Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Csapody István: A Fertő tó és környékének növényzete

2. Mövényföldrajzi helyzet A felsorolt kutatók működésének köszönhető, hogy a Fertő tónak és tágabb környékének florisztikai-növényföldrajzi határvonalait ma már pontosan és megnyugtatóan megrajzolhatjuk. Erre nézve Kárpáti Zoltán térképe (1. ábra) tekinthető korszerűnek [30], ame1. ábra. A Fertő és környékének növényföldrajzi térképe (Kárpáti Z. 130, p. 3001 után) lyet Soó R. Magyarország legújabb florisztikai-növényr földrajzi felosztásában [62] is elfogadott (1960, 1961) és amely Koegeler, illetve O. Guglia ellenvetéseit legyőzve [321 ma már az osztrák irodalomban is meggyökeresedett (vö. 54, p. 123). A felosztás szerint a Fertő tó medencéje teljes egészében, a keleti és déli partvidékkel, illetve síksággal együtt a magyar flóra-tartomány (Pannonicum) dunántúli flóravidéke (Transdanubicum) kisalföldi flórajárásba Arrabonicum) tartozik. Ahol a nyugati parton a sík területet meglehetősen hirtelen a Fertőrákos —ruszti dombsor váltja fel, a magyar flóratartomány dunántúli flóravidéliének lajtai flórajárása (Laitaicum) kezdődik. Ez a Lajta folyóig, illetve a keletalpesi flóratartomány (Noricum) hazánk területére is benyúló Ceticum flórajárásának határáig tart. A Laitaicum-tól délre húzódó Castriferreicum flórajárás a Fertő megítélése tekintetében már nem jelentős. Az Arrabonicum flórajárásba a Fertő földrajzi kistájai közül a 1. Fertő tó medencéje, a 2. Pátfalui fennsík (Parndorfer Platte), a 3. Fertőzug (Seewinkel), a 4. mosoni Hanság, a 5. kapuvári Hanság és a 6. Fertőd— Balf közötti déli partszegély tartozik. A Laitaicum flórajárásba tartoznak a 7. Lajta hegység és a 8. Ruszt—fertőrákosi dombsor. Fentiekből osztrák területre esik a tómedence kétharmad része, a Parndorfer Platte (vö. 82), a Seewinkel (vö. 2—6 és 74—88), az ehhez csatlakozó mosoni Hanság (Waasen) kis része, továbbá a Lajtahegység (vö. 22) és a Ruszt—fertőrákosi dombsornak Ruszt és Fertőmeggyes (Mörbisch) közé eső szakasza. Magyar területre esik a tómedence déli egyharmada a Fertőd és Balf között elhelyezkedő lankával, a kapuvári és a mosoni Hanság, továbbá a Ruszt—félsőrákosi dombsornak Fertőrákos és Balf közé eső déli szakasza (Szárhalmi erdő). Alábbiakban ezeknek a magyar területen fekvő kistájak növényzetéről lesz szó. 3. A Fertő tó és a partmenti zóna növényzete a) Magában a Fertő tó sekély vizében élő növényvilág nem különösen gazdag, mert a víz kiegyenlítő hatására csak bizonyos ökológiai igényű növényfajok találják meg életfeltételeiket, a sótartalom pedig a kifejezetten édesvízi társulásoknak (pl. Nymphaeetum albo-luteae) nem kedvez. Éppen ezért a Fertő nyílt víztükrének egyetlen jellegzetes rögzített társulása (benthos) a szikes hínárok (Ruppion) közé tartozó kis hináros (Parvipotameto—Zannichellieetum pedicellatae) a fésűs hínárral (Potamogeton pectinatus L.) és endemikus alfajával [ssp. balatonicus (Gams) Soó], továbbá a ritkább tófonallal (Zannichellia palustris L. var. pedicellata Wahlbg. et Rosjn) és a nagy tüskéshinárral (Najas marina L.). A nagy hintós (Myriophyllo Potamentum) társulásában a füzéres süllőhinár (Myryophyllum spicatum L.) és a különböző békaszőlők (Potamogeton