Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Hőnig Gyula: A mezozóos szerkezeti vonalak és a hévizek kapcsolata a Mecsek hegységben

az a mennyiség nem került a kútból kitermelésre, tehát a föld mélyében maradt. Elkészült a berendezés a 90 m

3/óra, illetve 2200 m

3/nap 69 C°-os víz felhasználására méretezve. így ezzel a berendezéssel a kútból a mai nap is, napi átlag 1200 m

3 60 C° vízzel termelnek ki többet, mint 1952 előtt, tehát a népgazdaság számára — ha már most ugyanúgy, mint az előbb, átszámítjuk ezt a melegvízmennyiséget 6000 kalóriás szénre — napi 11 600 kg szenet takarítanak meg. Ha most megnézzük Budapest térképét, rajta feltüntetve a hévizű kutak és gyógyforrások helyét és figyelembe vesszük az 1951-ben és 1954-ben végzett forrásösszefüggési vizsgálatok eredményeit, akkor arra a következtetésre kell jutni, hogy a Margitsziget II. sz. kútból kitermelt többlet melegenergia és a nagyobb állandó jellegű depresszió a környéken levő forrásokon előbb-utóbb éreztetni fogja hatását, mivel az eddig kialakult egyensúlyt megbontották. Ilyen szempontok 'igyelembevételével megvizsgáltuk a közvetlen környéken elhelyezkedő melegvizű 40 C°-on felüli kutak és források vizének hőmérsékleti állapotát az 1952. évi állapothoz viszonyítva és a következő eredményeket kaptuk. Vizsgáltuk először — véleményem szerint ebbe a forrásrendszerbe tartozó legtávolabbi kutat — a Szabadság strand kútját. Ennek a kútnak a vize 1952-ben 40 C° volt. 1959-ben 36.8 C°, jelenleg 1962-ben is 36.8 C°. Tehát az elmúlt években a hőveszteség 3.2 C°. Ha ezt átszámítjuk — figyelembe véve a kútból kitermelt napi vízmennviséeet. 8640 m'-t — szénegyenértékben mint az előzőeknél, akkor azt kapluk. hogv ma nani 4608 kg 6000 kalóriás szénnek megfelelő melegenergia hiányzik a kút vizéből és félő, ha a csökkenés tovább tart. akkor a távfűtési hálózatot kell ioénvbe venni, hogy a szükséges hőmérsékletet biztosítsuk a fürdő üzemeltetéséhez, ez ma már meg Is történt. 1961-ben a hévíz energiáiára tervezett téli öltöző fűtését a víz hőmérsékletének csökkenése miatt — át kellett kapcsolni a távfűtő hálózatra. Ez a fűtés a vállalat részére havi 20 000 forint kiadást lelent a téli szezonban. Ezután a Margitsziget északi végén levő I és III. sz kutakat vizsgáltuk. Ezeknél a kutaknál 1952-től a következőképpen alakult a hőmérséklet. 1952-ben 41 C° volt a kutak vizénele hőmérséVlete. .Telenle«- 1962-ben a hőmérsékletük átlagosan 38 C° Tehát a hőmérséklet esés 3 C°. Ezt a hőmérséklet esést átszámítva szintén szénre, figyelembe véve a kutakból kivett nani átlas 8640 m

3 vizet. 4320 kg fiOOO kalóriás szénmennviségnek megfelelő kalóriamennyiség mutatkozik, mint veszteség. A harmadik forrásesonnrt — amelv a legközelebb van a Margitsziget TT. sz kúthoz — a T.ukáes—Császár fíirdő terílletén falc-idő források. Ha Itt vizsgállnl* a hőmérsélrW változást és ennek megfeleljen kalória szemDont-iábői a helyzetet a követVevfi Vírvef kanlnk. A Császár fürdő forrásainak hőmérséVlete 1952hen áflntfns b ^^ér-s^VleHel c-7^mn1va 1 veit Talenleo ugvanezeVníl n forrásoknál ugvanúfv számolva az átlagot a hőmérséklet 41,3 C°, tehát a hőmérséklet esés 12,8 C°. A Lukács fürdő Lukács forrásánál mint a fürdő bázisánál, 1952-ben a hőmérséklet 58 C° volt, ma csak 46 C°. A hőmérséklet esés 12 C°. Az iszaptónál 1952-ben az átlagos hőmérséklet 39 C° volt, ma viszont csak 28 C°. A hőmérséklet esés 11 C°. Ez szükségessé tette, hogy a tavat zárt medencévé alakítsuk át és külön biztosítsuk a fúrt kutakból a szükséges gyógyvizet. Ma már az iszaptó így üzemel. A Lukács fürdő területén fakadó Király forrás hőmérséklete 1952-ben 50 C° volt, ma viszont csak 40,8 C° a forrásvíz hőmérséklete. Itt a hőmérséklet esés 9,2 C°. Ezeken kívül a hideg forrásoknál is mutatkozik 1—2 C° hőmérséklet esés. Ha figyelembe vesszük a napi átlag 4300 m

