Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Vendel Miklós: Sopron vízföldtana

1. ábra. A Fertő tó környékének földtani térképe Vendel M., Szádeczky-Kardoss E. és Telegdi Roth L. térképei alapján összeállítva) 1. Holocén, 2. Holocén láptalájok és mocsár, 3. Lösz, 4. Felsőpleisztocén kavicsos üledékek, 5. Alsópleisztocén kavicsos üledékek, 6. Felsőpliocén—alsópleisztocén kavics, 7. Alsópliocén üledékek, 8. Felsőmiocén (szarmata üledékek, 9. Középsőmiocén (tortonai) üledékek, 9. a- „Ruszti kavics", 10. Középsőmiocén (helvéti) üledékek, 11. Triász mészkő- ós dolomitrögök, 12. Perm, kvarcit és szericit-pala, 13. Kristályos palák. madidőszaki üledóktakaró alól. A pannóniai rétegek fölött az alsópliocén fiatalabb részét képviselő finomszemcséjű, keresztrétegezett homokrétegek települnek. Erre az összletre borul rá a korábban is említett Parndorfi fennsík tekintélyes kavicstömege, amely már a felsőpliocén idősebb részéhez tartozik. A tó ÉK-i oldalán, egyre távolodva, Nezsidertől DK-re, Gálos, Barátudvar felé, még hosszan követhető az említett alsópliocén képződmények keskeny sávja, amely a védő kavicstakaró alól búvik ki. A tó K-i oldalán közvetlenül, s a Hanság területén is, jelenkori mocsári és lápi taiajok fejlődtek ki, de ezektől eltekintve, a Hanság és a Pamdorfi kavicsfennsík közti kiterjedtebb rész felszínén, a pleisztocén fiatalabb részéhez tartozó kavicsos részek foglalnak helyet (Seewinkel kavics). Magának a Fertő tónak a medencefenekét is ugyanolyan alsópliocén üledékek alkotják, mint amilyenek az É-i és D-i partok kíséretében fellépnek. A Fertő tó Ny-i partvonalát, mint már említettem, kristályos alaphegységvonulat kíséri, amelynek kőzetei több ponton felszínre jutnak. E vonulat a K-i oldalon a Fertő felé É—D csapású törés mentén határolódik el élesen. A kristályos alaphegység folytatásának tovább, K felé is meg kell lennie, de — esetleg többször is megismétlődő törések mentén — ma már nagyobb mélységbe lesüllyedve. Idevonatkozóan részben a geofizikai kutatások során végzett szeizmikus és gravitációs mérések eredményei, részben pedig mélyfúrási adatok nyújtanak tájékoztatást. Vajk (1943) geofizikai mérések alapján a Dunántúl tektonikájával foglalkozó munkájában rámutat arra, hogy a Kis Alföld hazai területén a gravitációs maximumnak megfelelően Répcelakon, Mihályin, Szárföldön át Mosonszentpéterig egy mélybe süllyedt, eltemetett kristálypala-hegység vonulata mutatható ki É—ÉK irányú tengellyel, nagyjából Szombathely—Magyaróvár vonalában. Ezt a geofizikai kutatásokkal kihozott eredményt mélyfúrási adatok is megerősítik, amelyek szerint a tekintélyes vastagságú alsópliocén összlet több ponton közvetlenül kristályospala alzatra települ. Vajk (1943) szerint a Mihályiban lemélyített M-l. sz. fúrásban 1602 m mélységben, Bogyoszló község mellett pedig az M-2. sz. fúrásban 2497 m mélységben ütötték meg a kristálypala alzatot az alsópannóniai rétegek alatt. Tehát a szóbanforgó terület mélyszerkezetét tekintve, s egészen nagy 123