Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Zoller József: Az Általér-völgyi ipartelepek regionális ivó- és ipari vízellátása

Az Áitalér-völgyi lakó- és ipartelepek vízellátásának jelenlegi helyzete és a vízellátás fejlesztésének lehetőségei a következők: Az Oroszlányi Erőmű távlati ipari vízigénye 200 l/sec. Az erőmű vízellátása Bokod község alatt kb. 2 km-re, az Általér völgyében létesített hűtőtavas víztározóból történik. A tározó max. térfogata 5,2 millió m

3. A tározóból a különiböző vízveszteségek (szivárgás, párolgás, alsó vízfogyasztók) figyelembevételével folyamatos vízsugárban hasznosítható vízmennyiség kb. 60—70 l/sec. Ez a vízmennyiség az erőmű vízigényének csjpán mintegy '/3-át fedezi, ezért a hiányzó vízmennyiség biztosítása céljából a tatai Fényes forrásoktól egy víztávvezeték megépítése is szükséges volt. Ez a távvezeték a Fényes források a strand után elfolyó vizét hasznosítja, tehát iparivíz minőségű vizet szállít. Teljesítőképessége biztonsági és üzemgazdasági szem-pontok miatt 200 l/sec., tehát az erőmű teljes vízigénye is szállítható ezen a vezetéken. Az erőmű vízellátásának üzeme úgy történik, hogy az Erőmű teljes vízigényét elsősorban a tározó vizéből biztosítja, és ezt addig használja, míg a tározó vízszíne le nem süllyed a 168,5 m A. f.-i minimális üzemvízszintig. Ezt követően az erőmű teljes vízigényét a Fényesforrási távvezetékből biztosítja. Az erőmű e két víznyerési lehetőségének legnagyobb igénybevétele esetén az erőmű vízigényén felül, mintegy 60—70 l/sec többlet ipari vízmennyiség szállítására van lehetőség. A fentiek alapján megállapítható, hogy az Oroszlányi Erőmű megvalósított vízellátási rendszere az erőmű jelenlegi és távlati ipari vízigényét biztonsággal fedezi. Az erőmű vízellátásában a jövőben csak akkor merülhetnek fel zavarok, ha Fényes forrásod vízhozam csökkenése oly mértékű lesz, hogy 200 1/seo vízigény innen már nem fedezhető. Ebben az esetben nz eddigi elképzelések szerint a víztávvezetéknek n Dunáig történő meghosszabbítására kerülne sor. Az erőmű ivóvíz igényét a bokodi vízmű biztosítja, ezért ez a kérdés Oroszlány város vízellátásának kérdésével függ össze. Az Oroszlányi Szénbányák Vállalat bányaüzemei által a felszínre emelt bányavíz kisebbrészt a paleogén medence üledékek rétegvizeiből és főleg a mezozóos alaphegységben tárolt karsztvízből származik. A kréta időszaki képződmények általában gyenge, illetve egye* . netlen vízadó képességűek. A bányákban jelentkező vízbetörések, a medence DK-i részeit felépítő triász időszaki dachsteini mészkőben és dolomitban tárolt vízből származnak. Az oroszlányi bányaüzemek f XIX-es akna kivételével általában nem túl vizes bányák. Az aknákból kiemelt bányavíz mennyisége kb. 150—400 l/p között változik. A XIX. akna bányavíztermelése ugyanakkor az 1961. évi karsztvíz betörés következtében 4,1 m

3/p. E vízbetörés jelenlegi hozama 1,2 m

3/p. A kiemelt bányavizekiből fedezik az aknák ipari vízszükségletüket, a többi víz pedig a felszíni vízfolyások medrében kerül lefolyásra. Az aknák pár száz m

3/nap ivóvíz igényét helyi megoldásokkal, forrásokból vagy fúrásokkal biztosítják. Oroszlány város ivóvíz igénye a közeljövőben 6000 m

;

l/miap, távlatilag 8000—10 000 m

3/nap. A yáros ivóvizét a bokodi vízműből nyeri, amely az Altalér völgy, ben a bokodi öregtó alatti területen a völgy felszínközeli vízadórétegére települt. A 10 db 17 m mélységű csőkútból álló vízmű telep teljesítőképessége az Oroszlányi Erőmű tározótavának feltöltése előtt a felszín / alatti — 12 m mélységű üzemi vízszín mellett kb 2800—3500 m

3nap volt. Az erőmű tározótavának az 1962. év tavaszán történt feltöltése a vízmű üzemi viszonyait lényegesen megjavította, mivel a kutak üzemi vízszintje kb 4 m-rel megemelkedett. A vízm"; víztermelése az idei igen száraz nyári időszakban, mivel június óta a bokodi öregtó vizét is ieeresztették és az erőmű tározótavának vízszíne is a legkisebbre süllyedt, csupán 2700 m'