3 kitermelt vízmennyiséget és átlag 11 C° hőmérséklet esést veszünk, akkor a napi hőmérséklet veszteségből számolt kalóriaveszteség 6000 kalóriás szénben kifejezve, naponta 7920 kg. Tehát ennyi kalória érték hiányzik jelenleg a Lukács—Császár fürdő forrásaiból naponta. Számításnál nem vettük figyelembe a hideg forrásoknál már az előbbiekben említett 1—2 C° hőmérséklet esést. Ha azt is figyelembe vennénk, akkor kb 20%-kal növelné a szén mennyiségét. A fentieket öszegezve, ha összevetjük a nyereséget és a veszteséget, a következő képet kapjuk az 1962-es állapotnak megfelelően. Széchenyi I. sz. kút Margitsziget II. sz. kút Szabadság strand kútja Margitsziget I. és III. sz. k. Lukács fürdő forrásai összesen: Nyereség Veszteség 7 466 kg/nap — 11 600 kg/nap — — 4 608 kg/nap — 4 320 Kg/nap — 7 920 kg/nap 19 066 kg/nap 16 848 kg/nap Ha egyenleget csinálunk, akkor azt kapjuk, hogy ma még napi 2 218 kg/nap 6000 kalóriás szénmennyiséget takarítunk meg a népgazdaságnak. De ha azt veszszük figyelembe, hogy a többlet vízkitermelés és így többlet kalória nyereség csupán csak a Margitsziget II. sz. kútnál van, akkor viszont ma már naponta 5 248 kg 6000 kalóriás szénnek megfelelő veszteség jelentkezik a Budapest gyógyfürdőváros gyógyvizeinél. Nagy kérdés, hogy ezeknél a kutaknál és forrásoknál meddig fog tartani még ez a hőmérséklet esés, vagyis mikor fog beállni az egyensúlyi állapot. Ma még nem lehet meghatározni, hogy ezek a hőmérséklet esések, illetve csökkenések milyen súlyos nehézség elé fogják állítani a Fürdőigazgatóságot, illetve rajta keresztül a Fővárosi Tanácsot a Lukács—Császár fürdők hévízellátásának biztosítása terén. Ezért véleményem szerint legsürgősebben — a budapesti hévizekkel foglalkozó és így erre illetékes hatóságok és intézmények, így az OVF, a Magyar Állami Földtani Intézet, EKME Ásvány—Földtani Tanszék — közös nevezőre kell jutni és egységes állásfoglalást kialakítani a budapesti hévizes forrásokból és kutakból kitermelhető vízmennyiségre vonatkozóan, mert csak így lehet biztosítani Budapest Fürdőváros gyógyvízellátását és fürdőfejlesztését. A mezozóos szerkezeti vonalak és a hévizek kapcsolata a Mecsek-hegységben HONIG GYULA Mecseki Földtani Kutató-Fúró Vállalat; Komló A Mecsek hegység szerkezeti felépítésében fontos szerep jut a mezozóos, elsősorban a krétaeleji, újkimmériai szerkezeti vonalaknak. Ezek már régóta ismertek voltak, de elsősorban felszíni adatok alapján: pontos helyzetük és az elmozdulásuk mértéke nem volt kellően tisztázott. Az eddig ismeretes hévizek a triász mészkőhöz kapcsolódtak, nem volt határozottan eldönthető, hogy a szerkezeti vonalaknak milyen szerepük van. A Mecsekben az utóbbi évek mélyfúrásai olyan adatokat szolgáltattak, amelyek a felszíni adatokkal