Hidrológiai tájékoztató, 1961

1. szám, március - Krempels Tibor: A lázbérci tározó

A Viztigj. igazgatóság a VIZITERV közreműködésével vizsgálatokat hajtott végre a zsi­lipkamra oldalfalai es feneklemezében elhelyezett vasbetétek feszültségvizsgálatával kapcso­latban elektromos nyúlásmérő műszerrel. A mérési munkálatokat az Építéstudományi Intézet la­boratóriuma hajtotta végre. A kisérletet december 12-én kezdték meg az egyes mérőhelyeken. A terhelő erőt a zsi­lipbe eresztett viz adta.A vizet 1 m-es magasságú lépcsőkbe engedték be, á minden lépcsőnél végeztek müszerleolvasást. A max. érték utan kb. 2,5 m-el csökkentették a terhelést,ebben az állapotban 2o órát vártak, majd újra terhelték max. értékig. Sajnálattal kellett megállapítani, hogy a kisérlet nem^járt sikerrel. A kapott nyúlási eredményből érdemleges következtetést levonni nem lehetett.A sikertelenség oka az ebben az i­dőpontban előfordulo alacsony levegőhőmérséklet volt. A mérést végző laboratórium feltételé­hez tartozott, hogy +2 C alatti hőmérsékleten a méréseket nem vállalja. Az előkészítés ide­je alatt a levegő hőmérséklete 0 és +8 C között változott.Igy afc észlelő bélyegek felragas . tása nem volt tökéletes, s a mérés nem járt eredménnyel. A jó mérési eredmények elérésenek fő követelménye, hogy a levegő hőmérséklete +lo C fölött legyen. Megállapítást nyert,, hogy a kisérlét elvégzése célszerű, mert a szerkezeten valóban észleltek mozgást. E kísérletek végrehajtása legcélszerűbb nyári időszakban, s nemcsak a tassi hajózsilipnél, hanem egyéb műtárgyaknál is ajánlatos a méréseket végrehajtani. A Vízügyi Igazgatóság a hajózsilip hossztengelyébe eső hosszanti s erre merőleges víz­szintes, valamint a függőleges elmozdulások észlelése és mérése céljából a zsilipkamra oldal­falaiba 8 db elmozdulásmérő berendezést épített be, az egyes dilatációs hézagoknál. A hajó­zsilip dilatációjánál fellépő relativ mozgások és a zsilip abszolút mozgásának mérése e be­rendezéssel eszközölhető. E műszerek csak relativ elmozdulásokat mérnek. Az abszolút elmoz­dulások mérése szintezéssel és háromszögeléssel történik. E mérések végrehajtása érdekében magassági pontot helyeztek el, a háromszögeléshez két alappontot. Az első méréseket ez igazgatóság elvégezte, további észlelések rendszeresen folyamat­ban v annak. A fentiekben előadottakból is látható, hogy miután a bekövetkezett körülmények folytán a hajózsilip nemcsak hajózási, hanem árvédelmi erdekeket is érint, ebből kifolyólag az Igaz­gatós ágnak es felettes szervenek igen nagy gondossággal es körültekintéssel kellett eljárni— ok, hogy a műtárgy az árvédelmi követeimenyeknek megfeleljen. Természetesen a végrehajtott munkálatokkal a követelmények kielégítése nem fejeződött be, állandó megfigyelés, ellenőrzés alatt kell tartani a műtárgyat s a következő évek fela­data lesz, hogy ujabb felülvizsgálat alkalmával az eddigi vizsgálati eredmények felhasználá­sával összehasonlítást lehessen tenni és a tapasztalatokat leszűrni a műtárgy állékonyságá­val kapcsolatban. A lázbérci tározó KREMPELS TIBOR, Vízügyi Tervező Iroda A Vizügyi Tervező Iroda 1961. évi vizellátási tervezései közül egyik legjelentősebb munka a Borsodi Regionális Vízmű /BRV/ III. ütemének tervezése. A BRV a borsodi bánya- és iparvidéket látja el ivó- és ipari vizzel. Az általa ellá­tott főbb települések közül megemlítjük Rudabányát,Ormosbányát, Szuhakállót, Kazincbarcikát. Az érintett területen lévő viztermelo telepeket nagykiterjedésű csőhálózat és tárolómedencék rendszere kapcsolja össze. A regionális vízműnek legnagyobb víztermelő egysége az un. BRV III. sz. vizmü. E vízmű felszini viz tározásával oldja meg a feladatot. A következő három részből áll: A Lázbérci tározó, Viztisztitómü és Lázbérci-Vadna csővezeték a vadnai szivattyúház­zal. A BRV III.vizmü átlagosan 2o,2oo m3/nap, csúcsidőszakban 25,3oo m3/nap ivóvizet termel. A termelésnek kereken 6o %-a a kazincbarcikai térségnek, 4o /"-a az ózdi térségnek jut. Az a­lábbiakban röviden ismertetjük a BRV III. vizmü alapját képező Lázbérci tározot. A Lázbérci tározó a Sajó folyóba torkoló Bán - patak vizét hasznosítja. A Bán-pataka Bükkhegység északi lejtőjén ered. Dédestapolcsány község alatt egyesül a Csernoly-patakkal. Az összefolyás alatt kb 1 km-re épül a Lázbérci völgyzárógát. A völgyzárógát kb 2o m magas, 25o m hosszú földgát. A gátba kereken 22o,ooo m3 agyagot epitenek be. Az arapasztás loo m3/ sec vizemésztésü surrantoval történik. Az un. "üzemi műtárgy" pedig a Viztisztitómü ivóvíz-, továbbá a Bán-patak és a Sajó folyó részére lebocsátandó előviz kivitelét biztosítja. A mű­tárgyakhoz mintegy lo,ooo m3 vasbetont használnak fel. A völgyzárógát kezeléséhez 2,ooo légm3-es gátőrház és raktárszolgál. A völgyzárógát által létesített Y alakú tó egyik ága Dédestapolcsányig, a másik ága Uppony községig ér. A magas hegyekkel övezett tő hazánk egyik természeti szépsége lesz. A tározott viz térfogata 5,5 millió m3, a tó felülete o,8 km2. Az elöntés miatt kb 7 km hosszú uj utat kell épiteni a meredek hegyoldalakon, igen nehéz műszaki körülmények között. Az építkezéshez a felvonulás 1961. őszén indul. A főbb létesítmények 1962-65. között épülnek. 1965 végére meg kell kezdeni a tározó feltöltését. A völgyzárógát költsége műtár­gyakkal együtt kb 6o millió Ft., a különféle járulékos beruházások kb ugyanannyiba kerülnek. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom