Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Csapody István: A Fertő tó és környékének növényzete

A fűzláp (Calamagrosti-Salicetum cinereae) külö­nösen a mosoni Hanságban terjedt el egykor, számuk azonban egyre kevesebb. Bennük a Calamagrostis ca­nescens-en kívül a Phragmites, Carex acutiformis, C. appropinquata, Thelypteris palustris uralkodik, a Salix alba, S. fragilis, S. pentandra, Betula pendula, B. pu­bescens jellemzők, a Frangula alnus, Calystegia, Sym­phytum officinale, Eupatorium cannabinum, Lysima­chia vulgaris állandóik. A nyírláp (Salici pentanrae-Belutum pubescentis) állományában jellemző a babérlevelű fűz (Salix pen­tandra), többé-kevésbé állandó fajok a Lythrum sali­caria, Stachys palustris, Symphytum officinale. Molinia coerulea [93], A láp- és mocsárrétek Molinion, Magnocaricion és Agrostion elemek állományaiból állanak (vö. fentebb: Caricetum elatae). Közülük a Deschampsietum caes­pitosae a leggyakoribb. Nagy részük — különösen a mosoni Hanságban — feltörés alatt áll. Termőhelyeit az erdőgazdaság (nemes nyár. kőris, alárendelt mérték­ben éger) veszi birtokba. 6. Szárhalmi erdő A Ruszt—fertőrákosi dombsor (újabban a magyar földrajzi irodalomban helytelenül balfi tönk) Fertőrá­kos és Balf közé eső szakasza, amely Szárhalmi erdő név alatt ismeretes — a Dudlesz erdővel együtt — a lajtai flórajárás (Laitaicum) tagja és a ma Burgenland területére eső Lajta-hegység szerves folytatása. Űjabb­kori florisztikai felkutatása osztrák oldalon E. Hübl 1221, magyar oldalon Gombocz E. 115], Kárpáti Z. [26— 29] és Csapody I. [9] nevéhez fűződik, néhány növény­társulását Soó R. közölte [57], növényföldrajzi vonat­kozásait Kárpáti Z. tisztázta [30, 32], vegetáció térképét Csapody I. készíti. Zónális társulása az egykor mainál jelentékenyebb kiterjedésű gyertyános-kocsánytalantöl­gyes (Querco petrdeae-Carpinetum), amely sok helyen elcseresedett. Az elcseresedett állományok mellett kis­számban (a Dudleszban kiterjedtebben) ősi csereseket (Quercetum petraeae-cerris) is találunk. Rendzinán extrazonálisan a molyhoskocsánytalan tölgy es (Querce­tum pubescenti-petraeae) és a karsztbokorerdő (Ceraso mahaleb—Quercetum -pubescentis, illetve Querceto-Co­tinetum) fordulnak elő. Utóbbiaknál mind a Cotinus coggygria, mind a Cerasus mahaleb hiányzik, a saj­meggy szerepét a Cerasus fructicosus tölti be. Jellem­ző fajaik: Cerasus fruticosus, Rhamnus sexatilis, Iris graminea ssp. pseudocyperus, Coronilla coronata, Lathyrus pannonicus ssp. collinus, Euphorbia angulata, E. verrucosa, Buphthalmum salicifolium,. Mercurialis ovata, Cypripedium calceolus stb. Jellegzetes a lithoid­jellegű erdők közé ékelődött sztyepprétek (Festucetum sulcatae caricetosum humilis) mozaikja, számos ér­dekes fajjal (Ophrys muscifera, Phyteuma orbiculare, Leontodon incanus, Astragalus sulcatus, A• austriacus, Globularia cordifo'ia). Irtásrétjeit Soó [59] a Xerobro­metum erecti laitaicum és a Polygaleto (majoris)-Bra­chypodietum pinnati társulásokhoz vonja. A vonulat délkeleti részén, már őskőzeten, extrazonálisan Luzulo­Querco- Carpinetum is megtalálható. Összefoglalás A Fertő tó és környékének magyar részről történő felkutatása és korszerű feldolgozása régi tartozásunk, melyet a Fertő tó Kutató Tudományos Bizottság kere­tében minél előbb meg kell oldanunk. E tekintetben az első lépése kmár megtörténtek és a nádasok