Hidrológiai tájékoztató, 1961
1. szám, március - Benkovits Ferenc: A tassi hajózsilip felülvizsgálata
A kísérlet után végrehaj tott injektálási munkálatok alkalmával megállapítható volt, hogy a hajózsilip fenéklemez betonja /bizonyos távolaág-eltolódáasal/ kisebb szilárdságú , ill. lazább szerkezetű volt, mint az egyéb helyeken. A próbafúrások és az injektálások eredményei azt mutatták, hogy a lazább szerkezetű betontömegek körülfutó oldalcsatorna XIII. és XIV. sz. kiömlő nyílásai közötti területen helyezkednek el. Az elrendelt cementinjektálási munkálatok végrehajtásával az Igazgatóság az Árvízvédelmi Készenléti Szervezetet bizta meg. /Továbbiakban ÁKSZ/. Az ÁKSZ 1959. október 27-ével a helyszínre felvonult és megkezdte a hajózsilip 2 m vastag vasbeton alaplemeze fúrási munkálatait a helyszinen kiadott utasítások alapján. A munkálatok megkezdése alkalmával megállapítást nyert, hqgy a fentemiitett repedésen át /tölgyfapallók helyén/ feltörő viz finomszemcséjű homokot is hoz magával, nem elhanyagolható mennyiségben, amit a Bizottság a helyszíni szemle alkalmával előzetesen nem állapított meg. A hajózsilip alaplemeze fe +,árási és injektálási munkálatait az AKSZ, Bokor Mihály és dr. Lampl Hugó főmérnökök sza r;v-leményei alapján hajtotta végre. Az alaplemez feltárási munkálatokat az alsó fő felett a már emiitett 9o,3o szelvény helyén az alaplemezen feltört viz helyét körülfogva hajtották végre. Elrendelték a fenéklemez átfúrását és feltörő talajvíz esetében a lyukaknak a szükséges magasságig való felcsövezését. A fenéklemezre ható víznyomás általában megegyezett a Nagyduna közel állandó szintjével, amely a fenéklemez felső szintjénél 2,6 m-el volt magasabb. A fentemiitett repedés helyén telepitett 6 db fúrási lyuk átfúrása pillanatában a talajvíz a lyukak teljes szelvényében 3o-5o cm magasra szökött fel. A felcsövezés után a csövekben az alaplemez felső szintjétől mért 2,35 m-es vízoszlop állt elő. A kiüregelődés határának megállapítása érdekében a repedéstől a felső fő irányába haladva 2 m-es hálózatszerűén ujabb lyukak fúrását rendelték el. Az alsó fő felső feletti XII, Xlll, XIV. sz. oldalcsatorna nyilások keresztszelvényei környezetében telepitett nagyobb számú fúrásoknál hasonló jelenségek mutatkoztak ?azonban ennek részletes ismertetésére - hely szűke miatt - nem áll módomban_ kitérni. A végrehajtott fúrási és injektálási munkálatok részletesebb ismertetéséről beszámolót adunk. Már a fúrási munkálatokból megállapítható volt, ho^y a XIII. XIV. oldalcsatorna nyilasak környezetében az alaplemez betonja kisebb szilárdságú, illetve lazább szerkezetű, mint egyéb helyeken. E tény alátámasztására és magyarázatára dr. Lampl Hugó szakértőnek e tárgyban tett jelentéséből az alábbiakat idézem: "Ezt a tényt, mint^ az 1927-ben végzett építkezésnek egyik szemtanúja, j leni eg alulírott szakértő következőkép magyarázom: A tassi hajózsilip fenéklemezét az alsóf'től kiindulva, 6-lo m hosszú szakaszokban, 5o-6o cm-es rétegekben, az akkor uj öntőtornyo.j eljárással készítették. Minthogy az öntőtornyos eljárást a ta=i építkezéseknél alkalmazták hazánkban első izben, annak gyermekbetegségei is itt jele .eztek és főként ott, ahol a betonozást megkezdték: az alsófonél. Az egyik baj - többek k zott - az volt, hogy az öntőtorony vas vályújába lefolyó hig beton eleinte - mielőtt a hel.-es víztartalom és öntözőcsatorna hajlásszöge hoszszas kísérletezéssel megállapítható volt - sokszor habarcsra és kavicsra szétosztályozva érkezett a bedolgozás helyére/ ahol a kavicsréteg az öntött réteg aljában helyezkedett el, minek folyamányaként kisebb-nagyobb összefüggő rétegek, vagy járatok képződhettek. Ezeken a járatokon, vagy laza rétegeken át juthatott most a talajvíz a fenéklemez belsejébe. Hogy ezeket a gyermekbetegségeket a munka folyamán milyen eredményesen orvosolták, igazolja a? ugyancsak öntőtoronnyal készült vizerőtelep és vele összeépített vízleeresztő zsilip, amely az 1956 évi jégtorlasz okozta katasztrófális helyi duzzasztás következtében elbillent ugyan, de tömegében sértetlen maradt. * Egyébként, hogy a 3-4 rétegben készült alaplemez egyes rétegei egymáshoz képest vízszintes sikban is elmozdulhattak, annak tulajdonitható, hogy a lemez vasalásánál a nyiró erők felvételéről nem gondoskodtak, - csupán két vízszintes sikban fekvő vasalást alkalmaztak, ahol az alsó vasalás nem futott végig a lemez s&élessógében". Az egyes lyukakba az injektálás alkalmával 9 m3 habarcsot sajtoltak be. A besajtoléshoz cement: lösz: viz = 1:1:1 arányú keverékét alkalmazták, összesen felhasználtak 6oo kg B 5oo-as Portland-cementet. A tejföl sűrűségű 9 m3-nyi habarcsból a fenéklemezek alatti üregek kitöltésére, becslés szerint 4 m3, a lemezben lévő járatokra pedig 5 m3 jutott. A repedésekhez közel eső lyukak besajtolásánál a habarcsot fürészporral keverték, hogy az a repedésből távozó habarcsból kiválva, a szűk hézagokba leragadjon és a cementet Kiszűrve, a repedést eltömje. Ez az eljárás a régi és két újonnan képződött, illetve felfedett repedéseknél tökéletesen bevált. A besajtolási munkák befejezése előtt ellenőrzésképpen 9 ponton a felső fő f lé haladva átfúrták a fenéklemezt és megállapították, hogy ezeknek a pontoknak környezetében, már kiüregelődés nincs. Tekintettel arra, hogy a régi és a két később megnyílt repedés teljesen eltömődött és megszűnt a vizfeltörés, eltekintettek az eredetileg tervezett fecskefarok alakura kivésett, ék-szerű betömités elkészítésétől. Ennek elmaradását indokolta az is, hogy az AKSZ a besajtolási munkálatokat 1959. XII. 3-án fejezte be. Még a téli idő bekövetkezte előtt célszerűnek látszott a zsilipkamra alaplemezét vizzel elborítani és a hidegtől megvédeni, hogy a lehűlés következtében beálló zsugorodás hatására a repedések újból meg ne nyíljanak. 44
