Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Dr. Török Endre: Adatok a Marcal-völgy hidromorfológiájához

nyára a fenyő -nyív IV. fázisban ezt elhordta a Marcal. Lepusztító tevékenysége mellett az aleuritos agyagos üledék a völgy két oldalán megtalálható. Ezt az l-es valamint az 5-ös fúrásunk harántolta. összefüggőbb és tekintélyesebb képződmény az óholocén mogyorótölgy felhalmozott üledékanyaga. Kőzettanilag abban tér el az előbb tárgyaltaktól, hogy egységesen részesedik ebben az aleuritos agyag mellett a kőzetliszt. A szelvény teljes szélességében jelentkezik általában 2,80—5,00 m mélységig. E korban kezdődik a napjainkig tartó süllyedéssorozat. Teknőalakú medencék alakulnak ki. E süllyedések módosítják a folyók mechanizmusát. A vízállás kicsi az éghajlat száraz. A folyami akkumuláció zömében finomabb anyagokkal ment végbe. Az időszakos heves záporok nagy mennyiségű anyagot szállítanak az eróziós tevékenység során. Felszínformáló erő ekkor a szél is. A meleg száraz időben a vízmennyiség megcsappan, a hordalékmennyiség megnövekszik, A növénytakaró arculatában gyökeres változás történt, a száraz kontinentális éghajlat eltűntette a fenyveseket és kialakította az utolsó klimatikus sztyeppét. Ez a mogyoró kor. Ugyancsak részt vett az üledék lerakásában a tölgy kori folyómechaniamus és klíma. Az újholocén atlanti tölgyfázisa fokozódó nedvességgel, az erdő záródásával csökkenő hordalékkal és növekvő eróziós hatással jelentkezett a területen illetve a folyókon. A pollenképben még nagy a Pinus %-os részesedése, de a fenyő már nem terjeszkedik. A vizenyős lápos területrészek ebben az időszakban már nem száradnak ki, mert pollen ezekben is található. A folyó a kor végén erőteljesen fejlesztette kanyarulatait, szélesítette völgyét. Igazolja ezt az a tény, hogy a tölgy időszak üledékei majdnem olyan szélességben megtalálhatók a völgyben mint az újholocén fiatalabb hordalékos üledéke. A tölgy-bükk l. fázis üledékét a keresztszelvényben aránylag kis szakaszon tudjuk kimutatni. Az üledék közép- és durvaszemcséjű homok, jelentéktelen súlyszázalékban találunk ebben aleurit frakciót. A magasabb ártereken mélyített fúrásaink harántolták ezt. A pollenkép gazdag. A vizsgálatok jól tanúsítják a Pinus igen nagymértékű csökkenését. A Quercus előretörése nem nagy ugyan, de jelen van. A 2—3—4-es fúrásunkban mintegy 2,10—2,20 m mélységben harántoltuk a 'bükk I. jelenkori üledéket. Ez az üledéksor a legdurvább hordalékból áll, eltekintve a közbetelepült agyagos fínomhomokos üledéktől. A bükk I-ben fokozta a folyó a bevágódást, aminek eredményeként a tölgykori mederszakaszok felfűződnek, azok, az aktív mederszakaszból árvízmederré váltak. A mélyedések a völgyben e korban víz alá kerülnek. Hűvös és nedves szubboreális időszak köszöntött ezzel be. összefoglalóan megállapíthatjuk a területszakaszon, hogy a sekélyfúrások tanúsága szerint a mogyoró és Hidromorfológiai 1. Az ásványtani vizsgálatok során kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a posztglaciális időszaktól napjainkig, hol a mészkőterületre jellemző ásványos kép, hol pedig az; eruptív felépítésű vidék ásványtársasága mutatható ki a vizsgált középső Marcal-völgy teljes szakaszának hordalékos üledékében. 2. Metamorf (kristályos pala) kőzetfelépítésű terület ásványos összetételére csupán egy mintából következtethetünk. 