Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Vendl Anna: Egyes hazai víztározók feliszapolódásáról

I vízgyűjtőterületét főleg karsztosodott kőzetek építik fel. A vízgyűjtőterület legidősebb képződménye az alsótriász lemezes mészkő. A középsőtriász dolomit és középsőtriász világos és sötétszürke mészkő is nagy tömegben van a felszínen. A pannóniai folyóvízi és beitavi üledékek, agyagok, kavicsok is nagy számban találhatók. A pleisztocén terra rossa (vörös agyag) is több helyen fellelhető. A holocén képződményei: homok agyag és kavics. megtelt hordalékkal. Egy másik árvíz (1955. dec.) 600 m

3 iszapot hozott, ami 600 Tengormmaáltáfc'i J^gsEsiS 5. ábra. A jósvafői víztározó vázlatos helyszínrajza A tározó vízgyűjtőterülete a Jósva forrás vízgyűjtőterülete. A Jósva forrás a Somostető (470 m A. f.) tövében mintegy 220 m A. f-i szinten fakad. A forrás vízgyűjtőterülete kb. 22,5 km

2. A vízgyűjtőterületet részint középsőtriász karsztosodott mészkő, részint pannóniai 'agyag és kavics borítja. A víz erről a területről nemcsak beszivárgás, hanem a karsztos és a Vízzáró felszín határán keletkezett nyílt víznyelőkön keresztül (töbör, dolina) földalatti lefolyás útján is kerül a jósvafői barlangjáratokba és innen a forrás érhálózatába. Az egész vízgyűjtőterület kőzeteinek legnagyobb része vízáteresztőnek mondható. Százalékosan: vízáteresztő 62%, vízzáró 18%, közepesen vízáteresztő 10%. A 22,5 km

2 vízgyűjtőterületből 14 km

2 karsztfennsík. Ennek 50%-a karsztlegelő és kopár, 50%^a erdővel borított. 8,5 km

2 az agyagos kavics ós a kavicsos agyag, Ennek 90%-a szántóföld, 10%-a legelő. Tehát az egész vízgyűjtőterületből: erdő és liget-cserjék 31% szántóföld és kert 34,2%, legelő és kopár 34,8%. A Jósva forrás által felszínre hozott lebegtetett hordalék 95%-a a pannóniai beltavi üledékes területről származik. A tóban, miután a Jósva forrásból igen kevés hordalék jut bele, komoly feliszapolódást csak a barlangi árvizekkor észleltek. A Jósva forrás átlagos vízhozama idején 1 év alatt 25 m

3 iszap rakódik le a tóban. Ennek súlya (y=2,l t/m

3/52,5 t. A tározótér 20 000 m

3, tehát az évi átlagos feliszaipolódás mértéke ennek %-ában: 25 Ä 100=0,12o/

0 tehát jelentéktelen. Nagyobb árvizek (1954) alkalmával (Q%1 m

3/sec) azonban előfordult, hogy 3700 m

3 hordalék ülepedett le azaz a tározótérnek 3700 -100=3,0%-a a tározótérnek. 20 000' A vízgyűjtőterület lekoipásának ós fajlagos hordalékszállításának számítása — tekintve a karsztüregeket és földalatti járatokat — nem végezhető el. A leülepedett hordalék anyagának szemcseeloszlási vizsgálata szerint a talajmechanikai jellemzők a következők: Tó közepe: D

ü

o=0,022 mm; D

l

o=O,0037 mm; U= 5,93; D =0,00783 mm. Tó széle: D

tí

o=0,014 mm; D,o= 0,001 mm; U=14 00; D =0,0045 mm. A Tengerszem-tó iszapjának ásványi összetételére jellemző, hogy túlnyomórészt igen apró kalcitkristályokból áll. Kevés legömbölyített, koptatott kvarcszemcse, amfiból, biotit, gránát és más színes ásványok szemcséi és töredékei is találhatók az iszapban. Az ásványszemcsék százalékos eloszlása a következő: kalcit 75% ,kvarc 15%, amfiból, biotit 7% gránát és más színes ásványok 3%. Az átlagos meteorológiai és lefolyási értékekből kiszámítható hogy a víztározóba évenként átlagosan 5 000 000 m

3 víz jutott. Az átlagos hordaléktöménység értéke: c= ?5XMXioL =01 /m3 5X10

6 1954. évi árvízkor V=100 000 m

3, C= 3700X2,

1X101 =77 7 kg/

m3 10

r' A tárgyalt víztározók jellemzőiből számított értékeket összehasonlítva Bogárdi, Howard, Lane, Samov táblázataival, illetőleg görbéivel, kitűnt, hogy a hazai víztározók viszonyaira az említett szerzők munkáiból nem sikerül mindig kellő pontossággal következtetni. A tározók adatai alapján az a következtetés adódott, hogy évek hosszú során át, amelyekben a csapadékosabb és a szárazabb időszakok hatása kiegyenlítődik, a feltöltődést főleg a vízgyűjtő benőttsége szabja meg.' Vágás István szerint a tározó várható egy évi feltöltődésének becslése — ha a tározót rendszeresen kotorják és csapadékban vagy a terület lepusztulásában változások vannak ,a következő összefüggéssel fejezhető ki: i Vj-F'VyB ahol Vft = az egy év alatt a tározóban összegyűlt hordalék mennyisége (m

3), F=a vízgyűjtőterület (km

2), V/ = a talaj minőségétől függő, a kopár területekről lejövő fajlagos évi hordalékmennyiség (m

3/km

2/év) B=a terep benőttségi mutatója (nevezetlen szám). A képletben szereplő V/ és B értékek megállapítása Vágás szerint a következő: V értéke az elmosott hordalék anyagától függ. (A tapasztalati adatok száma nem volt elég ahhoz, hogy V f értéke talajjellemzők függvényében kifejezhető legyen, így az csak táblázatosan foglalható össze.) Homokos, laza talaj Finom homok, iszap Középkötött, agyagos talaj Kötött talaj mm/ev 0,7—1,2 0,4—0,8 0,2—0,5 0,0—0,3 m

3/év/km

2 700—1200 400—1200 200— 500 0— 300 20 000 100=18,5%-a V/ -et, amint a táblázatból látható, nemcsak a vízgyűjtőterület egységéről évenként lemosott hordalék mennyiségével, hanem a vízgyűjtőterület egy évre vonatkoztatott lekqpásával is jellemezhetjük. B értéke azt mutatja meg, hogy a vízgyűjtőterület hány százalékáról jut le az előbbi táblázatnak megfelelő hordalékmennyiség. A táblázat az adott formában csak kopár, le nem pusztult, de pusztulófélben levő vízmosásos területeken érvényes. bO