Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Tóth László–Szabó Ernő: Botanikai és környezettani vizsgálatok a Fertő tó nádasaiban

hyező anyagok csak nagyobb vízáramlások alkalmával cserélődnek ki, azért ott a víz rendszerint sötét barna színű, a szerves bomlás következtében korhadó kénhidrogénes és metános iszap fejlődik ki. A fészkelés és az ivadék felnevelése nagy biztonságot nyújtó nádasokban történik, de a Fertő híres úszó, bukó és gázló madárvilága a nyílt vizeken szerzi táplálékát, kivéve az énekes madarakat, melyek a nádasokban maradnak. Mélységi (benthális) öv a Fertőben természetesen nem alakulhatott ki. Az egész Fertő körül elterülő nádasövezet területe legalább 25 ezer kat. holdra becsülhető, A legszélesebb és legkiterjedtebb összefüggő nádasok a magyar Fertőrészen terülnek el. Ám a nyílt vizek (pelágiális öv) területén is több száz holdnyi nádszigetek vannak foltszerűen elszórva. Ezek a nádszigetek is a parti övhöz tartoznak. Minthogy a Fertő nyílt vizének — eltérően a nádasok között levő sokszor kávébarna színű, kevés mozgást mutató, ipangó vizeitől — oxigéntartalma a fenékig igen kedvező, azért a nyílt vizek mikroszkopikus és szabadszemmel látható élővilága az egész vízrétegben kedvező életkörülményeket talál. A hőmérsékleti viszonyok is általában kedvezőek, a nyílt vizek iszapjában szerves bomlás nincsen, azért a Fertő tó általában eutróf tónak vehető, amelyben gazdag élővilág fejlődhetik ki. Egy liter plankton-vízben 3000—4000 alga és mikroszkopikus állatka számolható meg. Főként a nyári időszakban van ez a bőség. A plankton ősszel és tavasszal nem ilyen gazdag, de télen is megvannak a hidegkedvelő (hidegsztenothermás) fajok nagy bőségben. Csendes, szélmentes helyeken, különösen a nádasok közötti kisebb nyíltvizekben (vízszigetek) vízvirágzás jelenségét is sokszor megfigyeltük. A nyüt vizek élővilágának gazdagságát az is előidézi, hogy az iszap szerves anyagai, törmelékei (detritusz) állandóan a vízbe jutnak és táplálékul szolgálhatnak mind a plankton, mind a nekton élőlényeinek. Az iszap szérvesanyagai tehát a tó táplálékforgalmában állandóan résztvesznek, ami nagyon jellemző a Fertő hidrobiológiái viszonyaira. így alakul ki a Fertő eutrófiája. A Fertő sajátos fizikai, kémiai és hidrológiai viszonyai következtében általában sósvizeket tűrő élővilágnak ad életlehetőségeket. Jórészt eurytop és euryök fajok népesítik be. Ennek ellenére a Fertőnek is nagyon sok endemikus faja van, bár ezek felkutatása még nem történt meg teljesen. Főként a mikroszkopikus vízi moszatok között találták az osztrák kutatók (J. Schiller) nagyon sok endemikus fajt. A mikroszkópikus vízi ál' latvilág tagjai között is fédeztek fel endemikus fajokat (Rhinoglena fertőensis). A Fertő tó élővilágának további alapos kutatására még nagy szükség van. összefoglalásként megállapíthatjuk, hagy a Fertő tó zárt egysége mellett mind fizikai, kémiai, mind biocönotikai szempontból nagy mértékben ingatag egyensúlyi állapotot mutat. A tavi öregedés előrehaladott állapotában van. További kutatásával azonban még számos jellegzetes tulajdonságát lehet majd kiderítenünk. Botanikai és környezettani vizsgálatok a Fertő tó nádasaiban TÓTH LÁSZLÓ és SZABÓ ERNŐ MTA Biológiai Kutatóintézete, Tihany A Tihanyi Biológiai Kutatóintézet Növénytani Osztályának tervében az elsődleges termelés kérdéseinek keretein belül, a magasabbrendű vízinövények jelentőségének kutatása is szerepel. E munka első lépéseként a balatoni nádasok cenológiai és környezettani viszonyait vizsgáltuk (Tóth 1960, 1960a). 