Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Dr. Zsilák György László: Piszkarev, I. V.: Üvegfonal szita szövetek (Gosztehizdat, Moszkva, 1960) Könyvismertetés

anyagában mennyi vízügyi, illetve vízgazdálkodási vonatkozású emlékkel találkozunk. Hazai vízerőhasznosításunk elmaradottsága miatt nagyrészt feledésbe merült — sőt sokak számára szinte hihetetlennek tűnik! —, hogy mennyi úttörő eredmény fűződik e téren r. magyar mérnökök nevéhéz. Ma már aliig ismeretes, hogy a korszerű vízierőművek berendezéseinek — a különböző kapcsoló és szabályozóberendezéseknek — a kialakítása, generátorok párhuzamos járatásának megoldása a Ganz-gyár mérnökeinek érdeme (Innsbruck, Tivoli). A kiállításon érdekes fényképsorozat és egyéb dokumentumanyag mutatja be a Tivoli vízerőművek és a Tivoli—Róma távvezeték építkezéseit, s azt a lelkes fogadtatást, amit az. első állandó jellegű távvezeték, s az elektrotechnika fejlődéséiben korszakalkotó lépésként üdvözölt első Tivoli erőmű átadása a kor vezető elektrotechnikusaiból kiváltott (1892). A magyar mérnökök itt oldották meg először a hőerőművek és vízerőműveik kooperációját, ami a modern energiagazdálkodás egyik alappillére lett. Az új erőátviteli rendszer sikereinek köszönhető, illetve főleg az olaszországi megrendelésekkel kapcsolatos vízgépgyártásunk kifejlődése is. A turbinák sorozatgyártását a Ganz-gyár a nyolcvanas években — a transzformátor rendszer kialakulása idején — kezdte meg, s a vízerőművek felállítása terén végzett munkával párhuzamosan a századfordulóig nem kevesebb, mint 755 turbinát gyártott, összesen mintegy 110.000 LE összteljesítménnyel. A másodiik Tivoli-erőmű számára 1901-ben a gyár már 2500 LE teljesítményű turbinákalt készített, 1904ben 6000 LE-s, 1912-ben pedig már 18.600 LE eff. teljesítményű — s nemzetközi viszonylatban is határteljesítményt jelentő — Francis turbinákat szállítottak Dalmáciába. A kiállítás anyagának zöme természetesen a legjelentősebb magyar elektrotechnikai találmány: a transzformátor és a transzformátorok párhuzamos kapcsolásán alapuló egyfázisú váitakozóáramú elosztórendszer, az ún. „Ganz-rendszer", kialakulásával (18841886) és elterjedésével foglalkozik. A bemutatott dokumentumok is bizonyítják, hogy a magyar feltalálók a rendszer alkalmazása során a korszerű villamosátvitel szinte valamennyi döntő kérdését megoldották, minden lényeges elemét kidolgozták. Az említett kapcsolóberendezések, önműködő feszültségszabályozók első megoldása mellett számos újítás fűződik a nevükhöz a rendszer elemeit képező dinamók, generátorok és motorok korszerű szerkezeti formáinak kialakítása terén is. így pl. az újabban előtérbe kerülő (öngerjesztésű kompaudált) szinkrommotorok kialakítása is Zipernowsky érdeme. A kiállításnak műszaki multunk egyik kiemelkedő fejezetének megismertetése, haladó hagyományain K ápolása mellett legfőbb célja az volt, hogy minél szélesebb körökben felébressze az igényit a régóta sürgetett és hiányolt magyar nemzeti műszaki múzeum iránt. A jelek szerint ezt a célját is sikerült elérnie. Kormányzatunk kultúrpolitikája ma egy újtartalmú általános műveltség, a politechnikai műveltség kialakítására törekszik, s az okatási reforrp is ennek az új műveltségnek az alapjait építi. E feladat megoldásában azonban aligha nélkülözhetjük többé a korszerű közművelődés olyan fontos tényezőjét, az oktatás olyan íkorszerű eszközét, mint amilyet a világszerte egyre nagyobb szerephez" jutó műszaki (vagy politechnikán) múzeumok jelentenek. A társadalmi fejlődés igényei parancsolóan írják elő egy olyan műszaki múzeum létrehozását, mely a korszerű szakmúzeumok 'kipróbált eszközeivel ós módszereivel ad képet a technika fejlődéséről és eredményeiről — vagyis múltjáról és jelenéről egyaránt. A legáltalánosabb nemzetközi tapasztalatok szerint a műszaki ismeretterjesztés é korszerű intézményei — a műszaki múzeumok — a legalkalmasabbak arra, hog.v a technikai ismereteket a legszélesebb tömegek számára hozzáférhetővé tegyék. A műszaki múzeumban kell tehát keresnünk azt az eszközt is, mely társadalmunk eddigi — túlnyomóan társadalmi-történeti jellegű áitalnos műveltségének egy korszerű politechnikai műveltséggé való fejlesztését, kiszélesítését a leghatásosabban szolgálhatja. KÖNYVISMERTETÉS Piszkarev U. V.: Üvegfonál szitaszövetek (Gosztehizdat, Moszkva, 1960.) / A könyv negy fejezetben tárgyalja a hétéves terv során előirányzott műanyagok gyártását, ezen belül a szűrőszövetek alkalmazását és vizsgálati módszereit. Az I. fejezet az üvegfonalak átvételét és tulajdonságait tárgyalja. Ismerteti az üveg összetételét, melyből az üvegfonalat nyerik, meghatározza a szűrőanyagolk tulajdonságait. Bemutatja az üvegfonal gyártásának technológiáját. Az előállított üvegfonal agresszív vizekkel szemben ellenálló, jellemző rá a kis súly, nagy szakítószilárdság, hőmérsékletellenállás és több fontos mutató. A szerző bemutatja azt az érdekes tulajdonságát is az anyagnak, mely szerint az átmérő növekedéséve! a szakítószilárdság csökken. Az üvegfonál rugalmassága 300 C°-ig gyakorlatilag nem változik, ezen hőmérsékleten felül változása alig mérhető. A II. fejezet az üvegfonál szűrőszövet készítésének technológiáját mutatja be. A III. fejezet az üvegfonálból készült szűrőszövetek fizikai-jmecha-nikai tulajdonságait és szűrőképességét tárgyalja. A követelmények alapján ennek a szűrőszövetnek nagy szűrőképességűnek, kis hidraulikaj ellenállásúnak és kopásellenállónak kell lennie. A szerző a különböző szitaszöveteken végzett vizsgálatokat táblázatosan foglalja össze, ezekből megállapítható, hogy különböző típusú szitaszövetek változó nyomás esetén milyen vízhozamokat szállítanak. Bemutatja az üvegfo-nál szitaszövet vizsgálati módszereit (szilárdság, levegő áteresztő képesség, hidraulikus ellenállás és vízáteresztő képesség meghatározása), ezek eszközeit és a számítási módokat. A ÍV. fejezet az üvegfonál szitaszövetek kísérleti alkalmazásáról számol be, különböző típusú szöveteket mutatva be. Ezek életttaritamát helyszíni kísérletekkel és laboratóriumi körülmények között vizsgálták. A könyvet számos táblázat, az egyes kísérleti berendezésék ismertetése teszi teljessé. Dr. Zsilák György László 151