Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Zoller József: Az Általér-völgyi ipartelepek regionális ivó- és ipari vízellátása

ipari célra alkalmas vízmennyiség álljon az erőmű rendelkezésére. Ez az Oroszlányi vízfolyáson Kecskéd község felett létesítendő tározóval oldható meg, amelyből a tározott felszíni és bányavizet egy kb 2 km hosszú nyomóvezetéken lehet az erőmű tározótavába juttatni. Az előbbi két vízellátási változaton kívül Oroszlány város távlati vízellátása csak a Dunáról, esetleg a tatabányai XlV/a vízaknával feltárásira kerülő karsztvízből biztosítható. Tatabánya térségébe tartozó ipar- és lakótelepek a következők: A Szénbányászati Tröszt 15 bányaüzeme, a Bánhidai Erőmű, Tatabánya ipartelepei és Tatabánya város. A tatabányai 15 bányaüzem bányavíz termelése az 1960. évben 58 m

3/p (82400 m

3'nap) volt, míg az 1961. évben az átlagos viztermelés — a XVb — aknai vízbetörés állandósulása következtében — 78 m

3/p (110100 m

3 nap-ra) emelkedett. E vízmennyiség közel 90

o/o-át a szénbányászat 5 aknából termeli ki. Ezek a íll/a, VI, Síkvölgyi, XIV és XV b aknák. A kitermelt víz minősége szennyezett bányavíz minőségű. A szénbányászat ivóvízminőségű vizet a VI-os ipari és Sasbérci vízaknából termel. A Sasbérci akna hozama 4700 m

3/nap. A VI-os ipari vízakna távlatilag vízellátási célra nem vehető figyelembe, mivel a közeljövőben megszűnik. A XIV. akna K-i bányamezejének víztelenítése céljából épül a XlV/a vízakna, amely a tervek szerint az 1965. évre készül el. Ennek várható vízhozamát a szénbányászat kb. 25 m

3 p (36000 m

3/nap) menynyiségre becsüli. Az akna vize várhatóan ivóvíz ellátási szempontból is nagyjelentőségű. A Bánhidai Erőmű kb 80 l/sec ipari vízigényét az Általér völgyben létesített hűtőtóval az Általér felszíni vizeiből fedezi. Mivel a hűtőtó igen kis hasznos tározási térfogattal rendelkezik, ezért már az erőmű létesítésekor megépült a tatai víztávvezeték, amelyen 100 l/sec vízmennyiséget tudnak szükség esetén a tatai Nagytóból a hűtőtóba átemelni. Az erőmű rekonstrukciójának és 100 MW-ra történő bővítésének tervezése folyamatban van. A bővített erőmű vízigénye az 1967. évben átlagosan 120 l/sec, csúcsban 140 1/sec-ra növekszik. Az erőmű meglévő vízellátási berendezései a megnövekedett vízigényt az Általér vízhozamaiból 75%-os valószínűséggel, míg a tatai távvezeték a vízigény 70%-át biztosítja. Ezért az erőműnek a jövőben kb. 40 l./sec pótvizre lesz szüksége. Ez a vízimennyiség a XV/b és a Síkvölgyi akna elfolyó bányavizeinek a hűtőtóba történő bevezetése révén jelenleg is rendelkezésre áll, és ez a kb 38 m

3/p (550 l/sec) vízmenynyiség az erőmű távlati vízigényének többszörösét is fedezi. Az erőmű ipari vízellátásánál további biztonságot jelent az oroszlányi bányaüzemek bányavíz mennyiségei és a város derített szennyvíz mennyisége, amelyek az erőmű hűtőtaván keresztül kerülnek lefolyásra. Ezért a Bánhidai Erőmű távlati ipari vízellátása biztonsággal megoldottnak tekinthető. Az erőmű ivóvízminőségű ipari vízigényét saját kútjaiból biztosítja. Tatabánya többi vízdgényesebb ipartelepei a következők: 17 000 m

3 'nap vízigénnyel 3 200 m'/nap vízigénnyel 2 500 m

3/nap vízigénnyel 4 300 m

3 nap vízigénnyel 4 400 m

3/nap vízigénnvel 14 000 m

3/nap vízigénnyel E 46 000 m

3/nap vízigényt jelenleg bányavízből fedezik. A bányavizek mennyiségileg a vízigényt biztonsággal fedezik, de minőségi szempontból a bányavíz szennyezettsége miatt nem minden esetben kielégítő. Az ipari létesítmények távlati vízigénye, miTatabányai Erőmű Cement- és Mészmű Alumíniumkohó és karbidgyár Bányaüzemek Öntözés és strand Palahányó vei az ipar távlati fejlesztési terve ma még nem ismert, pontosan nem határozható meg. Ezért az ipar távlati vízigényét a jelenlegi igénnyel azonosnak tételezzük fel, holott a Paláhányó 14 000 m

3/nap vízigénye a közeljövőben megszűnik. Tehát az ipar távlati 46 000' m

3/nap vízszükséglete a jövőben várhatóan még fokozódó bányavíz mennyiségből biztosítható. Az ipari vízellátás végleges megoldásánál azonban arra kell törekedni, hogy a jövőben az ipar igényének megfelelő minőségű vizet kapjon. A város ivóvíz szükségletét az újvárosi karsztaknából, az 1038-as karsztkútból, a VI-os ipari vízaknából és a Sasbérci vízaknából biztosítja kb. 11 000 m

:i nap vízmennyiségben. (A fentieken kívül a 772-es kút jelenleg tartalékkútként szerepel, amelynek hozama kb. 2600 m

3 nap). Ezek a víztermelő helyek a városi Víz- és Csatornamű kezelésében vannak. Vizük közegészségügyi szempontból megfelel. A város távlati vízigénye 200 l/fő fejadaggal számolva 1965-ben 65 000 fő figyelembevételével 13 000 m

3/nap, míg 1957-ben 75000 fő lakossal számolva 15000 m

3/nap. Ehhez hozzáadva az ipar számára szükséges kb 1900 m

3/nap ivóvízminőségű ipari vízigényt, a város távlati ivóvízminőségű vízszükséglete 17 000 m

3/ nap. A rendelkezésre álló adatok szerint Tatabányán az 1961. évben a 46000 m

3/ nap ipari vízigénnyel szemben 10300 m

3/'nap bányavizet és a Sasbérci, az Újvárosi karsztaknából, vaamint az 1038-as sz. fúrásból kb. 17300 m

3/nap ivóvízminőségű karsztvizet termeltek. A XIV a vízakna építésének befejezése után előreláthataón 1965-ben, amennyiben a jelenlegi ivóvízminőségű víztermelő helyek hozama a jövőben nem fog csökkenni, Tatabánya ivóvízminőségű víztermelése kb. 53 000 m

3 nap mennyiségre fog növekedni. Ez a vízmennyiség 3-szorosa a tatabányai ivóvíz igénynek. Ezért a víznyerési lehetőség és elsősorban a XlV/a vízakna a jövőbeni bázisa lehet egy megvalósítandó regionális vízellátási rendszernek. Tata és környékének vízgazdálkodása. Tata jelenlegi lakossága 20 000 fő. A távlati lakószám 1965-ig 50 000 fő, amelynek ivóvízigénye kb. 8000 m

3/nap. Tata és környékén víznyerési szempontból a langyos forrásokban jelentkező karsztvíz érdemel figyelmet. Ha összehasonlítjuk a jelentősei b források 1919ben Horusitzky Henrik által közölt hozamait a VITUKI 1961. évi vízhozammérési adataival, jelentős vízhozamcsökkenés tűnik szembe. Eszerint 1919-ben a tatai karsztforrások (Fényes források, Angolkerti források, Nagytó forrásai, Török fürdő forrásai, Lo Presti forrás és Kertaljai völgy forrásai) összhozama kb 225 000 m

3/nap volt, míg az 1961. évben a források összhozama már csak 33 000 m

3/nap. Ez a vízmennyiség azóta a Tükör forrás megszűnésével tovább csökkent. Ezek az adatok valószínűleg nem tükrözik a vízhozamcsökkenés számszerű értékét, de a vízhozamcsökkenés ténye a források hozamának csökkenő tendenciája minden kétséget kizáróan megállapítható. A tatai források nagyarányú vízhozamcsökkenése feltételezhetően a tatabányai bányavíztermeléssel hozható összefüggésbe. A város jelenleg a Lo Presti forrásból, a Török fürdő forrásból, Népparki források területéről, ilietve a Szociális Otthon kútjából biztosítja vízszükségletét. A város távlati vízellátása, mivel a Fényes források hozama az itt kialakított fürdő céljaira van fenntartva, előreláthatóan a Népparki források mélyszintű foglalása révén megoldható lesz. Ha az ilyen irányú folyamatban levő vizsgálatok nem járnak eredménnyel, akkor Tata város vízellátása csak a tatabányai XlV/a vízaknára, vagy Dunára támaszkodva oldható meg. A tatai Nagytó vízgazdálkodását a tatabányai bányavizek felhasználása károsan nem befolyásolja, mivel a szénbányászat következtében a felszíni vizeken felül kb 50 000 m

3/nap többlet vízmennyiség fog a jövőben is a tatai Nagytóba bejutni. Tata és a Duna közötti terület. Az Általér vízgyűjtőjének Tata térsége és a Duna völgye közötti sza124