J/nap. A bokodi vízmű teljesítőképessége a bokodi Öregtó és az erőmű tározótavának hatására a jövőben várhatóan a következő lesz. A 170 m A. f. átlagos hűtőtó vízszint esetén 5000— 6000 m

3/nap, míg a 168,5 m A. f.-i legkisebb hűtőtó vízszint mellett 3600 m

3/nap. Ez utóbbi esetben, ha a vízmű 2. sz. kútsorát egyedi szivattyúkkal 152,0 m A. f.-i szinten üzemeltetjük, a vízmű teljesítőképessége kb. 4000 m

3 napra növelhető. Tehát ahhoz, hogy a bokodi vízmű 6000 m

3/nap vízmennyiséget zavartalanul tudja szolgáltatni, egy kb. 2000 m

3/nap teljesítőképességű időszakosan üzemelő új víztermelő telep bekapcsolására van szükség. E 3-ik kútsor telepítésére vízföldtanilag a bokodi öregtó balpartján az Erzsébet ér környékén van lehetőség, s ennek kivitelezése már folyamatban is van. E létesítmény megvalósításával Oroszlány város a közeljövőben már fellépő 6000 m

3/nap vízszükséglete szűkösen bár, de biztosítottnak tekinthető. A város távlati vízellátásához szükséges további 3000—4000 m

3nap ivóvízmennyiség beszerzése azonban már nehézségekbe ütközik. Vizsgálataink szerint Oroszlány térségében felszínközeli, vagy mélyebb vízadó rétegeket megcsapoló további kúttelepek telepítésére a terület földtani felépítése következtében sem az Altalér völgvben, sem az Oroszlányi vízfolyás mentén nincs lehetőség. Arra vonatkozóan, hogy Oroszlány térségében a triász karsztvízből megfelelő minőségű és mennyiségű víz kitermelésére van-e lehetőség, ma még nem állnak megfelelő adatok rendelkezésre. A szénbányászat által eddig a triász képződményekbe lemélyített kutató fúrások, valamint az Országos Földtani Főigazgatóság által 1961. évben lemélyített 754 m mélységű távlati fúrás eredményei a karsztból kitermelhető vízmennyiséget illetően nem íl biztatóak. Ezért a város vízellátásának megoldását ezen esetleges víznyerési lehetőségre ma még alapozni nem lehet. E kérdés tisztánlátása érdekében elsősorban a nagyobb törések mentén kívánatos lenne néhány hidrológiai kutatófúrás lemélyítése. A felszínre kerülő bányavizek hozama kevés és változó, szennyezettek, ezért ivóvíz ellátási célokra nem jöhetnek számításba. Az Altalér felszíni vizének minősége a bokodi vízmű feletti völgyszaksszon víztisztítás szempontjából kedvező, de e vízmennyiségek vízjogilag az Oroszlányi Erőmű birtokában vannak. Az Oroszlányi vízfolyás felszíni vizei bányavizekkel és a város szennyvízével szennyezett, ezért ivóvíz ellátási célra még tisztítva sem iöhet számításba. ' A fentiek alapján megállapítható, hogy Oroszlány térségében olyan víznyerési lehetőség nincs, amelyre egy második, nagyobb teljesítőképességű vízművet telepíteni lehettne. A város távlati vízellátásának helyi vizekből történő megoldására a következő, az Oroszlányi Erőművel kooperáló kényszermegoldások lehetségesek. A bokodi öregtó völgyeizárási szelvényéhez tartozó vízgyűjtő terület nagysága 104 km

2. E vízgyűjtő területről a bokodi öregtó térfogatának kb 300—400 ezer m

3-re történő növelésével mintegy 4000 m

3'nao vízmennyiség biztosítására van hidrológiáilag lehetőség. A rendelkezésre álló adatok szerint a szüksége* tározási térfogat a jelenlegi tó vízszínének kb 1,5 m-re történő emelésével érhető el. Ennél nagyobb tározó kialakítására, mivel ennek vízelborítása már a szénbányászat művelési területeit veszélyeztetik, nem lehetséges. A tározóból nyert felszíni víz ivóvízellátás céljára tisztítás útjim, vagy a bokodi vízmű kútjainak dúsítása révén lenne hasznosítható. A távlati vízigény biztosításának másik lehetősége az Oroszlányi Erőmű Fényes-forrási vezetékéről történő vízvétel. Amint az előbbiekben már említettem a Fényesforrási távvezeték folyamatos üzemelése esetén az Erőmű igényén felül kb 60 l/sec 5000—6000 m

3/nap vízmennyiséggel többet tudna beszállítani az -erőmű területére. E távvezetéknek a bokodi vízműig történő meghosszabbításával és a víz tisztítása révén a város távlati vízigénye fedezhető lenne. Az ismertetett mindkét megoldás azonban érinti az erőmű üzembiztonságát és vízjogi érdekeit, ezért gondoskodni kell arról, hogy az erőműtől elvont jobbminőségű vízmennyiség helyett azonos mennyiségű 123