natans. P. perfoiiatus, P. crispus) gyakoriak. A Potamogeton pectinatus ssp. balatonicus ebben a társulásban is fellép. (Myriophyllo—Potametum potametosum balatoniéi Soó 1957). A lebegő hinártársulások (Hydrocharition) békalencse-hinárjában (Lemneto— Utricularietum) a Ceratophyllum submersum. C. demersum és egyes békalencsefajok (Lemna trisulca. í,. minor) uralkodnak. A vízi rence (Utricularia vulgaris) különösen a kanálisokat és csatornákat lepi el (Fertőrákos, egykori Halászcsárda, Püspöksziget, Fertőboz), de átmegy a nádasokba is. b) A nyílt vízterülethez magyar oldalon mindenütt n, nádasok zónája (Scirpeto—Phragmitetum) csatlakozik. Ezeknek típusai (konszociációi) Tóth L. és Szabó E. szerint (1961): a) phragmitetosum; b) schoenaplectetosum; c) schoenoplectetosum litoralis; d) typhetosum; e) utriculariosum és f) magnocaricosum (Tóth L. 1960). A nádasok legfontosabb fajai a nyílt vízhez közel: Schoenoplectus lacustris, Sch. tabernaemontani, Typha angustifolia (T. latifolia nincs!), Bolboschoenus maritimus, Lycopus europaeus, Lycopus europaeus var. sublanatus, Calystegia sepium, Sium latifolium, Solanum dulcamara, Rumex hydrolapathum, Cirsium arvense, C. brachycephalum, Drepanocladus aduncus var. Kneifii. Különös figyelmet érdemel a szubtrópusi-mediterrán édesvízi káka (Schoenoplectus litoralis), amely eddig hazánkból csak Hévízről volt ismeretes s legújabban Tóth L. és Szabó E. fedezték fel [67] Hegykőnél, a Fertő partján. A parthoz közelebb eső nádasokban, az Althaea officinalis. Eupatorium cannabium, Galium pálustre, Mentha aquatica, Pulicaria dysentherica, Scutellaria galericulata stb. tömegesek. A magassásos típus (magnocaricosum), melyben a Carex elata és C. riparia jellemzők, nádgazdaság tekintetében a legértéktelenebb. 4. A Fertő tó növényzete Fertőd és Balf között a) A Scirpeto—Phragmitetum magnocaricosum már átmenetet képez — a parton kifelé haladva — és helyenként a sziki mocsárral (Bolboschoenetum maritimi) váltakozva, a következő zónához, a magassásoshoz (Magno

caricion elatae). A magyar oldalon található, idesorolt asszociációk (Cladietum marisci balatonicum Soó 1957; Juncetum maritimi balatonicum Soó 1957 és Caricetum elatae Koch. 1926) összetételükben hasonlók az osztrák oldalról leírtakhoz, de további tanulmányozásuk szükséges. Közülük a télisásosnak (Cladietum) elterjedése és jelentősége kicsiny. A tóoarti szitvtyós (Juncetum maritimi) a pannon vegetációra jellemző társulás, amelyet a preglaciális reliktumnak tekinthető kozmopolita tengernarti szittvó (Juncus maritimus) alkot, kis kiterjedésben, Mexikó-pusztánál. A zsombéksásos Caricetum elatae) legtöbb helven (pl. Fertőhomok, Hegykő, Hanság) leromlott, az eredeti társulásra csak a Carex elata, C. riparia, C. panicea, C. vulpina. C. acutii or mis, C. pseudocvperiis, Thelypteris palustris. Poa valustris, Caltha palustris, Ranunculus repens. Potentilla reptans, Mentha aquatica, Symphytum officinale, Lvthrum salicaria. Lathnrus valuster. Lycopus europaeus, Galium paluster, C. uliginosum, G. molluao, Iris nseudacorus, Cirsium canum, C. brachvcenhalum, Stellaria graminea, S aquatica stb. utalnak. A parton még jobban eltávolodva a magassásos társulásokat az üde láprétek követik. Ezek közül a Carl142