3. A pollenanalitikai vizsgálatok eredményeit felhasználva megállapíthatjuk, hogy a vizsgált szakaszon nagymérvű lepusztulás volt, ugyanakkor a Marcal és mellékpatakjai nagymennyiségű és vastagságú üledéket raktak le. f tölgy fázisban finom hordalék rakódott le, a tölgybükk I. fázisban durvább, a bükk teljes szakaszában pedig a legdurvább hordalékos üledéket találjuk. A fenyő-nyír időszakban a folyó a hordalékát legnagyobb részt elhordta. A fenyő-nyír időszak hordaléka csak a vízzel kitöltött depressziókban talált lerakodást, amit a folyó eróziós tevékenysége a korábbi idő üledékével együtt elhordott. Ezzel az üledékkel „gyalulta" le az idősebb képződményeket is. Az akkori árterület organogén szukcessziója huzamosabb ideig nem tudott a területen uralkodni, vegetálni, mert különben itt is kialakult volna a Marcal-völgyfe jellemző lápos tőzeges település. A jelenkorban a folyó ismét finomabb hordalék kai tölti fel völgyét. A bükk II-kori völgyszélesítés által érintett területeken az ártéri feltöltés a jellegzetes (újholocén ártér). A vizsgált területen a második fúrás-sorozatot Szélmező—Kemeneshőgyész között mélyítettük (2. sz. ábra). Kemeneshőgyész irányában a Marcal-főcsatorna balpartján az üledékek felsőszintjében elszórtan Marcal kvarckavics található, alatta mintegy 2,5—3,5 m kavicspad települ, ezalatt kékesszürke agyag, aleuritos agyag helyezkedik el. A völgy tengelye irányában az aleuritos agyag összlet vastagsága nő, a Marcal közvetlen jobbpartján az árteret a 3. 4. sz. fúrás környékén durva homok, kőzetliszt borítja szórványos kavics betelepüléssel. A Kis-Bittva irányában a homokos, kőzetlisztea üledéket agyagos üledéksorozat váltja fel. Az 5-ös és 6-os fúrás az ártér felső szintjétől a fúrás talpáig tőzeg. A tőzeg kiékelődve kapcsolódik az ártér finomabb-durvább lerakott üledékéhez. A tőzegtelep vertikálisan nem egységes településű, mert 4,00—4,50 m mélységben 30—40 cm-es tőzeges rétiagyag-csík választja el. A Marcal-völgy egyik legmélyebben fekvő területe. Ezért is alakulhatott itt ki ilyen nagykiterjedésű tőzegtelep. A Marcal és a Vasmegyei mellékcsatoma között lerakott üledék a bükk-ben és a mogyoró-tölgy időszakban halmozódott fel. A tölgy időszak végén láposodás indult meg ezen a területen, a talajvízszín emelkedik, a terület süllyedése következtében kialakul a tőzegtelep. A terület süllyedését igazolja a tőzeg között tel pülő agyag, amelyet egyértelműen meg lehetett határozni. Kár hogy az innen vett minták pollenszegények. összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Marcalvölgyi lápos, tőzeges területek kialakulása a mostani kutatások során az óholocén fenyő-nyír III-ban a tölgy II-ben és a bükk I. szakaszában ment végbe. A bükk II-ben a lápok visszahúzódnak a kontinentális éghajlat következtében és legújabban a terület "vízrendezése emel gátat a lefolyástalan területek kialakulásában. haA. következtetések. 4. A foV/óvízi szállítású lerakott üledék közvetlenül települ a tekintélyes vastagságú nem folyóvízi, vagy nemcsak folyóvízi üledékre. 5. A vizsgálatok szerint glaciális üledéksort ezekben a mélységekben nem lehetett kimutatni. Minden bizonnyal a fúrások feküje a posztglacális süllyedések belvízi agyagos aleuritos rétegsorának felső szintje. 6. Az időszakos folyóvízi elöntés következtében alakult ki a terület nagy tőzeg területe és telepe. A kutatott területen, elsősorban a Hertelendi-major és Szélmező-puszta vidékén a tőzeg pollenképe arra enged következtetni, hogy a glaciális, posztglaciális agyagkomplexumra közvetlen a tőzeg települ. Ez a tőzegtelep egyidős az agyaggal és akkor alakult ki, amikor a területen nagy területrészeket borított a lefolyást nem találó víz.