1960-ban feladatul tűztük ki a Fertő és a Velencei tó nádasainak hasonló értelmű vizsgálatát, egyrészt, mert ezeknek a területeknek a feldolgozása hiányzott, másrészt, hogy összehasonlító képet nyerjünk a Balaton és másik két nagy tavunk nádasainak botanikai viszonyairól. * Technikai és szakmai szempontok miatt 1960-ban részletesen a Fertő tó magyar részének vizsgálatához fogtunk és a botanikai felvételek mellett vízkémiai vizsgálatokat, zoológiai felvételeket és gyűjtést is végeztünk; ez utóbbi anyag feldolgozása még hosszabb időt igényel. A kutatás története A Fertő hazánkhoz tartozó nádasainak részletes botanikai analízise még nem történt meg. A tó kutatásában eddig inkább zoológiai és vízkémiai vizsgálatok történtek. Ezek közül kiemelkedőek elsősorban Varga Lajos munkái (1928, 1930, 1931, 1932, 1937), aki zoológiai és vízkémiai tanulmányok mellett botanikai megfigyeléseket is tett (1931, 1932). Geyer és Mann (1939) limnológiai és halászatbiológiai vizsgálatokat végeztek a tó magyar szakaszán. Woynárovich (1941), majd Knie (1958) vízkémiai jellemzőit közlik több más tó vizével összehasonlítva. Igen sok munka foglalkozik a tó vízháztartásának és vízügyi rendezésének kérdéseivel osztrák és magyar részről egyaránt. Ezeknek a dolgozatoknak részletes felsorolása jelen munkánkban nem indokolt, mindöszsze kettőt említünk meg. Schuszter (1947) a tó vízháztartásának kérdéseiről számol be és kritikai megjegyzésekkel illeti az eddig közölt magyar és osztrák terveket. Károlyi (1955) a Hanság és Fertő tó rendezésével kapcsolatos kérdéseket vet fel. A Fertő tó nádasainak általános jellemzése Ha a Fertő nádasait röviden jellemezni akarjuk, akkor az első és legszembetűnőbb benyomásunkat úgy foglalhatjuk össze, hogy ,,kultúr-nádas", agrokultúrába fogott nádas, szabályszerűen kialakított csónakutak és csatornák hálózatával és a nád évről-évre történő levágásával. A másik azonnal szembetűnő jellegzetessége a tónak és nádasainak egyaránt, az igen kis és ingadozó vízállás. Ezek a nádas életében történő, egyrészt emberi beavatkozások, másrészt természeti adottságok rányomják a bélyegüket a nádas jellegére. Megállapításaink nem vonatkoznak és nem vonatkozhatnak a Fertő egészére, miután vizsgálataink csak a tó magyar részére terjedtek ki, ahol — figyelembe véve a tó egészét — kétségkívül a legnagyobb kiterjedésű és összefüggő nádasállományok találhatók. Ha a Fertő térképét tanulmányozzuk, akkor azt is láthatjuk, hogy a tó osztrák területén a nádasállományok mennyisége jóval kevesebb és a két part között igen eltérő a nád mennyiségi előfordulása, hasonlóan a Balaton nádasaihoz, ahol az északi és déli part között szintén nagy a mennyiségi különbség. Feltételezhető, hogy a Fertő osztrák részének nádasai hasonló törvényszerűség szerint helyezkednek el, mint a Balaton nádasai (Tóth 1960). A tó magyar szakaszának nádasaiban a nyíltvíz és a part között az első látásra három fő zónát különböztetünk meg. A legértékesebb, legerőteljesebb ál129