Hidrológiai tájékoztató, 1961
2. szám, augusztus - Vágás István: A csőkutas öntözés lehetőségei a Mátra alján
Az öntözésnek ezt a formájá t az i960, márciusában Taskenben megtartott vizgazdálkodási dolgozók összszövetségi ertekezletén a barázdás és sávos öntözés alapvető formájaként jelölték meg. " Felvetődik a kérdés; mit lehet ebből alkalmazni Magyarországon ? Mindenekelőtt az öntözőgazdaságok megfelelő méreTu szivornyakkal való ellátása és azok szélesebbkörü alkalmazása nagyban elősegítené az öntözőmunkás termelékenységének növelését, és az öntözőviznek a barázdákba való megfelelő adagolását. A hosszú barázdák alkalmazása azonban már vitatható. Mindenesetre sok különböző talajon végzett kisérlettel kellene eldönteni, hogy lehetséges-e egyáltalán a hazai talajviszonyok között olyan - legyen az ideálisan tereprendezett - területet találni, ahol a viz a barázdában az emiitett távolságra eljut anélkül, hogy közben a talajban kárt tenne. Feltételezhető, hogy a Szovjetunióban,vagy az USA-ban az ilymódon öntözött területek talajai között hazai talajainkhoz hasonlóak is vannak.Megfelelő kutatás és kísérletezés mellett valószínű, hogy találnánk olyan talajokat, amelyek olyen módon /hosszú barázdás/ öntözhetők. A hosszubarázdák széleskörű alkalmazásának a legnagyobb akadálya azonban a jelenlegi épitőipari árrendszerünk. A tereprendezések tervezési gyakorlatában a tervezőknek általában két ellentétesen ható tényezővel kell megküzdeniök. Egyrészt igyekezniök kell az öntözőtéblán a nagyüzemi művelést biztosítani, tehát a csatornákat olyan távolságon vezetni, ami ezen követelményeknek megfelel, másrészt viszont törekedni kell a lehető legkisebb földmozgatásra a beruházások csökkentése végett. Felszeghy Béla mérnök által kidolgozott tereprendezési módszer földmunka-minimumot ad. Ennek a minimumnak azonban határt szab a nagyüzemi müvelés lehetőségének biztosítása. Egy példa erre: az Árkusi Állami Gazdaság H.VII.táblájának /85 kh/ tereprendezését terveztem. Az első lépésnél a nagyüzemi müvelés maximális lehetőségét szemelőtt tartva a domborzat 25o lilénként kivánta az ideiglenes csatornák vezetését. Az ezzel járó földmozgatás 25o m3/kh, ami jelenlegi egységár rendszerünk mellett nem gazdaságos. A második variációnál minden kijelölt csatorna közé beterveztem még egy-egy csatornát, amivel végeredményben llo m3/kh-ra csökkent a tereprendezés által szükségessé való földmozgatás. Igy is 1 kh tereprendezett öntözőtelep épitési költsége 6-I0.000.- Ft között mozog. Ezt a költséget az ideiglenes csatornák még közelebb vitelével, tehát a földmozgatás csökkentésével lehetne alacsonyabbra szoritani, ami pedig már akadályozná a nagyüzemi gépi művelést. Általában a hazai tereprendezésnél használt gépek /dózer, szkréper, gréder/ szovjet gyártmányúak. Ezért érdemes megvizsgálni, hogy hogyan alakulnak a Szovjetunióban a tereprendezések épitési költségei. Civinszkij. a Dnyeprovszki Kísérleti Talajjavitó Állomá s tudományos munkatársának adatai szerint a "Dnyeprovszkij" szovhozban végzett tereprendezési munkáknál az alábbi épitési költségek voltak: 4oo-5oo m3/ha földmozgatásnál 1 m3 földmunka egységára házi kivitelezés esetén 1,63 rubel, vállalati áron pedig 2,53 rubelba került /régi valuta áron/. Tehát ilyen tömegű földmozgatásnál házi kivitelezes esetén 1 ha tereprendezés 65o-7oo rubel., vállalati áron pedig looo-12oo rubelbe kerül. A rubel-forint nemzetközi valutaértéke kb. 1:3 /régi ár/. A megvásárolt szovjet gépek hazai árai ennek átlagban meg is felelnek. Ezek szerint a nevezett szovhozban végzett tereprendezési munkálatok pénzértekben kb. 195o-21oo Ft-ba, illetve 3ooo-36oo Ft-ba kerültek hektáronként. Ezzel szemben nálunk hasonló tömegű tereprendezés házi kivitelezés esetén 7ooo9ooo Ft-ba, vállalati áron pedig 14ooo-17ooo Ft-ba kerül hektáronként. Nálunk tehát 4-5-ször drágábban dolgozunk, mint ugyanezen gépekkel a Szovjetunióban. A gépek bizonyos mértekben magasabb üzemelési költsége indokolható a két ország,hazánk és a Szovjetunió nehéziparának fejlettségében mutatkozó különbséggel. Véleményem szerint azonban ez az árdifferencia túlzottan magas. Éppen ezért szükséges a gépköltség-normák felülvizsgálása. Ez hozzájárul majd ahhoz, hogy a tervezésnél jobban lehessen követni a nagyüzemi szempontokat és azzal, hogy a tereprendezés kisebb beruházást igényel, elősegitjük az öntözéses gazdálkodás fejlődését. A csőkutas öntözés lehetőségei a Mátra alján VÁGÁS ISTVÁN, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet A Vizgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a Magyar Állami Földtani Intézet az i960.év folyamán az ország egyes területein - igy a Duna-Tisza közén és a Mátraalján - részletes vizsgálatot folytatott a kutakból való öntözések elterjedettségének megállapítása és a fejlesztési lehetőségek meghatározására. A VITUKI - Ihrig Dénes tud.osztályvezető általános irányítása mellett vegzett - i960 évi mátraaljai vizsgálatai az alábbiakra terjedtek ki: 1./ Általános helyszini adatgyűjtést végeztek a meglévő kutas öntözések hidrológiai, vízföldtani és üzemi jellemzőiről. 2./ Feltáró fúrások létesítésével, meglévő fúrások adatainak felhasználásával meghatározták egyes jellemzőnek itélt helyeken a talaj rétegződését és a vizáteresztőképességi viszonyokat, általában lo-2o m mélységig. 3./ Az öntözés coljait szolgáló kutak vizadóképességét próbaszivattyuzásokkal meghatározták, s egyúttal tapasztalatokat gyűjtöttek a különböző kutkivitelek és kuttechnológiak előnyeiről es hátrányairól. 4./ Vizháztartási meggondolásokat figyelembevéve következtettek a területegységről fajlagosan kitermelhető vízmennyiségre. 5./ A próbaszivattyúzás! és talajfizikai vizsgálatok eredményéből megállapították az egyes területrészek vizbőségét, és a kutanként kitermelhető vízhozam értékét. Ennek alapján terképileg elhatárolhatták a kutas öntözésre alkalmas területeket. 12
