vonalától nyugatra történő Nagy-dunai gátszakadás Győr-Révfalut közvetlen veszélybe hozza, mert a kitört vizek a felszínen Győr felé folynak. Ez történt 1954-ben is, amikor a töltésszakadásokon kiömlött víz északról közelítette meg Győr-Révfalut és azt teljesen elöntötte. Győrt és a medence belsejét azonban nemcsak egy Nagy-dunai töltésszakadás veszedelme, hanem a KisDuna árvize is veszélyezteti, annak folytán, hogy a NagyDuna árvize a Kis-Dunába alulról visszajátszik. A KisDuna felső végét zsilip zárja el, s ez a Nagy-Duna árvizeinek a Kis-Dunába való közvetlen beömlését megakadályozza. Közismert, hogy a Nagy- és Kis-Duna mentén a Szigetközben az árvízvédekezés milyen rendkívüli nehézségekkel találja magát szemközt. A Szigetköz altalaja ugyanis vízáteresztő kavics, melyen rendkívül vékony, néhol alig fél méter vastagságú fedőréteg van. Nagyvízkor a töltés alatt a mentett oldal felé áramló víz alulról igyekszik e fedőréteget felemelni, és ennek összerombolása révén a felszínre törni. Robbanásszerű gyorsasággal játszódott le ez a folyamat az 1954-es gátszakadáskor, amikor is szinte szökőkútszerűen buggyant a víz a felszínre, mozgásba hozva a töltés altalaját is. E hidraulikus talajtörés következménye a töltés azonnali megrogyása és átszakadása volt. E sajátságos helyzet, mely a világon szinte egyedülállónak mondható, bőven ad feladatokat a tudományos kutatás számára is, hiszen a legcélravezetőbb védekezési módszer kialakítása előtt az elméleti alapokat kell tisztázni, majd tervezési módszert kell kidolgozni és a biztonság fokát is meg kell tudni határozni. E kutatások részben folynak még. Jelenleg legcélravezetőbb a töltés mentett oldalán a vékony fedőréteg különböző szélességben és vastagságban történő vízáteresztő anyaggal való leterhelése. Ezirányban az Igazgatóság 1954. év óta jelentős erőfeszítéseket tett, ezen kívül a töltések keresztszelvényeinek méreteit is erősítette. E munka korántsem tekinthető befejezettnek. A biztonság növekedését azonban jól illusztrálja az a tény, hogy a közismert 1956. évi jeges árvíz alkalmával a magyar Felső-Duna egy szakaszán az 1954. évinél 19 cm-rel magasabb vízállás alakult ki, melyet megerősített töltéseink tartani tudtak. A mentettoldali fedőréteg leterhelése legcélszerűbben a Duna medrében található kaviccsal lenne megoldható. A kavics szállítását csővezetéken hidraulikus úton kellene megoldani, a megfelelő technológia és berendezés létrehozása azonban még tudományos kutatás és tervezés tárgya. A többi vízfolyás árvize is okozhat jelentős károkat. A Rába-töltések jól kiépítettek a torkolati szakaszon, ez év tavaszán az eddigi maximumot meghaladó árvizet is jól elviselték. A Marcal, az Ikva árvize igen gyorsan fejlődik ki, hiszen heves vízjárású vízfolyásokról van szó. Most tavasszal a Marcal árvize gátszakadást is okozott. E vízfolyásoknál egyre inkább előtérbe kell helyeznünk árvízi szempontból is a vízgyűjtő teljes egészére kiterjedő szemléletet, ennek jegyében keressük az útját az árvizek visszatartásának, a vízjárás hevessége csökkentésének. Az árvízvédelmi kérdések fontosságát jellemzi, hogy területünkön kb. 300 000 kh-at védenek az árvízvédelmi töltések és e mentett ártéren 80 nagyobb ipari üzem, több mint 600 km vasút és közút és kb. 35 000 lakóépület van. Az árvízvédelmi művekértéke meghaladjaa600,000.000 Ft-ot. A Győrtől nyugatra elterülő összefüggő területrész a Hansággal együtt a belvizektől közvetlenül veszélyeztetve 13