Hidrológiai tájékoztató, 1962
3. szám, december - Dr. Vendl Anna: Egyes hazai víztározók feliszapolódásáról
Az erdők, legelők, szántók stb. területein a fenti hordalékszállítási értékeknek csak egy meghatározott százaléka marad érvényben. Tapasztalataink alapján és egyéb gyakorlatban használatos arányszámokat figyelembevéve megállapítható, hogy az egyes növénykultúráknál, illetőleg talaj feltörési módoknál az alábbi súlyozó tényezőkkel (s) kell a táblázat megfelelő értékeit szoroznunk: 1. Sziklás, teljesen lepusztult terület 0,00 2. Erdő, cserjék, liget, belsőség 0,00—0,05—0,10 3. Legelő rét, gyepes, gyümölcsös 0,40—0,50—0,60 4. Szántóföld, kert, szőlő, feltört talaj 0,75—0,80—0,85 5. Kopár, vízmosásos, lepusztulófélben levő terület 0,95—1,00 E táblázatban közölt alternatív értékeik közül mérlegeléssel válogathatunk. Saját számításainkhoz az aláhúzott átlagos értékeket használtuk fel. Más számításokhoz is elsősorban ezeknek az értékeknek használatát ajánljuk. B értéke megállapítható, ha ismerjük, hogy a vízgyűjtőterület hány százaléka áll az utolsó táblázatban 1, 2 .... 5 sorszámmal jelölt terepfedettségi fajtákból. Legyenek ezek a százalékok Pi, P2 • • • Ps jellel jelölve. Kiválasztva a táblázatból a megfelelő súlyozási tényezőket (Si, S2...S5): V/ és B értékeinek meghatározása után a fenti képlet alkalmazásával kiszámíthatjuk a tározóban 1 év alatt várható hordalék mennyiségét. A megoldást nagyságát (F), V/ értékét, a terep benőttségi fokát, azonban grafikus úton, sugársorok segítségével is eszközölhetjük (6. ábra). A grafikon használatához a kö' vetkező számértékeket kell ismerni: a' vízgyűjtőterület az utolsó táblázatnak megfelelő beosztás szerint (pl. % sziklás, p 2% erdős . . . stb.). A súlyozó tényezők a táblázatban aláhúzással megjelölt értékek. Egyéb értékekre grafikonunkat nem használhatjuk. A grafikonon közölt sugársorok használata: 1. Az a) ábra vízszintes tengelyén megkeressük a vizsgált tározó F vízgyűjtőterületi mérőszámát. 2. Megállapítjuk hogy melyik pontban metszi a megkeresett F abszcisszából húzott függőleges egyenes a vizsgált területre érvényes V/ -nek megfelelő sugárnyalábot. Szükség esetén az ábrán felrajzolt sugárnyalábok közé újabbakat is interpolálhatunk. 3. A 2 pontban részletezett módon meghatározott metszéspontból vízszintes egyenest indítunk a b., c., d. és e. ábrarészek felé. Olvassuk le a b., c., d. és e. ábrák vízszintes tengelyén külön-külön, milyen nagyságú egyenes darabot zár közbe a függőleges kezdő egyenes, és a P-,.Pi,P:i és P2 százalékokat jelentő sugárnyalábok adott esetének megfelelő tagja a megrajzolt vízszintes -egyenesből. Legyen ezeknek az egyenes daraboknak a hossza V5, V/„ V 3 és V 2. A tározóban egy év alatt összegyűlt hordalék mennyisége (V n ) a V f t =V 2+V 3+V 4+V5 összeadásból számítható. IRODALOM Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete. Akadémiai Kiadó. Budapest 1955. Magyarország Vízkészlete. III. Víztározási lehetőségek. VITUKI. Budapest, 1958. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. Vízügyi közlemények. 1947/1—4 és 1948 I. füzet. Mosonyi Emil—Papp Ferenc: Műszaki Földtan 1958. Műszaki Kiadó. Popov I. V.: Mérnökgeológiai kutatások a vízienergia építkezések számára. Moszkva, 1950. P. Vendl Anna—Vágás István: Meglevő tározók feliszapolódása és vízvesztesége. VITUKI összefoglaló jelentés 1—2—2/1956. sz. Kézirat. Trümmer Árpád és Babos Zoltán: Víztározási lehetőségek a Felső-Zagyva és Tarna völgyében. Vízügyi Közlemények. 1951/1. füzet. Vendl Aladár: Geológia. I. kötet. III. kiadás. Tankönyvkiadó, 1957. 1„fa .. Vifntrnt) „ . Vj(r,€,mt . \ ' %n„t/trfp^W/fcwt/ Mtorl te/aj^ og o Wy'/föa "s.0.0) S.fOO 6. ábra. Grafikon a várható évi feiiiszapolódás meghatá rozására (Vágás István szerint) 1 51