Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Vendl Anna: Egyes hazai víztározók feliszapolódásáról

ménység 17 nkf értéknek adódott. Ennél a kútnál a víz fajlagos hozama valamivel kedvezőbbnek adódott, de a vegyi összetételben alig mutatkozott jelentősebb változás. A földtani, valamint a vízföldtani viszonyok alapján a kutatás tovább folytatásánál változatlanul a negyedkori összlet feltárása javasolható. Vastalanítást és savtalanítást (korrózió elleni védelmet) feltétlenül biztosítani kell, ha a vízmű területe a Dunától több km-re K-re esik. Lehetőség van azonban arra is, hogy a szükséges vízmennyiséget szűrt dunavízből biztosítsuk. Ebben az esetben a kutakat közvetlenül a Duna mellé kell telepíteni, s így elérhető, hogy a víz kezeléséről nem kell gondoskodni. Előreláthatólag 6—8 db 20—30 m mélységű kút elegendő lesz ahhoz, hogy az igényelt vízmennyiséget biztosítani lehessen. A felsőpannóniai összleten belül kifejlődött vízadó rétegek nagy klorid- és vastartalmú vizet tárolnak, s ezekből lényegesen kevesebb vízmennyiség termelhető ki, mint a pleisztocén összletből. Emiatt semmiképpen nem gazdaságos nagymélységű kutak létesítése. 1. ábra. Helyszínrajz Egyes hazai víztározók feliszapolódásáról DR. VENDL ANNA Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Bánhidai víztározó Valószínűleg a római korban épült az első gát, ezért a medencét! „öreg tó"-nak hívják. Az Általér völgyét a bánhidai „öreg major" közelében zárták el először gáttal. Ez a zárógát kőtámfalból és földből épült. Hossza 120 m, koronaszélessége 7 m. A zárógátban a jelenlegi alsó zsilip helyén az öreg major végénél egy vízleeresztő gége volt. 1830-ban a tó vizét leeresztették, a helyét rét nőtte be, 1836—1896-ig ..Lecsapolt öreg tó" volt a neve. 1896-ban a tulajdonos Eszterházi Miklós József, a tavat halgazdaság folytatása céljából visszaállította, azáltal, hogy a helyreállított régi „gége" helyén új beton zsilipet építtetett és ennek segítségével a tavat újból felduzzasztottá. 1928ban a Magyar Dunántúli Villamossági Részvény Társaság a tavat újból lecsapoltatta és a ma is meglevő műtárgyakat építtette. 1929 őszén újból felduzzasztották és azóta nem volt lecsapolva. A tavat a szélein sok helyen nádas övezi. A környék lakossága az öreg tóban fürdeni szokott. A bánhidai víztározó a Bánhidai Erőmű vízszükségletét biztosítja (1. ábra). Az Általér vízgyűjtőterületének távolabbi részén triász időszaki fődolomit, dachsteini mészkő, alsókréta márga, eocén nummuliteszes mészkő van a felszínen. A tározót körülvevő dombok főleg pleisztocén homokból, löszből, futóhomokból állnak, néhány kisebb területen pannóniai agyagos rétegek is felszínre bukkannak. A völgyek fenekén jelenkori patakhordalék és iszapos agyag fordul elő. A tározó holocén ártéren van. A vízgyűjtőterület az Erőmű szerint 311 km

2, az öreg tó (tározó) tározótérfogata 800 000 m

3, felszíne 38 ha. A vízgyűjtőterület kőzeteinek több mint a fele (60% becslés szerint) féligvízáteresztő, csaknem egyharmada (30%) vízáteresztő, s 10% vizet át nem eresztő. A vízgyűjtőterületen becslés szerint: erdő 20%, szántóföld 50%, rét 20%, cserjés 5%, kopár 5%. A tározó fő táplálója az Általér. Szabályozott medrű, s mintegy 8 m széles, 5 m mély mederben bevágódva kb. 2 m széles és 8 cm mély szelvényben folyik. A legkisebb vízhozama 25 l/sec, legnagyobb 3,7 m

3/sec. A tóban agyagos homok ülepedik le. A tározó fölött a vízgyűjtő az említett laza üledékes kőzetekből áll, az iszapolódás elég erős. 1935 óta a tavat rendszeresen kotorják: 1939-lg kézi erővel, 1939-től gépi erővel. A kikotort hordalék mennyisége 1205 és 8401 m

3 között változott. 1935-ben a kikotort hordalék 365, 1938-ban 830 m

3 volt. Gépi erővel kikotort hordalék: 1939-ben 4400, 1941-ben 1205, 1942-ben 8350, 1947-ben 3052, 1948ban 3671, 1949-ben 5590, 1950-ben 8401 m

3 volt. A tóból kivett hűtővíz mennyiségét a szóróhűtőn vagy a szabad csővégen újból kiömlő víz állandóan pótolja s így a tóból lefolyó vízmennyiség nem csökken. A vízszint 145,52 m A. f. A tóban az erőmű kezelői szerint források is vannak. 46