cönológiai felvételezése, illetve kiértékelése nádgazdálkodásunk Számára is komoly'segítséget jelentett. Hasonlóképpen sürgős feladat rét- és legelőgazdálkodásunk számára tisztázni a Fertő menti mocsár- és láprét társulásokat, magassásos társulásokat és szikeseket. Ezek elvégzése után gondolhatunk csak egy flóramű és egy cönológiai monográfia megjelentetésére. IRODALOM 1. Beck G. v. Mannagetta: Flora von Niederösterreich. I. 1890—1893. Wien. 2. Bojko. H.: Ein Beitrag zur Ökologie von Cynodon dactylon Pers. und Astragalus excapus L. Sitz. — Ber. Akad. d. Wiss. in Wien, Math. — Naturwiss. Kl. Abt. I. 1931. 140. p. 675—692. 3. Bojko, H.: Uber die Pflanzengesellschaften im bur­genländischen Gebiet östlich vom Neusiedler See. Burg. Heimatbl. 1932. 1; p. 43—54. 4. Bojko, H.: Über die Bedeutung der Pflanzensozio­logie für die burgenländische Landwirschaft. Mitt. d. burgenl. Landwirtschafts-Kammer. 1932. 6. 5., p. 74—76. 5. Bojko, H.: Über eine Cynodon dactylon-Assotiation aus der Umgebung des Neusiedler Sees. Beihefte z. Bot. Zentralbl. 1932. 50. Abt. II. p. 207—225. 6. Bojko, H. Die Vegetationsverhältnisse im Seewin­kel. II. Ibid. 1933. 51. p. 601—747. 7. Boros. A.: Néhány ritkább Potamogetaa faj ma­gyarországi elterjedéséhez. — Zur Verbreitung einiger seltener Potamogeton-Arten in Ungarn. Bot. Közl. 1934. 31. p. 156—158. 8. Csapody I.: Sopron és Sopron megye a magyar bo­tanika történetének tükrében. — Stadt u. Komitat Sopron im Wandel der Geschichte der ungarischen Botanik. Agrártud. Egy. Erdőmérnöki Kar Evk. 1950. 1. p. 257—290. 9. Csapody I.: A Sopron környéki flóra elemeinek ana­lízise. (Analyse der Florenelemente in der Umge­bung von Sopron.) Soiproni Szemle. 1955. 9. p. 20— 42. 10. O. Dolliner, G.: Enumeratio plantarum phaneroga­micarum in Austria inferiori crescentium, 1842. Vindobonae. 11. Endlicher I.: Flora Posoniensis. 1830 Pozsony, 12. Franz, H.: Relikte ursprünglicher Steppe im Nord­burgenland. Burgenl. Heimatbl. 1937. 1. p. 61. 13. Fritsch, K.: Exkursionsflora von Niederösterreich und .die ehemals österreichischen Nachbargebieie. 3. Aufl. 1922. Wien—Leipzig. 14. Ginzberger, A.: Pflanzenwelt. (Burgenlandführei ). 2. Aufl. 1932. p. 11—14. Eisenstadt. 15. Gombocz E.: Sopron vármegye növényföldrajza és flórája. — (Die Pflanzengeographie und Flora des Komitates Sopron.) MTA Math. — Természettud. Közl. 28. 1906. 16. Gombocz E.: A magyar botanika története. A ma­gyar flóra kutatói. (Die Geschichte der ungarischen Botanik). is"36. Budapest. 17. Halácsy J.: Flora von Niederösterreich. 1896. Wien. 18. Hayek, A.: Die Pflanzendecke Österreich —Un­garns. I. Bd. 1916. 19. Heuffel, J.: Verzeichnisse der um Pressburg vor­kommenden in Endlicher's Flora Posoniensis nicht erwähnte Pflanzen. — Flora oder Allg. Bot. Zei­tung. 1831. 20. Hitschmann, H.: Eine Exkursion an den Neusied­leisee. Ost. Bot. Wochenblatt. 1858. 8. p. 221—228. 21. ilöfler , K. (in Höfler —Franz—Scherf): Zur Biosozi­ologie des Salzlachengebietes am Ostufer des Neu­siedlersees. Verhandl. d. Zool. — Bot. Ges. 1937. 86'87. p. 297—364. Ii. Hübl. E.: Die Wälder des Leithangebirges. Verh. d. Zool. — Bot. Ges. 1959. 98 99. 23. Járainé Komlódi M.: Beiträge zur Kenntnis der Ve­getation des Moorgebietes Hanság. Ann. Univ. Sci­ent. Budapest. Sect. Biol. 1960. 3. p. 229—234. 144

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom