Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Bencsik Béla: Győr, a vizek városa

van. E területek kiterjedése kb. 350 000 kh. A talajvíz magas, átlag 1—5 m-re van a felszín alatt és gyakran ingadozó. A vizek kártétel nélküli levezetéséről mintegy 1700 km hosszú csatornahálózat és 25 db szivattyútelep gondoskodik. A szivattyútelepek összteljesítménye 45 m

3/sec, ehhez járul még kb. 20 m

3/sec összteljesítményű hordozható szivattyú géppark. Különleges helyzete van belvízgazdálkodás szempontjából a Szigetköznek és a Hanságnak. A Szigetközben a már említett vízáteresztő altalaj és vékony fedőréteg miatt a töltés mentett oldalán már közepes dunai árhullámnál is nagykiterjedésű fakadóvizek jelentkeznek, melyekkel szemben más orvosság nincs, mint a Dunába való visszaszivattyúzás. Ha szivattyútelepeink a töltés alatt átszivárgó vízhozamot visszaszivattyúzni képesek, és szerencsére ez az esetek többsége, akkor egy viszonylag minimális vízelborítás mellett egyensúlyi állapot következik be. Ellenkező esetben, amely nagyobb dunai árhullámoknál áll elő, a vízzel borított területek a Szigetközben rohamosan növekszenek. A másik speciális terület e tekintetben, mint már említettem, a Hanság. A Hanságban való vízgazdálkodás erőteljes bizonyítéka egyrészt annak, hogy a vízgazdálkodás és a terület gazdasági, elsősorban mezőgazdasági hasznosítása egymással milyen sokrétű kölcsönhatásban van, másrészt annak, hogy a vízgazdálkodás különböző szakágazatai, úgymint a bel- és külvízrendezés, az árvízvédekezés, valamint a vízhasznosítás egymással mennyire összefonódó teljes és szétválaszthatatlan egészet képeznek. A Hanságba betörő vizek kártételeinek elhárításáról úgy gondoskodtunk, hogy a vízfolyásokat kellő magasságú töltések közé fogtuk. Ennek rögtöni következménye a belvizek keletkezése és az ellenük való védekezés lett. Ennek megfelelően a Hanságban egynéhány szivattyútelep épült és épül. A terület káros vizektől való megszabadítása a mezőgazdaság igényeit korántsem elégíti ki. A talajvízszín csökkenése folytán a rossz vízgazdálkodású hansági tőzegtalaj azonnal kiszárad. A kiszáradt felszíni réteget kis fajsúlyánál fogva a szél rögtön felkapja, és óriási felhőkben hordja magával. E porhordásnak nevezett időszakban a már kiásott csatornák porral eltömődnek, a növények gyökere pedig szabadra kerül, mert a szél a talajt még a gyökerek közül is kifújja. Gondoskodnunk kell tehát a káros vizek elvezetésén kívül kellő mennyiségű víz bevezetéséről is a Hanság belseje felé, hogy a talajvízszín optimális szinten legyen tartható. A feladat tehát kettős. A vízpótlás szinte kínálkozó módja az, hogy e célra a Hanság belseje felé tartó, az említett vízfolyások medrét használjuk fel. A szükséges vízmennyiséget pedig az árvízi tömegek visszatartásával és elraktározásával biztosítsuk, és ha ez nem elégséges, állandó jellegű víz-utánpótlásról is gondoskodjunk. Sajnos a tározott vízmennyiség, melyet a száraz időszakra tartalékolunk, a biztonságos termelés igényeit még nem elégíti ki, mert kevés. További vízutánpótlásra van tehát szükség. E vízpótlást a Rábából tervezzük megoldani olyképpen, hogy a nicki duzzasztómű felett 12—13 m

3/sec vizet veszünk ki a Rábából, és a Kis-Rába, a Répce, a Kardosér és az Ikva medreinek felhasználásával vezetjük. Az öntözési idény alatt e vízmennyiség az említett vízfolyások mentén fekvő területek öntözésére lesz felhasználható, mintegy 25 000 kh-on. A területünkre belépő vízfolyások kis és közepes vízhozama tehát teljes egészében felhasználásra fog kerülni, s a Rábában is csak mintegy 8—10 m

3/sec vízhozam marad, mert ennyi a duzzasztómű alatti területek és Győr város számára nélkülözhetetlenül szükséges. E műszaki beavatkozások végeredményeként a Hanság belseje felé tartó vízfolyások teljes egészükben ellenőrzésünk alá kerülnek. A terület teljes felszíni vízkészletével akaratunkat érvényesítve gazdálkodni tudunk. Ezzel az ország egy különleges tájegysége alakul ki, ahol a mezőgazdasági termelésnek szinte egyedülálló adottságai lesznek. E munka már folyamatban van, végrehajtásához a gyakorlati szakembereken kívül a tudományos kutatás embereinek a segítsége is szükséges. Hogy a tudomány művelői számára csak két példát említsek; a felszíni és altalaj öntözés megoldása tőzeges talajon, nagy műtárgyak alapozása, és építési technológiájának kidolgozása tőzeges talajon. E Győrtől viszonylag távol eső munka közvetlen hatással van Győr városára is, hiszen a Győrbe érkező Rába és Rábca kis vízhozamának jelentős része a Hanságban kerül felhasználásra, és Győr város csak az elengedhetetlenül szükséges vízhozamot fogja megkapni, rrtellyel szinte literre kiszámítottan kell gazdálkodnia. Annak érdekében, hogy Győr város belsősége pangó vizektől ne szenvedjen, a Nagy-Dunából a Kis-Dunán keresztül kb. 30 m

3/sec víz bebocsátását tervezzük. Az ehhez szükséges műtárgy a Kis-Duna kiágazásánál már elkészült, és a jövő nyári vízszűke idején már működni fog. Ennek révén Győr városa a szükséges vízmennyiséget garantáltan megkapja, kivétel csak az a rendkívüli eset lehet, ha a Nagy-Duna vízállása katasztrofálisan alacsony. A vizek kézbentartásának ténye lehetőségeket nyit Győr város belsőségében és közvetlen környezetében az üdülés, a vízi sportok fejlődésére. Ennek érdekében a Tanács és a Vízügyi Igazgatóság a belsőségi vízpartok rendezését évek óta folytatja, és itt a Kis-Duna mentén is, ahol a csónak-, üdülőházak sora épült és épül, olyan környezetet teremt, amely nemcsak országos hírű, hanem még a nyugati idegenforgalom szempontjából is jelentős értékű. A vízimérnöki és építészmérnöki munka jó összhangja a jövőbeni vízparti városkép kialakítására alapvetően fontos, döntő tényezővé válik. Győr város mindennapi életében a vízgazdálkodás közvetett módon is nagy szerepet játszik. így pl. döntő jelentőségű a város ellátása szempontjából a város körüli zöldövezet kialakítása, és a távolabbi területeken is az öntözés fejlesztése. A hansági területek öntözési lehetőségeiről már szóltam. A Győr szomszédságában lévő Szigetköz területén az öntözési lehetőségeknek szintén különleges adottságai vannak. A már említett vízáteresztő kavicstalajban a felszíntől nem nagy mélységben északnyugatról délkelet felé áramló jó minőségű és szinte kimeríthetetlen mennyiségű talajvíz van, amelyet elsősorban a Duna táplál. Ennek kinyerése érdekében nem kell mást tenni, mint kellő méretű és szilárdságú perforált csövet leverni. Még szűrőzés sem szükséges, mert a kavicsanyag természetes szűrőként működik. Ilyen kutakat az elmúlt években százszámra telepítettünk. Egy kútból 1000—1200 liter víz is kivehető percenként. A kút fejét oly módon képezzük ki, hogy ahhoz az esőztető berendezések minden további nélkül csatlakoztathatók. A meglévő kb. 500 kút mellé jövőre újabb kb. 300 kút építését irányoztuk elő, a megyei szervekkel közösen. Az öntözés fejlesztésére jellemző, hogy az öntözött terület Győr megyében 1947-ben 400 kh, 1958-ban 8000, 1960-ban 10 000, 1962-ben 24 000, 1963-ban 33 000, 1964-re kb. 40 000 kh lesz. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a műszakilag berendezett, de nem öntözött területek kiterjedése alig éri el a 2000 kh-at, amely az összes terület 6%-át teszi ki. Az öntözőtelepek 94%-os kihasználása az országban a legjobbnak mondható, és a megyei szervek jó munkáját dicséri. A kútöntözés jó adottságaira jellemző, hogy 1962ben a megyében 280 db kútból 8000 kh területet öntöztünk, szemben Bács megyével, ahol 930 db kútból 11 000 holdat öntöztek csak. Az egy kútra eső terület országosan a legnagyobb nálunk. A jövő fejlődési iránya a nagyüzemi, szivattyúteleppel rendelkező esőztető rendszerek kialakítása Győr környékén is. 14