Hidrológiai tájékoztató, 1962

2. szám, augusztus - Dunaújvárosi ankét - Szakvári Jenő: A regionális vízellátás és a korszerű település kapcsolata

kommunális létesítmények, úgymint közigazgatási, közoktatási, egészségügyi, szociális, kulturális, kereskedelmi, sport, vendéglátóipari objektumok, valamint a helyiipari szolgáltatást ellátó kisebb üzemek, mint szikvízüzem, mosoda, kenyérgyár, szeszfőzde, tejüzem, stb. vízellátását biztosítja. Az ipari rendszer kimondottan egyes ipari üzemek vízigényeit közvetett, vagy közvetlen (hálózati rendszer) módon kielégítő mű. Az együttes jellegű vízellátó rendszer mind a kommunális, mind az iparj igényeket egyaránt kielégítő létesítmény. A regionális vízellátó rendszerek kialakításának szükségessége és vízgazdálkodási alapelvei Adott területen az alábbi tényezők tehetik szükségessé regionális vízellátó rendszer létesítését: 1. A hidrológiai adottságok — a különféle víztartó rétegek csekély vízu'tánpótlódása miatt — nem biztosítják a vízigénnyel arányos helyi vízkitermelés lehetőségeit. 2. A bányaművelés preventív védekezéséből adódó vízszintleszívó hatás következtében a felszínközeli vízadó rétegek kiapadnak, a mélységbeli rétegekből az egyre lejjebb száló üzemelési szint gazdaságtalanná teszi a sok helyi vízkitermelést, sőt, a kivehető vízmenynyiség az adott helyi igényeket sem elégíti ki. 3. A kisebb vízfolyások erősen kiegyenlítetlen vízhozama miatt jelentősebb mennyiségű ipari vízkivétel nem lehetséges. 4. A vízfolyások szennyezettsége az ipari vízigények kielégítését csak bizonyos minőségi határig teszi lehetővé, illetve az ivóvízbeszerzésre gazdaságos megoldást biztosít. * 5. A kiadott és érvényben levő vízhasználatok gyakorlásának károsodás nélkül az újabb helyi igények csak távolabbi területről elégíthetők ki. 6. A bányavizek egyrészt •szennyezettségük miatt, másrészt a bányaművelés helyi és mélységbeli változása, esetleges megszűnése következtében ritkán alkalmasak nagyobb, állandó vízmennyiséget biztosító vízművek létesítésére. 7. A vízellátás tekintetében kellően át nem gondolt város- és ipartelepítés következtében a helyi vízbeszerzésre a vízföldtani adottságok, vagy kellő védőterület hiánya miatt nincs mód. A helyi vízbeszerzéseket akadályozó és az előbbiekben felsorolt adottságok egyenkénti, vagy együttes jelentkezése teszi szükségessé a 'különféle fajtájú és jellegű regionális vízellátó rendszerek létesítését. Ahhoz azonban, hogy a helyes vízgazdálkodás szellemében történjék a regionális vízellátó rendszerek kialakítása, szükségesnek látszik a vízgazdálkodás alapelveinek rögzítése. v 1. Kommunális ellátásra elsősorban az ivóvíz minőségű vizeket kell igénybe venni, míg az iparivíz igenyek kielégítése főleg vízfolyásokból, felszíni tározókból biztosítandó. 2. Mélységbeli vizek hasznosítása esetén csak oly víztartó rétegek igénybevétele jöhet szóba, melyek megcsapolása nincs kihatással a meglevő vízhasználatokra, továbbá gazdaságos kitermelésük szorosan öszszefügg a rétegvíz várható üzemi szintjével, vízutánpótlódásával és vízminőségével. 3. A mélységbeli víztartó rétegekből tartósan és gazdaságosan ki nem termelhető vízmennyiséget elsősorban a felszínközeli és vízfolyások-menti kavicsteraszok vízkészletének hasznosításával kell biztosítani, mert a természetes talajszűrés sok esetben szükségtelenné teszi a vízkezelést. 4. A kavicsteraszvizek vízhasznosításánál a réteg kiterjedésének, vastagságának, a vízáramlás irányának, minőségének és minőségi változásának, a rétegben tárolt és utánpótlódó, a tartósan kivehető vízmennyiségnek, a várható depressziótölcsér kialakulásának vizsgálatát el kell végezni. Az ilyen vízhasznosításra kihatással lehet a vízfolyás későbbi szennyeződése, míg maga a vízhasznosítás befolyásolhatja a környező terület mezőgazdaságát, talajvízszint alakulását. 