Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Dobos Irma: Regionális vízmű tervezése

A kutak megoszlása: a) közkút magánkút közületi kút b) működik használaton kívül betemetve c) belterületi külterületi 10 db 8 db 2 db 11 db 6 db 3 db 17 db 3 db A fúrt kutak jelenleg 282 l/p vízmennyiséget adnak, ebből a közkutakra csupán 140 l/p esik. Ennek alapján a község vízellátottsága nem tekinthető kedvezőnek. A legdélebbre eső helység Kalocsa, ahol a nagy településnek megfelelően igen sok mélyfúrású kút létesült. Nemcsak a kis mélységű, de a nagyobb mélységű kutak száma is jelentősen megemelkedett. Eltérően az eddigi csoportosítástól, itt megkülönböztetünk belógás, illetve csőkutakat (10—30 m-es kutak), 100 inén belülieket és 100 m alatti artézi kutakat. Az első csoportba 54, a másodikba 34 és végül a harmadikba 29 db tartozik. A 116 db fúrás számos vízadó réteget tárt fel és adataik alapján igen behatóan lehet tanulmányozni a vízföldtani viszonyokat. Vízadó rétegek: 14.0— 30 0 m 34,0— 40.0 m 49,0— 57,0 m 58.0— 62,0 m 60.0— 70.0 m 100,0—110,0 m 110.0—120.0 m 102,0—109.6 m 119,5—126.0 m 141.0—150.0 m 160,0—167,0 m 181.0—182.0 m 186.0—191.0 m 195 8—198.1 m 218.0—224.0 m 244.4—251 9 m 266.1—272.9 m 316.3—322.5 m 355.5—361.3 m 381.1—392,9 m 276 0— m-ből 278 0— m-ből 279 0— m-ből 290.0— m-ből 302.0—3n5.0 m 315,0—325.0 m 3338,0—353,0 m 356.0—361,0 m 381,0—388,0 m 383,0 m-ből 396,0 m-ből A pleisztocén összlet vastagsága meglehetősen változó, helyenként csupán 70—80 m, máshol a 100—120 m-t is eléri. Ezt bizonyítja a fentiekben szereplő kimutatás is, s eszerint helyenként már 100 m alatt feldúsul a kloridtartalom, máshol viszont csak a 140 méter alatti rétegek mutatnak aránylag nagy kloridtartalmat. A vastartalom elemzését nem tartottuk szükségesnek mivel mind a kisebb, mind a nagyobb mélységben feltárt rétegvízben csak igen nagy értékkel szerepel. Ez túlnyomó részben rétegeredetű, de agresszivitásból is származik. Vízhozam szempontjából a dunai teraszkavics a legkedvezőbb, mivel többszáz, sőt ezer l/'p vízmennyiséget is szolgáltathat kutanként, azonban a mélyebb rétegek vízszolgáltató képessége sem minősíthető gyengének, különösen több réteg összekapcsolásakor. A különbség a két vízadó összlet között csupán az, hogy 298 mg/l klorid 263 mg/l klorid 22—30 mg/l klorid 386 mg/l klorid 437 mg/l klorid, 489,5 mgT klorid 1940 mg/l klorid 44—78 mg/l klorid 425,5—530 mg/l klorid 181 mg/I klorid 1225 mg/l klorid míg a kavicsból nyert víznél kizárólag a nagy vastartalom jelent hátrányt, addig a mélyebb rétegeknél a vas mellett a kloridtartalom is olyan nagy értéket ér el, hogy ezek feltárása egyáltalán nem gazdaságos. Kalocsa vízellátottsága nem a legkedvezőbb. Állandóan újabb igényekkel lépnek fel mind a közületek, mind a magánosok, sőt a Városi Tanács is. Számos közkút üzemel de meglehetősen kevés vízhozammal. Ezeket a kutakat 60 m és 290 m között a legkülönbözőbb mélységre telepítették. A közkutakból 448 l/p vízmenynyiséget termelnek ki, s ezen kívül a korábbi években Negyvenszállás területén három vízműkút is létesült. Ezek közül csak kettő üzemel kb. 700 l/p vízmennyiséggel, s a város egy részét látja el ivóvízzel. A belterületen a közületek és a magánosok kútjait is figyelembe véve a kitermelt vízmennyiség 6218 l/p-nek adódik, a kül- és belterület összesen 13 849 l/p. A kutak megoszlása: a) közkút 22 db magánkút 8 db közületi kút 86 db b) működik 81 db használaton kívül 25 db betemetve 10 db c) belterületi 90 db külterületi 26 db Földtani és vízföldtani viszonyok Az ismertetett helységek a kalocsai süllyedék területére esnek, amely törések mellett alakult ki. A pleisztocén összlet változó vastagságban a felsőpannóniai rétegekre települt. Kalocsa területén a negyedkori rétegek helyenként a 100—120 m vastagságot is elérik, máshol már 70—80 m alatt a felsőpannóniai üledékek harántolhatók. A harmadidőszaki és a negyedkori összlet között kifejlődött vörös agyagos képződmény helyenként igen jó szintjelző. A pleisztocénen belül 3—4 vízadó réteg is kifejlődött, kőzettanilag kavics, kavicsos homok, homokos kavics és homok. Egy-egy réteg vastagsága 15—20 m-t is elérhet, s igen vékony agyagos, homokos agyag választja el egymástól a vízadó szinteket. Vízszolgáltató képességük jóval nagyobb, mint a harmadidőszaki rétegeké. A negyedkori vörös agyag mellett igen jó szintjelzőként szerepéi a rétegvizek kloridtartalmának változása is. Amennyiben a kloridtartalom meghaladja a 20—30 mg/l mennyiséget, úgy az már jelzi a rétegvizet tároló kőzet felsőpannóniai korát. Eszerint Dunapatajon kb. 90 m, Géderlakon. Ordason. Foktőn és Dunaszentbenedeken 60—80 m vastag negyedkori összlet fejlődött ki. Úszódon és Kalocsán közel azonos a negyedkori rétegek vastagsága. Erre utal az uszódi 114.5 m mélységű artézi kút vizének 16 mg/l — meglehetősen kis — kloridtartalma. Javaslat a regionális vízmfi létesítésére Az első terv alapján a dunaszentbenedeki erdő K-i részén mélyült le az I. sz. vízműkút. A kismélységű fúrásban 8.30—20,0 m között szűrőzték be a kavicsos homokot. Ebből a felszín alatt 6,65 m-en 1200 l/p vízmennyiséget nyertek ki, a nyugalmi szint -3,70 m-en maradt. A vastartalom 5,0 mg 1 mennyiségnek adódott. A szabad C0

2 tartalom (488,8 mg/l) valamint a rétegeredetű vas miatt vastalanításra és savtalanításra lenne szükség A 26,4 nkf összkeménység aránylag elfogadható érték. Később Foktő közelében új területet jelöltek ki, s a II. sz. kutat a Dunától K-re kb. 250 m-re létesítették. A 16,5—24,5 m között kifejlődött kavicsos homokot szűrőzték be, s abból -4,0 m-en 400 l/p, -7,9 m-en 1200 1/p-et termeltek ki. A nyugalmi szint a felszín alatt -4,3 m-en maradt. A vastartalom 4,5 mg/l, az összke45