Hidrológiai tájékoztató, 1962
3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Csapody István: A Fertő tó és környékének növényzete
Cetum davallianae pannonícum (Soó 1957) alárendeltebb szerepet játszik, csak kisebb íoltokban lép fel. A Carex davalliana is inkább, mint a komoran sötétlő, nagy foltokban jelentkező Schoenetum niQTicantis pannonícum, (Soó 1957) fáciesképzője jelentkezik. A Schoenus nigricans mellett ez volna a Sch. ferrugineus L. termőhelye is, előfordulása azonban továbbra is kétes (vö. Soó—Jávorka: £631). Érdekes, hogy míg a Kisés Nagy-tómalom Sc/ioeneíum-aiban a Pinguicula vulgaris és Primula farinosa többnyire jelen van vagy volt [30, 57], a közvetlen Fertő-melléki állományokból eddig nem ismerjük. Itt főbb fajai a Triglochin maritimum, T. palustre, Juncus subnodulosus (típus és átmenet a Juncetum subnodulosi pannonícum-hoz), Sesleria uliginoSa (típus és átmenet a Seslerietum uliginosae medioeuropaeum-hoz), Eriophorum latifolium (átmenet a Cariceto flavae-Eriophoretunv-hoz), Molinia coerulea (átmenet a Molinictum coeruleae-hoz). Utóbbi a kiszáradó láprét, amely a mocsárrétekkel (Agrostidion albae: Deschampsietum caespitosae és Agrostetum albae) együtt inkább már a Hanság jellemző társulása [931. b) A láp- és mocsári növényzet mellett a szóbanforgó kistáj jellemző vegetációját a mozaikszerűen váltakozó szoloncsák (Acorellus pannonicus, Bolboschoenus maritimus, Crypsis aculeata. Lepidium cartilagineum, Puccinellia distans ssp. limosa, *Suaeda maritima) és szolonyecszikesek (Camphorosma annua, Hordeum hystrix, Juncus gerardi, Scorzonera parviflora, Pholiurus pannonicus, Plantago tenuiflora) képezik. Noha ezek a szikesek többnyire igen jellegzetesek és nagy kiterjedésűek, magyar részről sem a két világháború közötti időben, sem 1945 után nem részesültek kellő figyelemben. Csupán Bojko [2—6] és főként G. Wendelberger [74—76, 78—81. 84, 86, 87] feldolgozásai állnak rendelkezésünkre, hazai irodalmunkban az ő kutatásaik révén kerültek be [vö. Soó Conspectusát (1947) és „Übersieht"-jét (1957)]. Utóbbiak szerint a Fertő magyar oldalán a következő sziki növénytársulások találhatók: 1. Salicornietum europeae hungaricum Soó (ex Wendbg. 1943) 1945. 2. Suaedetum maritimae hungaricum Soó (ex Wendbg. 1943) 1947. 3. Puccinellietum peisonis (Höfler 1937) Soó 1940. 4. Lepidio—Puccinellietum peisonis (Wendbg 1943) Soó 1957. 5. Lepidio—Puccinellietum limosae Soó 1957. 6. Lepidio— Camphorosmetum annuae Soó 1957. 7. Puccinellietum limosae hungaricum (Rpcs) Soó 1930. 8. Hordeetum hystricis (Soó 1933) Wendelberger 1943. 9. Camphorosmetum annuae (Rpcs 1916) Soó 1933 10. Crypsidetum aculeatae (Bojko 1932) Soó 1939. 11. Acorelletum pannonici Soó 1939. 12. Juncetum gerardi pannonícum (Wenzl 1934) Wendelberger 1950. 13. Agrosteto—Caricetum distantis peisonis Soó 1957 14. Agrosteto—Alopecuretum pratensis Soó 1947. 15. Achilleeto—Festucetum pseudovinae Soó 1945. 16. Peucedano—Asteretum punctati Soó 1947. 17. Artemisio—Festucetum pseudovinae Soó 1945. A szikes iszapnövényzet (1—2) legfontosabb fajai az endemikus magyar sófoalla [Suaeda maritima L. ssp. pannonica (Beck) Soó]; a kontinentális-euráziai ágas sóballa (S. maritima (L.) Dum ssp.salsa Soó) és a sziki ballagófű (Salsola soda L.), végül a kozmopolita sziksófű (Salicornia „europaea L."). A szikfok (3—12) és a szikes laposok (13—14) legjellemzőbb fajai endemikus ok közül a sziki őszirózsa (Aster tripolium L. ssp. pannonicum (Jacqu.) Soó), a*, alföldi aszat (Cirsium brachycephalum Jur.), a fertői mézpázsit [Puccinellia distans (Jacq.) Feri. ssp. Peisonis (Beck) Soó]; pontusiaik közül (Wendelbergernél irano-turániak) a sziki mézpázsit [Puccinellia distans ssp. limosa (Schur) Jáv.], a sziki székfű (Matricaria ' chamomilla L. var. saíina Schur), a szikőr (Camphorosma annua L.), a sziki zsázsa (Lepidium cartilagine-• um L.) és a sziki saláta (Limonium gmelini O. Ktz.). Utóbbi a Hegykő környéki szikeseken is bőven van. a Magyar Növényvilág Kézikönyvében [63] pótlandó. Euráziai, illetve kontinentális-euráziai elterjedésű halofil növények: a mézpázsit tőalakja (Puccinellia limosa), a sziki egérárpa (Hordeum hystrix L.), a sziki útifű (Plantago maritima L.), a sziki gyermekláncfű [Taraxacum bessarabicum (Hörnern) Hand-Mazz.], a bajuszpázsit [Crypsis aculeata (L.) Ait.], a magyar palka [Acorellus pannonicus (Jacq.) Palla.] stb. A szikes, puszta (15—17) legnevezetesebb növényfaja magyar oldalon is az endemikus réti őszirózsa (Aster punctatus W. et K. ssp. canus), a pontusi Limonium gmelini O. Ktz. és a kontinentális sziki csenkesz [Festuca pseudovina Hack. ap. Wiesb. var. salina (Kern) Hack.]. A Fertő magyar oldalán található szikes növénytársulások területi elhelyezkedése (pl. Hegykő környéke, Vitnyédi Svájcer-tilos, Fertőboz stb.) és kiterjedése pillanatnyilag nem állapítható meg. Részletes elemzésük azonban térképezésüktől függetlenül, kívánatos és a Fertő tó Kutató Tudományos Bizottság (FKTB) keretén belül megoldandó feladat. 5. Hanság A Hanság a Fertő medencéjéhez közvetlenül csatlakozó kistáj, egykor mocsaras-zsombékos láp. ma legnagyobbrészt kultúrtáj. Két része közül a déli (kapuvári Hanság) még ma is őriz néhány ősibb foltot (pl. Csikós-égeres, Király-erdő, Király-tó. Boldogasszonyégeres). az északi fele (mosoni Hanság) a letűnt láp vegetációnak csak degradált maradványa. Egykori növényzetérői Zólyomi Bálint térképe és tanulmányai 192—931 alapvetőek (1926—1932), a lecsapolások és egyéb emberi beavatkozások vegetációra gyakorolt hatásával is ő foglalkozott [92], A Hanság mai állapotáról növényzeti vonatkozásban Járainé Komlódi M. [23], erdeiről Soó Rezső (apud Magyar Pál 61) ad képet. Megállapításaik szerint a láperdőket a nyúlánksásos égeres (Carici elongatae-Alnetum), a tőzegpáfrányos égeres (Thelypteridi-Alnetum), a fűzlápok (Calamagrosti-Salicetum cinereae) és a nyírláipok (Salici pentandrae-Betuletum pubescentis), a láp- és mocsárréteket pedig a mészkedvelő láprét (Molinietum coeruleae), a dunántúli mocsárrét (Deschampsietum caespitosae) és az alföldi mocsárrét (Agrostetum albae hungaricum) képviselik. A Hanság peremén, de már osztrák részen (Parndorfer Platte) lösztölgyesek (Acerto tatarici-Quercetum) is fellelhetők (Wendelberger). A nyúlánksásos égeres (Carici elongatae-Alnetum) csaknem elegyetlenül alkotta egykor a híres hansági égeresek zömét mézgás égerrel (Alnus glutinosa), ittott rezgő nyárral (Populus tremula) és esetleg nyírrel (Betula pendula és B. pubescens). Érdekes, hogy a Duna—Tisza közén újabban felfedezett és általánosan elterjedt magyar kőrist (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) a Hanságban eddig még nem sikerült megtalálni [23]. ösi típusaiban (pl. Királyerdő) a Carex elongata mellett a C. acutiformis, C. riparia. Dryopteris carthusiana (=D. spinulosa), Thelypteris palustris, Ribes nigrum tömegesek, illetve jellemzők. Egyes helyeken (Csíkos-éger) a Carex brizoides típusképző. Fokozatosan elvíztelenedő állományaiból legtöbbször azonban a Carex elongata hiányzik és elgyomosodás esetén az Urtica dioica, Galium aparine és Rudbeckia laciniata terjednek el. A tőzegpáfrányos égeres (Thelypteridi-Alnetum)ből a Carex elongata, Ribes nigrum stb. hiányzanak s állandó fajai Zólyomi szerint [931 a Thelypteris. Calystegia, Humulus, Puecedanum, Symphytum, Stachus, Urtica dioica, Iris pseudacorus, Carex acutiformis, C. riparia és Calamagrostis canescens. Ebben a társulásban (Csíkos-égeres) találta meg Zólyomi B. az Urtica kioviensis-t is.