5. Ahol lehetséges, célszerű a kavicsteraszok mesterséges talajvízdúsítását számításba venni. 6. A karsztvizeket lehetőleg a mélykarsztban kell megfogni, mert így a kavernák, repedések, járatok által biztosított kellő földalatti tározótérfogat nagyobb vízhozamkiegyenlítést biztosít, tehát a karsztvíz hasznosítás így a leggazdaságosabb. 7. A karsztterületek, felszíni tározásra kiszemelt területek környékén szennyeződést, fertőzést okozó objektumok létesítését, szennyvíz elhelyezését kerülni kell, mert ellenkező esetben a védőterületek kialakítási nehézsége esetleg az ivóvízként történő felhasználást megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi. 8. A vízfolyásokból elsősorban a nagy vízigényű ipartelepek elégítendők ki, de ha azok kiegyenlítetlen vízhozama erre csak részben nyújt lehetőséget, a^kor felszíni víztározók építésével kell a kellő vízhozamkiegyenlítést biztosítani. 9. Azokon a területeken, ahol a mélységbeli és felszínközeli vízkészletek már elégtelenek, ott — amenynyiben mód van rá — dombvidéki tározásokkal kell a hiányzó vízmennyiséget ivóvízellátásra is biztosítani. 10. Felszíni vízfolyások vízhasznosítása esetén az adott vízfolyás egészére vízmérleget kell összeállítani, melynél a régi vízhasználatok felülvizsgálata mellett figyelembe kell venni — a természetes minimális vízszállítás alapulvételével — a tervezett összes vízkivételt (ivó-, ipari víz, öntözővíz) és a felhasználás után visszaadott vizet, a meglevő, vagy tervezett szennyvízbevezetések helyét, a szennyvizek mennyiségét, a msllékvízfolyások minimális hozamát. 11. A vízfolyások vízminőségének megóvása érdekében azokba csak tisztított szennyvizet szabad bevezetni, de ezek alatt is csak megfelelő távolságban (Dunánál mintegy 1,5 km, egyéb vízfolyásnál kb 5 km) szabad ivóvízkivételt számításba venni. 12. Felszíni vízhasznosításnál a meglevő és tervezett szabályozóművek, árvédekezési gátak kihatását figyelembe kell venni. 13. A kitermelt bányavizeket főleg ipari célra lehet és kell hasznosítani, mivel vízminőségük ivóvízre ritkán alkalmas. 14. Az ipari üzemeknél meg kell követelni a maximális belső vízforgatást. 15. Mind ipari, mind ivóvízműveknél a hálózati veszteség csökkentésére, a víztakarékosságra kell törekedni. Korszerű települések, ipari gócpontok vízellátásának kapcsolata a regionális vízellátó rendszerekkel. A korszerű települések, szocialista városok kifejlődése. telepítése rendszerint szorosan összefügg az egyes ipari gócpontok kialakításával. Ez a tény természetszerűleg azt eredményezi, hogy a lakosság, a kommunális létesítmények, helyiipari ivó- és minőségi ipari-víz igénye — más hasonló népességű települések vízigényéhez képest — az alábbi okok miatt lényegesen nagyobb: a) a teljes egészében összkomfortos lakásokban, a vízfejadag átlagosan eléri a 150 1/fő/nap, csúcsban a mintegy 220 1'fő/nap értéket, de ennél magasabb érték is elképzelhető; b) a lakosság nagy része fiatal, vagy középkorú munkaképes dolgozókból áll (Dunaújváros, Kazincbarf) a teljes közművesítések az épületeken belül szaporodás nagyobb, így százalékosan nagyobb férőhelyű szülő- és napközi otthonokra, óvodákra, iskolákra van szükség; c) a szociális és'egészségügyi igények, valamint az egészségügyi ellátások egyre fokozódó mértékben jelentkeznek; d) a vendéglátóipari, üzemélelmezési, a helyiipari hálózat nagyobb mérvű kiépítése a kommunális vízigény növekedésével jár; e) a közoktatás fejlődése, a továbbtanulás lehetőségének biztosítása, az iskolák, kollégiumok, benntlakásos tanfolyamok számszerű és férőhely szerinti növekedése, tehát a vízigények emelkedését eredményezi; 61